A nagy titok (befejezett)

5 Rész: A Démon Világ

"-Az hogy démon vagy?!! "
Láttam ahogy Aston arca elfehéredik és szinte a suli falának szinével megegyezik. Csak ennyit kérdezett:
-Hon.. nan?
-Egy démon álmomban ezt mondta. Szóval igaz?! - itt már elsírtam magam végig megbíztam egy olyan emberben vagyis mint kiderűlt nem is ember hanem démon de én megbíztam benn és barátként tekintettem rá. Akkor ezért is viselkesett ilyen furcsán amikor felhoztam ezt a témát.
-Igaz-tekintetét lesütötte és a földet pásztázta.
-Szóval igazat mondott! - sírva rohantam hazáig ahol csak bevetettem magam az ágyba csak sírtam egy jó darabig mivel a legjobbarátomat vesztettem el de aztán elnyomott az álom. Újra abban a világban ébredtem még mindig sírva és a démon így fogadott:
-Ne sírj hercegnő ő nem érdemli meg hogy érte sírj.
-Ne hívj hercegnőnek!
-Dehát az vagy.-mosolyodott el
-Nem vagyok én semmiféle hercegnő egy átlagos lány akarok lenni aki semmit sem tud erről a világról!
-Hát sajnos ebben nem segíthetek. - megfogta egy hajtincsem majd a fülem mögé tűrte
- De ha te itt vagy Aston hogy hpgy a földön van?
-Leküldtük hogy téged megtaláljon hogy megtalálja a következő trón örököst.
-És az a másik srác?
-Ő száműzve lett megszegte a szabályinkat
-És hogy lehet valaki démon?
-Most Astonra gondolsz igaz?
-igen.
-Meghalltak a szülei ezért önmagával is végzett én találtam rá akkot még én is a földön élltem és gondoltam szolgálatomba veszem ő így lett démon.
-Értem.
-Lassan újra el kell válnunk hercegnő neked menned kell iskolába de még most is azt mondom hogy kerüld el Astont.
-Rendben mostmár hiszek neked.
-Eddig nem hittél nekem?
-Nem.
Ahogy ezt kimondtam fel is ébredtem az órám jelzésére gyorsan mentem suliba Aston ma nem volt bennt csodálkoztam meg kérdeztem a havejait de ők se tudták Tomi kapásból rá is kérdezett:
-De amúgy ti nem összevesztetek?
-Nem mondanám azt de ez bonyolult
-Ja értem barátság extrákkal mi?!
-Nem félre érted!
-Aha persze! - dobott egy huncut mosolyt
-Na jó akk én mentem!
Hazamemtem nem tudtam mitcsinálni Timivel beszélgettem telefonon meg Astonnak is próbáltam üzenetet küldeni de nem válaszolt. Gondoltam akkor megpróbálok újra átmenni a démon világába ami sikerült is:
-Szia hercegnő már önkényesen is jössz hozzám?
-Igen!
-Hol van Aston? Ki vagyok én? Mi történt a szüleimmel?
-Hohóhó kezdjük ott hogy nem tudom hol van Aston de bevallom nem is érdekel. Te a démonok vezetője vagy. És hogy mi történt a szüleiddel azt még én sem tudom. De volt közük a démonokhoz ebben biztosíthatlak.
-Kicsit furcs nem senki nem tud róluk semmit csak annyit hogy közük volt a démonokhoz
-Hát igen. De várj lehet is merek valakit aki tud róluk valamit.
-Most vigyél el hozzá!
-Rendben nyugi hercegnő az nem csak úgy megy az egy másik világ ahova most te készülsz és veszélyes is. Nem engedem hogy átmenj!
-Egyedül nem is megyek jösz velem te is! - elmosolyodtam-én vagyok a hercegnőd nem igaz akkor tegyél meg mindent hogy a hercegnő boldog legyen!
-De én attól félek hogyha megtudod nem leszel boldog.
-Túl élem!
-De akkor sem engedhetem.
-légyszi-boci szemekkel néztem rá és megigértem neki hogy ha végeztünk akármit kérhet megteszem és erre csak enynit kaptam válaszul:
-rendben de nagyon vigyázz hogy le ne maradj! Érteted?
-igen!
Ezzel átmentünk egy kapunk és utánna megláttam egy.....