A nagy titok (befejezett)

17 Rész: Timi Ereje

"-Csak?! - Kérdeztük aggodalmasan Raymondal"
-Nem tudjuk azt varázslatot amit a szüleid használtak.
-Szóval akkor nem tudjuk elzárni az erejét?
-De de ahoz kell pár dolog
-és mi lenne az? - érdeklődött Raymond
-Meg kell szereznetek egy igen értékes könyvet és valakinek a vérét.
-És hol van ez a könyv?
-Egy éléggé eldugott és veszélyes helyen.
-Hol? - kérdezte idegesen Raymond
-Az angyalok ellopták és eldugták az ő kastélyukba mivel elég veszélyesnek találták.
-De hogy jutunk az angyal világba? - kérdeztem
-Én el juthatatlak oda de szerintem téged - mutatott felém az újával - nem látnának szívesen az anyád miatt.
-Nem érdekel!
-Jó de én szóltam.
-Rendben ezt megbeszéltük most pedig küldjön át minket!
-Nyugi van azt sem tudjátok hol kell keresnetek.
-Akkor mondja- mondtam már egy kicsit ingerülten
-A kastély legbelső termében a legvédetebb dolog ez a könyv az angyaloknál.
-Jó akkor most már mehetünk!
-Oké, adjátok ide a kezeiteket.
Oda mentünk oda adtuk a kezünket majd csak egy nagy fény és egy csili-vili kastélyt pillantottam meg. És közben éreztem ahogy Raymond még mindig az a kezemet szorongatja.
-Hát itt vagyunk- jelentettem ki
-Ja, bemegyünk?
-Muszály lesz! - mondtam mosolyva
Majd elindultunk a kapu fele tök normálisan majd rájöttünk hogy akik itt vannak az ellenségünk és hogy miből jöttün rá? Hát onnan hogy amikor be akartunk menni a kapun az őrök majdnem felnyársaltak mindket de szó szerint. Ekkor Raymond gyorsan elrángatott onnan egy közeli erdőbe
-Na jó ezt magam sem tudom hogy hogy gondoltam hogy majd csak úgy besétálunk és be is engednek. - mondta Raymond
-Jó akkor ki kell találnunk valamit!
-De mit?
-Figyelj amikor ti eljötetek a kórházból én Astonhoz mentem ahol a felderítő valami falat mondott. Ami azt tette lehetővé hogy nem láttam őket csak akkor amikor fel vettem a démoni alakom. Ezt mi megtudjuk csinálni?
-Igazad van! Hát neked nagyobb erődvan szóval szerintem igen.
-Oké!
-Figyelj mondom mit kell csinálnod. Először is pontosíts a szemedre majd arra hogy láthatatlan légy és ennek így sikerülnie kéne.
Úgy csináltam mindent ahogy Raymond mondta de nem sikerült. Megpróbáltam mégegyszer és akkor végre sikerült
-Nagyon jó, most változz vissza.-
Így is tettem- most nagyobb erőt kell kifejtened hogy sikerüljön engem is elrejtened.
-Huhh, oké.
Megpróbáltam újra és sikerült mi Raymonddal láttuk egymást de a többi ember vagyis angyal nem látott minket. Majd meg kelet várnunk, hogy az őrök elmenjenek majd sikerült belopakodnunk majd megkerestük a termet amit legjobban védtek.

Lily gondolatai:
Sikerült meg találnunk azt a termet amiben volt a könyv de már nagyon fáradt voltam és levert éreztem hogy nem fogom sokáig bírni
-Ray.. mond.. si.. etnünk kéne
-Nem vagy jól?
-Nem bírom sokáig.
-Oké - ezzel rohantunk is a terembe elvettük a könyvet viszont az erőm egy percre meg ingott így valószínű láthatóvá váltunk ha csak egy pillanatra is de akkor is. Raymond azonnal a kezébe vett majd elkezdett rohanni kifele majd kimentünk az ajtón utánna már tényleg alíg bírtam ezt látta rajtam Raymond majd még gyorsabban kezdett rohanni majd az erőm teljesen elhagyott. De amikor felébredtem már abban a trónszékbe ültem amire az én nevem volt írva amikor meglátta Raymond hogy felébredtem azonnal odajött hozzám
-Lily jól vagy?
-Elmegy. - de igazából az agyam kiakart tőrni a helyéről legalábbis így éreztem- De mi is történt?
-Elájultál mivel túl sok erődet használtad fel a láthatatlanságunkhoz.
-Értem. És a KÖNYV?!
-Itt van sikerült megszerünk- majd nyomott egy puszit a fejemre
-Oké akkor most már csak vér kell igaz? - fordultam a király felé mivel rájöttem hogy ő is jelen van és amit eddig beszéltünk mindent látott és hallott.
-Igen de nem akárkinek a vére hanem egy nemesnek
-Szóval akkor az én véremre? - kérdeztem
-Pontosan de ez nem ilyen egyszerű mivel ha az illető akinek elzárják az erejét és majd valamikor rájön erre az aki a vérét adta ahjoz hogy lezárják az erejét meghal.
-MIVAN?! Erről mégis miért nem mondott eddig semmit? - akadt ki Raymond
-Na jó miért minden ilyen KOMPLIKÁLT?!- mérgelődtem
-Hát ha én ezt tudnám! - motyogta a király
-Lily ezt inkább hagyjuk az életed ezért nem áldozhatod fel!-fordult felém Raymond
-Hát ezekszerint muszály lesz!
-NEM ENGEDEM!
-Nyugi Raymond ez az én döntésem és én ezt megcsinálom Timi érdekében.
-De te rám nem is gondolsz?!
-De gondolok és addig veled fogom élni amíg Timi ereje fel nem szabaduk!
-De NEM!
-Raymond! Szóval - fordultam a király felé- mit kell tennem?
-Csak ide csöpögtetetni a véred-mutatott a könyv egyik oldalára-majd ezt el mondani: én kimost véremet adom ezért elzárom az erődet majd a lány nevét.
-Rendben
Majd a király elé álltam és megharaptam a csuklóm oda csögtettem a vérem az oldalra majd
-Én kimost véremet adom ezért elzárom az erődet Timi Lewis.
Ezzel Timi a földre rogyott és megjelent előtte egy széf szerüség majd minden ereje abba záródott majd vissza szállt Timibe ez a széf. És mikor ez megtörtént Timi a földre esett.
-Ennyi is volt. - mondta a király
-Oké akkor mi most menénk is- jelentette ki Raymond.
-Haza küldelek titeket. - mosolygott a király
-Köszönjük! - mondtam kedvetlenül
Majd Raymond felkapta a még mindig ájult Timit majd újra minden kiesik és otthon ébredek fel hárman feküdtünk egy kis ágyon ne tudjátok meg
-Hmmm
-Hercegnő? - kérdezett Raymond
-Jah
-Jól vagy?
-Ja meg vagyok bár az erőm még mindig nem tért vissza
-Sajnálom!
-Mit?
-Hát miattam kelett kétszer annyi erőt kifejtened.
-Pont, hogy majdnem miattam nem sikerült a könyv megszerzése.
-Dehogy........
A beszélgetésünket az éppen ébredező Timi szakította félbe
-Lily?
-Igen. - szóltam oda hozzá.
-És Raymond mit keres itt?! Nem úgy volt hogy csinálunk egy pizsoma partyt és csak ketten leszünk?
-Ööööö
Majd Raymond közelebb hajolt és a fülembe súgta
-Új emlékeket kapott.
-Ja- majd Timi felé fordultam -De úgy volt, csak tudod Raymond nálunk lakik.
-HOGY MI?! Már ennyire komoly a kapcsolatotok?
-Nem dehogy is.
Majd Raymond közelebb hajolt......