A nagy titok (befejezett)

46 Rész

"-Sziví mindent elmagyarázunk csak először menjünk el enni. - nyalta meg a szája szélét James
-Oké- válaszoltam kicsit félénken
De a gondolataimban csak az járt hogy most mi lesz?! "
Ezt a mondatom már vagy egy órája kimondtam és azóta csatangolunk holt kussban egy erdőben. Komolyan egyre jobban megrémisztenek ahogy így gondolkozok kiérünk egy tisztásra ahol még a fű is zöldebb. Majd megjelenik egy farkas... falka majd mindenki felveszi a démoni alakját kivéve engem én csak ott álltam megszeppenve hogy hova kerültem. Láttam ahogy Raymond közelebb jön hozzám, hogy védelmezzen. Nem is tudom úgy éreztem mintha nem is az az ember lennék aki voltam. A lábaim fölbe gyökereztek egyszerűen nem tudtam mozdulni. Majd Raymond hangját halottam meg magam mellől
-Változz már át! - mormogta
-Nem.... Nem tudok... - motyogtam
-Olyan nincs! - üvöltött oda James
Majd halottam hogy egy farkas mögöttem van. Az agyam vezérelt én azt sem tudtam mit csinálok de mire fel eszméltem már én is fehér farkas alakomban voltam viszont a piros jelek megnőttek és több is lett belőle. És a szárnyam is megkaptam.
-Na ezen mi volt olyan nehéz?! - néz rám gyilkos szemekkel James
Azonnal az ismeretlen farkas felé rohantam. Egy harapás a nyakon és már az egész állat a tiéd a vére és a húsa is. Amíg én az állat vérét ittam egyszerűen fogalmam se volt, hogy én ilyenekre vagyok képes. A saját fajtámat megenni hova fajultam csak azért mert megöltem a tesómat. Mikor befejeztem az evést körbe néztem és mindenki engem figyelt már emberi alakban. Gyorsan vissza változtam én is.
-Mivan? - kérdezem tőlük letörölve a szám széléről a vért
-Ezt nem gondoltam volna... - motyogja Steve
-Mit? - kérdezi velem együtt Raymond
-Hát hogy ilyen jól viseled a vámpírságot. - mutat rám James
-viselem?! - ismétlem el a szavát de én inkább kérdezem
-Mivel te vámpír lettél így vérre van szükséged és erre volt jó a farkas. - magyarázta Steve
-De ti nem is vagytok vámpírok?-kérdeztem
-Nem. - válaszolta James
-Mi csak azért jöttünk veled, hogy lássuk hogyan viselkedsz és a vért mi is megisszuk szóval mi is tudtunk valamennyire táplálkozni. - magyarázta Steve
-Na milyen ilyen erővel rendelkezni? - kérdezte James majd a nyakamba tette a kezét
-Remek egyszerűen hihetettlen! - magyarázom
-Akkor jó! Csak nem embereket őlni! - mondta James
-Oké-oké - bólogattam
Majd James elengedett majd hátrament Stevehez majd megcsókolta. Még most is nehezemre esik felfogni, hogy ők hogyan lehetnek melegek. De mindegy én elfogadom őket. Amíg csókolóztak meg jelent felettük Dorotthy madár alakban erre el kelett mosolyodnom. Majd Raymond jött oda mellém.
-Na mizu hercegnő? - kérdezte
Válaszolni nem volt kedvem így felpipiskedtem és megcsókoltam ő kapásból felkapott és úgy csókolóztunk tovább.
-Szeretlek! - suttogtam oda neki
-Én is! - válaszolt majd letett
Viszont nem sokáig tudtam talpon maradni mivel komoly hányinger fogott el. Arrébb sétáltam egy fának dőltem majd kidobtam a taccsot.
-Basszus ettől féltem! - kiált fel Steve
-Mivan? - kérdezte Raymond
-Ez nagyon nem jó jel. - közölte James 
-Mivan Lilyvel?! - kérdezte Raymond
-Hát most evett és ahogy látom ki is hányta... - nem tudta befejezni a mondtatát mivel James közbe szólt
-Lényeg a lényeg a teste nem fogadja be a vért. - szólt James
-MI VAN?! - kiáltottunk egyszerre Raymondal.