"-Lilyh neh maradjonh nyomah-mondta lihegve -Hoppá, késő- kuncogtam a kiszívott nyakát nézve -Ah kurvah anyád- nyöszörögte -Hogy te még ilyenkor is káromkodsz - mondtam. -Kuss...inkább folytasd. " -Hah akkor nem folytatom! - ezzel befeküdtem mellé -Most komolyan?! -Igen- huncutul mosolyogtam rá Ezután mindketten elaludtunk. Majd reggel arra béredtem, hogy Raymond símogatja az arcom. -Jó reggelt hercegnőm! - mosolygott -Hmm jó reggelt-mondtam -Megyek befoglalom a fürdőt jó?! -Oké én addig megpróbálok felébredni. - motyogtam -Rendben-mondta Raymond majd elindult a fürdő felé. Bement majd olyan fél perc múlva: -LILY! AZONNAL GYERE IDE! -Hmmm-ki kászálódtam az ágyból majd oda mentem. Raymond a tükör előtt állt én is belenéztem a tükörben onann néztem, hogy mi baja. Az arcán nem láttam semmi majd mikor lejebbért a tekintetem a nyakára rájöttem, hogy mi baja van. Majd elmosolyodtam és odamentem és egy csókot nyomtam a szájára. -Van alapozód?! - kérdezte Raymond -Van, miért?! - értetlenkedtem -Azonnal tüntesd el ezeket! -Nem reggelizünk meg elötte? Én nagyon éhes vagyok. -Nem -Nyah Raymond bácsi! - néztem rá boci szemekkel -Jó csinálok szecsót! -köszönöm! Én addig megyek meg nézem James -éket. -Oké Ezzel kijöttünk a fürdőből majd Raymond lement a konyhába én meg a vendégszoba felé vettem az irányt. Nem kopogtam csak benyitottam de nem várt látvány fogadott. Pár ruha a földre dobálva és az ágyba:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A
zonnal lerohantam Raymondhoz majd őt is felhívtam hogy nézze meg őket. Ő sem értette, hogy mi történhetett. -Halihó hasatokra veri a nap! - mosolyogva szólaltam meg -Ez a legjobb keltés Lily.-mondta Raymond -Holnap téged is így keltelek fel. - mosolyogtam Raymondra -Nem kell kösz!mosolygott már ő is -Srácok kész a reggeli! De meg se mozdultak. -KELJETEK MÁR FEL! - Kiabáltam lehet egy kicsit túl hangosan. De legalább erre felkeltek. -Ti mit kerestek itt? - kérdezte ilyedten Steve -Mi a baj Stevenke?-kérdezte James -Stevke?! - akadtunk ki mind a ketten Raymondal -Na mindegy majd még beszélünk kelljetek fel és gyertek reggelizni. - mondtam Ezzel ott hagytuk őket a szobába majd lementünk a konyhába. -Amúgy a mamádék hol vannak - kérdezte Raymond -Mondta, hogy elmennek két hétre a rokonokhoz-mondtam -Jah értem. -És mi lesz a reggeli Raymond bácsi?! - baktattak le a lépcsőn kézenfogva értitek KÉZENFOGVA Steve-ék! -Palacsinta Stevenke. - válaszolta mosolyogva Raymond -Ezek a becenevek. - mosolyogtam Majd leülltünk az asztalhoz James és Steve egymás mellé ültek. -Na és mi történt az este? - néztem rájuk -Inkább nálatok mi történt? - mutatott James Raymond nyakára -Mondtam hogy hozd az alapozódat!-mormogott Raymond -Jól van nyugi! - mondtam -Lily egy kicsit bevadult. - közölte Raymond mosolyogva -Na de nálatok? - kérdeztem -Hát..... - néztek egymás szemébe -Lefeküdtünk-közölte Steve -Wao! - mondtam -És akkor ti? - kérdezte Raymond -Még nem tudjuk teljesen-mondta James -Értem! -És ti?! - kérdezte Steve -Mi, mi?! - néztem rá -Ti együtt vagytok?-fejtette ki Steve -Nemtudom-néztem Raymond szemébe. -Hát azok Raymond nyakán nem erről árulkodnak. - mosolygott James -Na mostmár tényleg hozd ide az alapozód! - mondta Raymond -Jó hozom nyugi van!-megsímítottam a hátát. Majd felmentem a szobámba majd a fürdőből kihoztam az alapozóm és mentem is vissza. -Itt van! - mondtam majd oda sétáltam és vissza ültem a helyemre -Pedig mondtam hogy ne hagyj monyomot.. - mormogta -Ilyet sose mondj. Mert akkor csak arra ösztönzöd, hogy nyomot hagyjon-mondta Steve -Rájöttem - mosolygott Raymond -Na gyere lekenjük. Vagy... Zavarna ha nem az egészet kenném le? - incselkedtem -LILY! - kiabált rám Raymond mire elnevettem magam -Csak vicceltem na vedd le az inged. Nehogy összekenjem. Levette az ingjét majd próbáltam teljesen eltűntetni a nyomokat. Pár perc múlva -Ez szép munka volt Lily-mondta James -Nem látszik? - kérdezte idegesen Raymond -Nem, ne aggodmaskodj! - mondtam -Amúgy nektek nem a suliba kéne lennetek? - Mutatott hármonkra Steve -Bazdmeg szerda van! - mondta James -Na akkor induljunk, nem akarok több igazolatlant! - Jelentettem ki Nagyon gyorsan összeszedtük magunkat majd már indultunk is az iskolába szépen hárman ballagtunk az iskola felé. Amikor beértünk rájöttünk. Hogy az órák már elkezdődtek szóval megvártuk a kicsengetést majd bevonultunk az osztály terembe mind a hárman mentünk és elfoglaltuk a helyünket láttam hogy vannak akik furán néznek ránk de nem érdekelt különösebben, oda ültem Timi mellé -Hol jártatok?-kérdezte -Hosszú de majd elmondom. -Nincs kedvetek átjönni délután? -De szívesen! Majd becsöngettek és a tanár is bejött -Lily? Te. Itt vagy? - nézett meglepődve a tanárnő. -Mint látja-forgattam a szemem. -Fel se tűnt, hogy itt vagy- nevetett szórakozottan-Lily felírnád a házi feladatnak adott egyenlet megoldását? -Miért nem a stréber írja fel? - böktem a fejemmel Raymond irányába -Nem akarom mindig Raymondot kihívni. Meg ő tuti biztos érti. Nálad meg ezt se tudom megállapítani-sóhajt-Na gyere ki. Ne szégyenlősködj. Ha nem megy segítek. A számat elhagyta egy 'tch' majd kimentem a táblához és felvettem egy táblafilcet. -Hogy is van? - kérdeztem gúnyosan A tanárnő lediktálta nekem az egyszerű közömbösítést. -Tanárnő ez nekem magas-ültem fel az asztalra majd a hajamba túrtam. -De Lily... ilyet álltalános iskolába tanulnak... Ne légy már nevetséges. -De tanárnő azt mondta segít -Inkább ülj le. Jobban járunk - dörzsölte meg halántékát. Szórakozattó nő de könnyű kihozni a sodrából. -De nem tanárnő, hamár kihívott magyarázza el. Mivel úgy is kurva nagy szükségem lesz a kémiára,most már nem mehet el úgy hogy nem értem-mondtam gúnyoson és a lábamat lóbálva ültem a tanári asztalon. Blach - ráncolta a szemöldöket a tanár nő. - Még a tiszteletlenséget elnézem. De tudod, hogy a trágár beszédet nem tűröm. Szóval elnézést kérsz a bizonyos 'k' betűs szó miatt vagy igazgatói. Úgy tudom nem sok kell, hogy kirúgjanak. Szóval hadd halljam. -Tanárnő arra várhat, hogy ő bocsánatot kérjen- röhögött fel Raymond -Pofa be stréber-néztem gyilkosan. -Hiába nézel ilyen csúnyán nem ilyedek meg-mosolygott gúnyosan Raymond A tanárnőre néztem, hogy mit reagál a kisebb veszekedésünkre de semmi. A táskájához battyogott, kivett egy zacskó cukrot és leüllt az első padsorba majd várta a folytatást -Davis már megint nem tudod befogni a szád?- fordultam Raymond felé de még mindig a tanári asztalon ülltem -Mint látod-könyökölt fel a padjára-Most mi lesz? megversz? -Áhh nem süllyedek le addig, hogy megverjelek -pattantam le és Raymondék padja elé sétáltam - A padtársad megilyedt? -nevettem gúnyosan és megkocantottam a fejét -És ha megijedt? Ne vele foglalkozz. Tudtommal én vagyok az aki annyira szúrja a szemed és nem ő - vette le a kezem a padtársa fejétől. Ezzel megfogta a kezem így újra érezhettem azt a melegséget amit akkor amikor hozzám ér. De fojtatnom kelett a színjátékot ezért dühösen kaptam ki a kezem a kezéből. -Még egyszer hozzám érsz halott vagy érted?. -Megnyugodhatsz, többet nem fordul elő, hogy hozzád érek. - mondta Raymond teljesen a szerepben maradva. Majd közel hajoltam hozzá. Alig volt tíz centi köztünk -Utállak Davis- mondtam -Eddig nagyon jó gyerekek-tapsolt a tanárnő majd ujabb cukorkát nyomott a szájába -Én sem kedvellek túlzottan Blach.-mosolygott gúnyosan Raymond Pont beszédre nyitottam volna a szám de kicsöngettek. Ezzel kivoharzottam a teremből majd Raymond jött utánnam -Na milyen voltam? - kérdeztem -Nagyon jó ennél jobb szerepet nem is választhattál volna-válaszolt Raymond Majd James is kijött az osztályból -Hé skacok mi volt ez az előbb? - kérdezte aggodalmasan -Egy színjáték.-mosolyogtam -De hallod hozzád nagyon illik ez a stílus. - mondta Raymond -Komolyan? - kérdeztem -Aha - mondta James majd lement a büfébe. -Nagyon ügyes voltál hercegnő! -Te is-ezzel fogott és magához húzott majd meg csókolt.
