A nagy titok (befejezett)

14 Rész: Az Erdőben

"Azzal kiviharzottam a szobából és már rohantam is a 98-as szobába. Mikor bementem kicsit megtorpantam mert megrémültem a látványtól. "
Mivel amikor kinyitottam az ajtót Aston ágya körül két egyenruhás férfi állt és ahogy halottam faggadták mikor beléptem síri csend lett. Aston felé fordúltam:
-Mi történt? És kik ezek?
-Lily ebből maradj ki.......
-Ki maga?- kérdezte az egyik egyenruhás
-Lily Blach.
-Az nem lehet!
-MI?!
Akadtak ki mind a ketten.
-Akkor te.. vagy... a következő trónörökös?
-Igen! - erre természetesen mindenki kiakadt még Aston is kikerekedett szemekkel nézet rám. - De maguk mit keresnek itt? És mit akarnak Astontól?
-ööö csak annyit tudunk hogy felfedte a démoni kilétét egy ember előtt akárcsak Raymond Davis. Ne talán ismeri őt?
-Nem! - reméllem beveszik
-Rendben mi mentünk is tovább bocsánat a zavarásért. Mielőtt kimentem elém álltak meg hajoltak és ennyit mondtak:
-Hercegnőm!
Majd kimentek a szobából azzonal Astonhoz szóltam
-Mi történt?
-Az most nem fontos azonnal menj és értesítsd Raymondékat hogy itt van a felderítő osztag és nehogy el mondjanak valamit amit nem kéne
-Rendben, igérem vissza jövök
Azonnal rohantam vissza Raymond szobájába
-Azonnal változz át és tünés innen!
Raymond értelmetlen fejjel nézett rám
-Mi a bajod herdegnő?
-Itt vannak a démon világból a felderítők!
-Azonnal tűnjetek el!
-Oké
Raymond átváltozott farkassá majd oda szóltem Timinek
-Ülj a hátára Timi!
-Mivan?
-Csak csináld!
-Oké!
Timi Raymond hátára ült és mivel az első emeleten voltunk Raymond kiugtott az ablakon hátán Timivel persze timi ezen teljesen kiakadt lehetett rajt látni.. Huhh ők megvannak most már csak a dokiknál kéne ezt elrendeznem de az majd ráér most azonnal megyek Astonhoz.
Mikor Aston szobályához értem bementem de Aston sehol. Majd éreztem démoni jelenlétet ezért átváltoztam farkassá hogy láthassam őket mikor átváltoztam láttam meg hogy verekednek
Az egyik egyen ruhás fickó éppen halálra akarta verni Astont de meglátott aztán vissza változtam a farkas alakból ujra emberré de már így is láthattam őket majd megszólalt az egyenruhás:
-Nem is vagy ta olyan butus mint mondták!....
Én ilyen WTF fejjel néztem majd folytatta a mondani valóját:
-Először beadod hogy nem is ismered Raymond Davist, majd amíg mi az ő szobáját kerestük addig te  kijutattad azzal az emberrel aki látott titeket démoni alakban majd megtöröd a láthatatlan falamat.
-Ez elvárható egy hercegnőtől nem? Na de nem haverkodni jöttem hanem Astonért!
-Hát sajnos őt nem adhatom.
-Akkor én veszem el!
-Na mutasd mit tudsz!
Igazság szerint semmit sem tudok és azt sem tudom mit kéne csinálnom de ha átváltozok nem veszthetek mert a démoni énem erősebb bármelyik démonénál.
-De ezt ne itt rendezzük le. Menjünk a közeli erdőbe.
-Rendben!
Az erdőbe elég krípi volt mivel olyan éjjel 1 volt már
-Na csinálunk is még máma valamit?
-Te most kussolsz!
-Oh de felválrák valakinek a nyelvét.
Átváltoztam és kapásból neki akartam menni amikor megéreztem Raymond közeledó erejét. Majd az egyik bokorból elő ugrott fekete farkas alakjába szóval ketten voltunk egy ellen. Majd a felderítő egségeseg is átváltozott. Majd ő mérte az első csapást méghozzá rám de Raymond elém ugrott és így megvédett akkor elöntötte az agyam a düh és újra felizottaka  a fejem díszelgő jelek ekkor már láttam hogy megijedt de nem menekült el. Azonnal kimutattam a fogam fehérjét és neki mentem a nyakát támadtam tudtam hogy az mindenkinek  agyenge pontja de kitért a harapás elől és azonnal Raymond felé vette az irányt majd a hárára vetettem magam és így beletudtam harapni majd ezt az alkalmat kihasznál Raymond pedig megkarmolta az arcát. Az egy jó darabig látszódni fog az biztos. Majd Raymond az orát az én oromnak dugvan adott ki mormogó hangot. Majd a srác visszaváltozott emberré mivel nem állt szándékunkba megölni ezért mi is visszaváltoztunk a fiú feje vérben úszott a karmolástól de megérdemelte. Elengedte Aston majd eltűnk a sötét erdőbe.
-Srácok köszönöm! - ölelt meg minket Aston egyszerre
-Semmiség inkább Lilynem köszönd!
-Ohh de hogy is semmiség volt
-Nem mert ha te nem értesíted Raymondékat akkor ők is odavesznek és moyt ha nem támadod le. És neked is Raymond rengeteg mindent köszönhetek. És ezért mind én vagyok a hibás ha akkor este nem teszem amit tettem most nem lennénk itt.
-De itt vagyunk és mindenki jól van ez a lényeg! - mondtam mosolyogva
-Igazadvan. Nagyon ügyes voltál most amikor sikerült a hátára ugranod. - mondta Raymond
-Köszi de nélküled nem ment volna. Na DE HOL VAN TIMI?!
-Elvittem hozzátok semmi baja nem lehet
-Huhh oké akkor menjünk haza!
-Oké!
Majd Aston elindult a saját házuk irányába
-Hé Aston nem jösz velünk?
-Köszi Lily de inkább nem nehogy megint történjen valami.
-Oké ahogy gondolod! Majd a suliba!
-Aha. Sziasztok!
-Helló - köszüntünk el egyszerre
Majd néma csendben sétáltunk a házunkhoz majd a kezeink egyszer egyszer ez enyéimhez értek majd Raymond megfogta a kezem és úgy sétáltunk egészen a szobámig a mamáék már rég aludtak hisz már olyan két óra volt aztán amikor bementünk a szobámba ahol már az ágyamon aludt Timi viszont a teste a nyaka vérzett és a száján is vérnyom volt
-Raymond te csináltad ezt- mikor Raymondra néztem teljesen elképedve nézte Timit rájöttem hogy nem ő volt
-Nem!
-JÉZUSOM! -odarohantam az ágyamon fekvő Timihez - TIMI, TIMI KELJ FEL!!
Majd Raymond is csatlakozott hozzám hogy felkeltsük Timit
-Timi létszives ez nagyon nem vicces most kelj fel TIMI!!
-Mi történt vele?
-Nem tudom, mindegy figyeljük és ha felkel mindent megtudhatunk.
Végig figyeltük Timit de csak nem akart felkellni majd kiesett minden valószínű bealudtunk. Majd reggel Raymond karjaiban ébredtem kapásból az ágyra néztem ami üres volt felkiáltottam majd erre Raymond is felébred és láttam ő arcán is a meglepetséget.
-Ti.. mmmi hol.. vagy?