"-BAZDMEG NEM MENTÜNK EL TIMIHEZ! - üvöltöttem" -Huh tényleg. Elmenjünk most? -Aha. Gyorsan felkelltem az ágyról magamra kaptam egy pulcsit és már mentem is a bejárati ajtó felé. Raymond jött melletem kézenfogva. Amikor Timiék házához értünk egy értettlen Timit és egy lehangolt Alexet vettünk észre. Én odarohantam Timiékhez. -Mi történt?! - kérdeztem -Ez a gyerek azt állítja, hogy járt velem. - mondta Timi Azonnal megfogtam Raymond kezét és elkezdtem elhúzni onann egy kicsit meszebb -Nem emlékszik a saját pasijára?!-kérdeztem -A hamis emlékek ilyennel is járnak az lehet hogy még vissza térnek az emlékei. -Huh na de menjünk vissza mielőtt valami hülyeséget csinálnak.- majd amikor visszamentünk már ott állt egy másik fiú is -Ja bocsi, hogy elmentünk de most egy kicsit el akarom rabolni Jamest. - ezzel megfogtam James kezét és Raymond irányába húzni kezdtem -Mi történt Timivel? - kérdezte aggódóan Alex. -Beütötte a fejét így pár emléke kiesett. - fülentettem -Így igaz. De lehet hogy később még emlékezni fog rád.-helyeselt Raymond. -És szerintetek még belém szerethet? - nétett ránk aggódóan Alex -Ha egyszer sikerült akkor másodszor is fog. - mondtam -Azta de bölcs lett valaki. - röhögött Raymond -Na te csak ne beszélj. Szóval menj vissza hozzá és szedd fel a csajt. - mondtam neki mosolyogva. Majd Alex vissza is ment Timiékhez -Mi megyünk? - kérdezte Raymond -Jah már így is lefáradtam holnap még úgy is beszélek majd vele. -oké! - mondta majd elindultunk haza. Kézenfogva sétáltunk hazáig. Otthon pedig megláttuk az éppen induló fiúkat -Hé skacok hova mentek? - kérdeztem -Ja nem akarunk zavarni gondoltuk elmegyünk. - mondta James -De nem kell. Maradjatok csak nyugodtan! -mondtam -Komolyan? - kérdezte Steve -Persze ha titeket nem zavar, hogy a vendégszobába alusztok vagy mi akkor természetesen maradjatok. Legalább lesz társaságunk. -De nem zavar titek az hogy mi....-nem folytatta a mondtatát James -Nem. - mondta Raymond és én egyszerre. -Oké hát akkor köszi! - Ezzel mind a négyen besétáltunk a házba -Amúgy Lily te egyedül élsz? - kérdezte James -Nem a mamámmal meg a papámmal. - mondtam -Ja értem de ők most hol vannak?-kérdezte Steve -Rokonoknál 2 hétig. -Ja értem. -válaszolt Steve -Akkor mi felmegyünk. - mondta Raymond majd felhúzott a lépcsőn. Majd berontottunk a szobámba ahol.... Egy srác feküdt az ágyamon. -Te ki a fasz vagy? - kérdeztem -Meg se ismersz? - majd felállt és elém sétált
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-A.. As... Aston?! - kérdeztem ijedten -Igen, végre hogy leesett. - mondta Majd elkezdett egyre közelebb sétálni hozzám én pedig hátrálni majd Raymond karjaiban kötöttem ki. -Mi történt veled Aston? - kérdeztem. -Megváltoztam és végre élem az éltem. -Hogy? Úgy hogy embereket ölsz? -kérdeztem -Igen! De legalább élvezem! -Nem te nem ilyen vagy! - mondtam -Te azt honann tudod? -Tudom mert a legjobb barátom vagy! -mondtam már majdnem sírva -Tch csak hogy úgy tudd soha nem voltam a barátod! - mondta -De tudom hogy az voltál! -Nem tudsz te semmit! -De tudok valamit azt hogy te most nem az vagy aki voltál! Nem az a szerető és gondoskodó ember aki voltál! Nem az aki én szerettem! Erre meglágyult az arca majd meg fordult és kiugrott az ablakon és már el is tűnt. -Ez mi volt?! - kérdezte Raymond -Nem tudom. - mondtam -De jól vagy? - kérdezte Raymond -Fogjuk rá. - majd befeküdtem az ágyba majd Raymond mellém feküdt és átölelt. -Szeretlek-fülembe súgta -Én is szeretlek! - mondtam. -Akkor mi most hivatalosan is együtt vagyunk? - kérdezte -Igen-mondtam majd felé fordultam és megcsókoltam. Majd így aludtunk el. Reggel én ébredtem fel először. Majd elkezdtem nézni a reggeli napfényben úszó arcát. Az ágyam tetejére és oldalára egy ledcsík volt vezetve ezt felkapcsoltam színátmenetre kapcsoltam. Majd láttam ahogy Raymond nyitogatja a szemeit. -Jó reggelt!-köszöntem rá -szia hercegnőm! Mi ez a kivilágítás?! - kérdezte -Morning after! - mondtam röhögve. -Látom kipihent vagy! - motyogta -Aha. Ma milyen nap van? - kérdeztem -Péntek miért bemegyünk a suliba? - mosolygott-meg milyen óráink lesznek? -Hát igazolatlanok. - mosolyogtam Erre Raymond fogta és a fejébe húzta a párnáját én pedig csak röhögni kezdtem. -Na de mit csináljunk ma?! -Nem tudom. - motyogta a párnába Raymond. -Az jó. Kérsz reggelit? -Én most erre vágyok-majd a kezemre mutatott. Én fogtam meg haraptam majd a szájához tartottam a kezem. Mikor végzett az "étkezéssel" újra a takaróba temetkezett. -Hé én nem is kapok?!- kérdeztem -Nem - majd kinyújtotta rám a nyelvét. Én fogtam magam és a csipőjére ültem majd meg csókoltam. El keztem egyre lejjebb és lejjebb haladni amikor a nyákához értem meg álltam és megharaptam majd én is elkezdtem szívni a vérét. -Ahh-hagyta el Raymond száját. Aztán elválltam a nyakától. -Ha nem adsz akkor elveszem magam! - mondtam mosolyogva -Észrevettem-mosolygott- Van egy ötletem. -Na mi? - néztem érdeklődően -Lepjük meg James-t meg Steve-t. - mosolygott. -Oké de mivel? - kérdeztem -Egy vödör vizzel? -nézett huncutul Raymond -Benne vagyok! Hozom a vödröket. - mosolyogtam -Rosz kislány-majd meg símogatta a fejem. Lassan elindultam vödörért de vödröt nem találtam de gondoltam a lavór is megteszi. Majd Raymond is lejött bementünk a lenti fürdőbe és megtöltöttük a lavórt jó hideg vízzel. -Hozz még egyet! Te öntöd Stevet én Jamest. -Oké! - mosolyogtam majd kisétáltam és kerestem még egy lavórt amikor megvolt vissza mentem a fürdőbe. -Itt a lavór! Megtöltöttük majd fel lopakodtunk a vendégszoba elé halkan kinyitottuk az ajtót besétáltunk majd...... -JÓ REGGELT! - és azonnal lebúrítottuk őket úgy ahogy terveztük. -MI A FASZ?! - kérdezte Steve -Mi van?! - kérdezte James is -Ez amolyan beavatás újjoncok vagytok és mostmár ide tartoztok.-magyaráztam -Ja értem- mondta James -Na mi mentünk! - mondta Raymond -Reggelizünk együtt? - kérdezte Steve -Aha lent várunk titeket! - válaszolt Raymond Lementünk majd leülltünk az asztalhoz beszélgettni nem sokat beszéltünk mivel jöttel is le a fiúk. -Mit eszünk? - kérdezte James -Ami van. - mondtam -És mi van? -Ami a hütőbe. -Oké. - mosolygott James Gyorsan mindenki evett közben beszélgettünk -Ti már lefeküdtetek? - kérdezte Steve -Nem - mondta Raymond -Hogyhogy? - kérdezte James -Ha lefemüdnénk az következményt von maga után. - magyarázott Raymond -Hát akkor védekezzetek. - mondta James -Ja számos lehetőség van - helyeselt Steve Mi csak elkeztünk röhögni. Én majdnem megfulladtam a melegszendvicsembe. -Most mivan? - értetlenkedett Steve -Nem úgy..... Von.. következményeket... - nem tudtam elmondani a röhögéstől -Ha lefeküdnék vele akkor engem is trónra emelne vele.-mondta Raymond -És ezt nem akarod Lily? - kérdezte James -Nem én nem akarom ő áll le mindig. - mondtam -Mert ameddig azt nem mondod, hogy igen szeretnéd ha én lennék meletted a trónon majd akkor. - magyarázta Raymond -Várj akkor úgy kérdezem hogyha nem lenne ez a következnény akkor lefeküdtetek volna már? -Szerintem igen-válaszoltam én még mindig röhögve. -Ki kér még melegszendvicset? - kérdezte Raymond ezzel kitérve a kérdés elől -Én még egyet-mondtam -Mi is kérünk! De maradj csak Raymond majd én megcsinálom.-mondta Steve majd eltűnt a konyhába. Közénk pedig belállt a néma csend. Mand kiszólt a konyhából Steve -Ki mit kér rá? -Ketchup. - mondtuk mindhárman egyszerre -Oké! - mosolygott Steve Pár perc múlva kihozta a melegszendvicset majd én jó ízűen beleharaptam. De azonnal rohantam egy szalvétáért mivel nem ketchup volt rajt hanem valami rohadt erős chili. Gyorsan kiköptem a falatot majd vízért nyúltam Raymond ugyan így tett, majd mikor már valamennyire sikerült enyhítenem a csipős érzést a számba James-ék irányába néztem akik nevetve pacsitak össze. -Szóval így állunk? - kérdeztem -Így így! -mosolygott Steve -Ezt még nagyon megbánjátok! - mondta Raymond is -Először szedjétek össze magatok. - nevetek mind a ketten -Lily van tejünk? - kérdezte Raymond -Nem tudom megnézem. - elindultam a hűtő felé keresgéltem majd-VAN TEJ! -Komolyan?-kérdezett vissza Raymond majd inni akart de megakadályoztam -Mivan ha ez is egy csapda?!-kérdeztem -Nem érdekel csak valami enyhítse már ezt az égető érzést! - mondta majd beleivott a tejbe -Nincs baja. - mondta -Kösz de nem. - mondtam mosolyogva -Felmegyünk pihenni? - kérdezte Raymond -Aha. - szépen lassan megszégyenítve lépkedtünk a szobám felé de nekem már a következő szivatás járt a fejembe. -Most mit csináljunk komolyan vették a viccet? - kérdezte Raymond a szobámba érve -Fel nem adom semmiképp és már meg is van a tökéletes vissza vágás. - mondtam -Mit tervezel? - nézett rám ilyedten Gyorsan mindent elmondtam neki, hogy mit hogyan tervezek majd elkezdtük megvalósítani. Fogtam kiűrítettem a kukám majd felszerelrük az ajtóm fölé majd a kukára köztünk egy madzagot annak a végére egy kisebb súlyzót. A terv az hogy én azt tettem hogy történt velem valami Raymond elkezd kiabálni és vamilyik fiú elől jön kinyitja az ajtót így a kuka leesik a fejére és a rajta lévő súlyzó pont a nemiszervét találja el. De ahoz hogy ez így is sikerüljön ki kellet próbálnunk természetesen a súlyzó sose volt jó helyen. Így azzal egy csomót szórakoztunk és már mindkettőnknek fájt a lába mivel mindig ott talált el a súlyzó. Na de sikerült jól beálítani -Kész! Hála istennek! - mondtam -Huhh nem volt egyszerű! - mondta Raymond -Oké akkor hívd a fiúkat. - mondtam -Oké-bólintott majd én lefeküdtem a földre hogy hihető legyen. - LILY? LILY JÓL VAGY? LILY KELJ FEL!! JAMES, STEVE SEGÍTSETEK! - ezzel berontott Steve az ajtón fejébe esett a kosár és a súlyzó is jó helyen találta el. Majd jött James is aki már csak egy tejszinhabod pofont kapott Raymondtól. Közben Steve a padlóra rogyott a fájdalomtól és inenn minden ki esett. -Lily! Lily! Ennyire ne éld bele magad a szerepbe. Majd arra ébredtem, hogy az ágyamba fekszem és három fiú vesz körül. Fel akartam üllni az ágyon de nem tudtam azonnal vissza estem. -Lily jól vagy? - kérdezte Raymond -Az erőm..... - motyogtam -Nincs erőd? - kérdezte Steve -Semmi. -Most roszabb mint a múlkor?- kérdezte James -Igen. Most semmi erőm nincs. Sajnálom skacok a szivatásokat, - majd Steve éppen jegelt tagjára néztem -Jah mi is sajnáljuk. - mondta Steve -Nem ha mi nem kezdjük el akkor nem lett volna ez. - montam -Nem mi reagáltuk túl-mondta James Majd az ablakomba megjelent újra ugyan az a madár mint aznap este. -MADÁR! AZONNAL add vissza az erőm. - mondtam -Mi a baj Lily? - néztek rám aggódalmas tekintettel. Majd a madár beszállt és emberré változott megérintett így újra minden erőm nálam volt. -Köszönöm! De megtudhatom, hogy ki vagy te? - kérdeztem a lányt -Lily jól vagy?! - kérdezte Raymond -Sshh Raymond! - majd újra a lány felé fordultam -Dorothy Parker. - mondta a lány -NEM AZ NEM LEHET! TE NEM LEHETSZ Ő! -De sajnos - lehajtotta a fejét -Várj neked miért kell az én erőm?! - kérdeztem -A te erőd akármelyik démon erejénél nagyobb ekkora erővel rendelkező demont még a történelembe se jegyeztek fel. Azt ajánlom nagyon vigyázz rá. -Rendben. De a tesód miért nem lát téged? -Lily kit? - kérdezte James -most kuss van! - mondtam -A tesóm azért nem lát, mert engem csak azok az emberek vagy démonok látnak akiknek már elvettem az erejét de az övét nem veszem el. De lehetne hozzád egy kérésem? -Persze mi lenne az? - kérdeztem -Átadnád neki az üzenetem? -Persze mi az? -Az nem más minthogy nagyon szeretem és nagyon büszke vagyok rá. Nagyon szép srác lett belőle és még azt hogy én mindig vigyázni fogom rá! És tőled sem fogom többet elvenni az erőd azért cserébe hogy megvéded mindentől. -Átadom! És meg ígérem köszönöm Dorothy! - mondtam félig sírva majd a lány eltűnt az éjszakai sötétségben. -Lily mi történt? - kérdezte Raymond
