A nagy titok (befejezett)

2 Rész: A Démon

"Itt képszakadás és mikor újra kinyitottam a szemem.........." Először nem láttam semmit a vakító fény miatt aztán egyre többet pislogtam és megvártam amíg a szemem hozzászokik a fényhez. Viszont nem Astont láttam meg hanem egy démont aki csak ennyit mondott: -Finomnak tűnsz! (mivel a démonok emberi lélekkel táplálkoznak) - megnyalta a szája szélét- de neked még élned kell!

Semmit nem értettem. De egyszer csak felébredtem a rendes világba már egy kórházi ágyon feküdtem először semim sem fájt és azt sem értettem miért vagyok itt de amint fel akartam űlni olyan fájdalom nyilalt a fejembe. Többet nem is próbálkoztam felülni de megláttam az ágy melett lévő széken Astont akinek nagyon aggodalmas volt az arckifejezése a beszélgetést én kezdeményeztem:
-Astor... M...i történt.. Velem?
-Nem emlékszel semmire?
Gondolkodtam pár percig de semmi nem ugrott be
-semmire.
-Amikor sétáltunk hazafele te elestél és kiestél egy kocsi elé...- nem folytatta a mondatot
-Értem.
-Jól vagy?
-Kicsit fáj a fejem de amúgy igen.
-Rendben, de azért szólok egy nővernek, hogy felébredtél- nem várta meg mit válaszolok mert úgy is tudta hogy én azt mondanám hogy nem kell ennyire már ismer. Pár perc múlva újra megláttam Aston oldalán egy nővérrel a nővér megvizsgált aztán csak ennyit mondott:
-Most már rendben leszel! Ma estére még itt bent fogunk megfigyelésre.
-Rendben köszönöm!
Aztán a nővér már el is tűnt. Nem tudtam hány óra van ezért megkérdeztem Astont:
-Aston, hány óra van?
-este 8
-Mennyi?!
-Pontosan annyi sokáig aludtál és gondolom még most is fáradt vagy nem igaz?
-Igen, de te ugye itt maradsz?
-Természetesen!
Nem kelett sok idő már aludtam is. És álmomban minden emlékem visszatért ahogy sétálunk ahogy elesek és ahogy a démon beszél velem. Erre felriadtam és Aston csak ilyedt tekintettel nézett rám hogy mi a bajom. Mindent elmondtam neki
-Na álljunk csak meg! Szóval akkor te találkoztál egy démonnal aki azt mondta hogy még nem hallhatsz meg?!
-Igen
-De valyon miért mondta ezt?!
-Nem tudom.
-Talán valamit még meg kell tudnod a szüleidről?
-Az is lehet.
-Na de most aludj! Holnap majd még beszélünk róla.
Nagyon gyorsan reggel lett és akkor már haza is engedtek Aston kapásból mondta hogy hazakísér és most vigyáz is rám.
Amikor haza értünk a mamámék lerohantak hogy mi történt? Jól vagyok-e? És hasonló kérdésekkel halmoztak el természetesen Astonnal mindent elmeséltünk nekik kívétel a démonos ügyet. Aztán Aston és én felmentünk a szobámba és elkezdtük megbeszélni a történteket
-Szóval akkor láttad a démont amikor már a halál szélén voltál igaz?
-igen.
-És azt momdta neked hogy te még nem hallhatsz meg?
-pontosan
-Ennek valami oka csak van szerintem, bár lehet hülyeség de a szüleidnek volt köze a démonokhoz.
-MI?!