A nagy titok (befejezett)

40 Rész: Nem Hiszem El!

"-Ez szép volt Lily. - veregette meg a vállam Aston
-Köszi de ez semmiség egy ilyen kocsival - magyaráztam. - viszont kikéne takarítanom.-vakargattam meg a tarkóm. "
-Ja hamár a tied nem ártana. - mosolygott Raymond
-Te csak ne beszélj. - mondtam molyogva majd bementem a házba fel mentem a szobámba nem tudtam mi volt ez az előbbi de hogy úgy bevaljam nem is érdekelt. Levetettem magam az ágyra és arra vágytam hogy egyedül legyek. Nem értettem a saját magam érzéseit mindenem megvolt amit csak egy lány akarhat. Egy versenykocsi a ház előtt, majdnem egy saját ház, egy csodás pasi, barátok, bulik. Minden. Így gondolkodás közben elnyomott az álom arra riadtam fel hogy Steve beront a szobám ajtaján.
-LILY baj van!! - kiáltott rám
-Mivan?! - kérdeztem nyűgösen
-Raymond el tűnt nincs sehol! - futott oda James is
-MIVAN?! - azonnal kiugrottam az ágyból lefele siettem. Lent csak Aston volt és Raymondot kerete.
-Hívjuk fel. - mondta
-De itthon van a telefonja. - mondta James
-Az SRT és a Mustang?!-kérdeztem
-A ház előtt. - mondta Steve
-Nagy baj van. - mondtam már majd nem sírva ő volt nekem a legfontosabb és hagytam, hogy elvegyék tőlem. És még meg is sértettem Atyám mit tettem! Azonnal fogtam és előkutattam a Mustang kulcsot a zsebemből és kirohatam kint esett az eső. Zuhogott pont olyan volt mint amilyen én csak sírni lett volna kedvem.
-Lily!! HOVA MÉSZ?! - halottam meg Aston hangját de most nagyon nem tudott érdekelni. Azonnal kivágtam a kocsi ajtót majd beültem. Egyszerre voltam dühös és egyszerre lett volna kedvem bőgni. Ujjaimat a váltóra simítottam, míg másik kezemmel a fakormányt markoltam. Belesüppedtem az ülésbe. A szél belevágott a hajamba, éreztem a testemben szétáramló nyugalmat. Kitekintve fordultam el egy útkereszteződésen, senki nem járt ilyenkor az utakon. Üres volt minden. Egy tábla jelent meg elöttem elhagytam a város. A fenyvesek azonnal körbe is öleltek, az egésznek egyfajta meghitt hangulata volt. A gázpedálra nyomtam, a motor felbőgött, zsigereimben éreztem a veszélyt. Az eső méginkább rákezdett. Elvigyorodram és felgyorsítottam, a szél egyre inkább tépte a tincseimet, a ruhám nedvesen libegte a testemen, hideg volt, mégis forróngó. A gumi recsegve száguldott a vizes aszfalton. Éhezve tapostam még erősebben, a motor mostmár ordított. Olaj szag áramlott szét az üléstéren. Hirtelen a kormány kibicsaklott a markom közül, az autó megfordult, a féket nyomva húztam magam mögött egy fekete csíkot. A kocsi egy fának csapódott a vizes út még rá is segített erre. A kocsi füstölve csapódott a fának. Előttem pedig minden elsötétült. Amikor magamhoz tértem tiszta vér volt minden lehajtottam a visszapillantó tükröt és láttam, hogy több seb is borítja a fejemet. Beindítottam a kocsit hála istennek elindult nagy kár nem volt rajt az egyik tükör volt leszakadva kifaroltam és haza fele vettem az irányt. Az agyamban még mindig sötétség honolt nem tudtam helyesen gondolkodni. Mikor hazaértem be drifteltem a kocsival a ház elé. Mindenki kirohant én le se álítottam a kocsit csak oda mentem hozzájuk
-Haza jött? - kérdeztem
-Nem. - mondta James lehajtott fejjel
-L.... Li... Lil... Lily veled meg mi történt?! - akadt ki Aston
-Áh semmi. - legyintettem.
-Nem úgy tűnik. - Mondta Steve
-Most ezt hagyjuk jutassatok át a démon világba!
-De legalább a sebeidet had lássuk el. - mondta James
-Nem! MOST küldjetek át! - majdnem hogy kiabáltam velük.
Steve azonnal fogott és behúzott a házba szokásos szertartás. És átjuzottam a düh annyira elöntötte a fejem, hogy már semmi nem érdekelt. Minden ajtót belöktem mikor a diszített ajtóhoz értem szó szerint berugtam. Nem várt látvány fogadott. A király épp Raymondot karcolgatta egy késsel, kínozta.
-AZONNAL TŰNJ EL A KÖZELÉBŐL! - üvöltöttem a királynak
-Ohhh hercegnőm! Mi lesz ha nem?! - kérdezte mosolyogva.
-Lily..... Ne... Tedd. - motyogta Raymond
-Nyugi minden rendben lesz! - mondtam közelebb lépkedve a királyhoz. - Maga pedig forduljon már föl! - kiáltottam rá
-Mit akarasz te?! - kérdezte lenézően
-Őt el vinni magát pedig kinyírni. - mondtam már égve a dühtől.
-Nem tehetsz te semmit kis földi halandó. -mosgott a király
-Nem?! - Akadtam ki. Múltkor amikor hazajöttünk a démon világból végig tanulmányoztam a királyá avatást. Azonnal meg haraptam a csuklóm a trónomhoz sétáltam.
-NE! MEG NE TEDD! - mondta a király
-Miért is ne?! - kérdeztem majd tovább sétáltam a trón felé a vérem kezdett csurogni a kezemen. És a trónra akartam csöpögtetni amimor a király felém ugrott de én kikerültem.
-Lily.... Ne... Tedd ha nem akarod.- sóhajtotta Raymond
-Meg kell tennem! - szóltam ezzel egy tőrt éreztem meg a hasamba azonnal hátra fordultam a király volt az ki más.
-LILY!! - kiáltott utánnam Raymond. Kicsit elsötétedett minden de nem engedtem a csábító sötétségnek felálltam és a trónra támaszkodtam. Az eddig fekete hajam most fehér lett. Fehér mint az ártatlanság jelképe hát ez valahogy nem hozzám illet. A király le fagyott amikor meglátott és Raymondnál is hasonló arckifejezést véltem felfedezni. A trónhoz botorkáltam majd rácsöpentettem a vérem...