A nagy titok (befejezett)

32 Rész: Megfojtom

"-Ez igaz de még nem vagy trónon.
-Ja tudom! - mondtam"
-Vezethetnék?-kérdezte Brooklyn
-Ha akarsz de hova akarsz menni? - kérdeztem vissza
-Egy közeli tóhoz. - mondta
-Oké. - ezzel leáltam az út szélére a kocsival majd helyet cseréltünk. 20percet kocsikáztunk majd megálltunk egy kis dombos helynél.
-Itt is vagyunk! - jelentette ki Brooklyn - Arra van a folyó ha valakit érdekel.
-Megnézzük?-kérdezte tőlem Raymond
-Aha. - bólintottam majd mi el is indultunk. Egy kisebb erdős ösvényen mentünk végig majd a folyóhoz értünk. Csodálatos volt ahogy majdnem minden egyes vízcsepp megcsillant a nap fényben.
-Ez nagyon szép. - mondtam
-Igen. - mondta majd átölelte a derekam és megcsókolt. Amikor levegő hiány miatt elváltunk nagyot szippantottam a levegőbe és egy ismerős vér szagot éreztem meg.
-Ezt te is érzed? - kérdezte Raymond
-Igen-elgondolkodtam - Ez Steve bazdmeg! - azonnal rohanni kezdtünk az illat írányában mikor oda értünk nem várt látvány fogadott minket. Steve agyon volt vagdosva vérzett James pedig ott ült melette és sírt. És még egy véres kardal álló Brooklyn is megjelent. Majd megjelent Aston magam sem tudom honann de előszedett egy vastag kötelet majd neki ment Brooklyn-nak sikerült neki megkötöznie. De még egy szem kötőt is helyezett rá én sem akartam elhinni minden egy szempillantás alatt történt.
-Ti? - kacagott fel-mindenki nema csendben a másiktól várva a választ.
-Igen mi. - süvített Aston bátor hangja a levegőbe
-Aston? - vigyorodott el Brooklyn
-Eltaláltad.
-Akkor akár el is oldozhatnátok és le is vehetnétek a szemkötőt. Úgy is tudom kik vagytok. - az alkoholtól bűzölgő szájszagát idáig éreztem-Vegyétek már le-rivallt ránk.
Raymond kérdőn kapta a fejét Aston irányába, hogy eleget tehet e a megkötözött, fiú kérésének, mire ő bólintott.
-Komolyan még Aston is kellet ahoz hogy elkapjatok? - nézett végig rajtunk-ahhoz képest én egyedül is jól elintéztem Stevet. - mire Steve felszisszent és egy megvető pillantást vetett Brooklyn-ra. Sosem fogom elfelejteni rémült arcát, örökre beleégette magát az emlékezetembe. Bennem felgyülemlő vörös harag kitörni látszott és már nem is akartam visszafofni.
-Kuss! - ordítottam rá és a számon zihálva vettem a levegőt.
-Majd pont te momdod meg szüzike!
-Brooklyn még nem tudod mit tartogatunk számodra..A helyedben befognám. - szólalt meg Raymond fenyegetően
-Leszarom,ez semmi ahoz képest ami én tervezek a kicsit Lilykével! - kacsintott rám és bennem a düh tüze már egyenesen lángolt
-De most kussolsz! - szürtem ki a fogaim között-Most nem az a rész van.
-Mi lesz ha nem maradok csöndben? - kérdezte miközbe szája elé emelte megkötözött kezét megijedést imitálva. - Mi lesz ha elmegyek hozzátok és "olyat" teszek veled?
-Még egy szó-szürte a fogai között Raymond- és a mentő visz el! - sárga szemei lángoltak
-Óh! - csodálkozott el Brooklyn - csak nem meglágyítottam valaki, a mi jégszívű Raymondunk szívét? Legalább megdugtad már? - mutatott rám
-Utoljára mondom fogd be! - órdítottam rá mielőtt Raymond megszólalhatott volna
-Miért mi lesz, ha nem? - kérdezte kihívóan
-Én verlek meg! - vicsorogtam rá és az volt a pont, mikor az agyam teljesen elborult. A görcs, a félelem az utállat keveredése egy piros izzó hártyát képzett a szemem elé, és sötét tüzes felhő belepte agyam mikor, gondolkozás nélkül vetettem rá magam a lekötözött fiúra. Hirtelen a testem hozzá simúlt gusztustalan alakjához, de ez sem érdekelt. Gúnyos kacaj hagyta el az alkoholtó és a hányástól szagló száját, de nem foglalkoztam vele, hogy felfordult tőle a gyomrom, belé akartam folytani a bűzt, és a nevetést. Fagyos kezeim lassan csúsztak a nyaka köré, mire abba hagyta a nevetést.
-Meg akarsz folytani? Te? - olyan lenéző hangon ejtette ki azt a "te" szót, hogy a méreg szinte a torkomat marta. Bűntudat nélkül szórítottam rá ujjaim torkára és egyre erősebben markoltam. Pupillám kitágult és izmos, csak izmos nyakára koncentráltam. Arca kezdett kétségbe esést tükrözni, mire zihálva nyögött fel.
-Szedjétek már le rólam! - visította. Megéreztem Aston kezét a vállamon, de könnyű válrándítással lelöktem.
-Lil... - James zavarodott, fágyolos hangját halottam meg.
-CSÖND!- ziháltam és Brooklyn nyaki verőerére koncentrállva. Ujjaim kezdtek elfehéredni, ahogy arca egyre lilult. Pár kép és hang ugrott be és a délelötti pervez arca ez az arc ami a kezeim között van. Éreztem izzadó nyakbőrét elterülni tenyerem alatt és lüktető, oxigén után éhező vénáit. Alattam ficánkolva próbálta fejét elhúzni, majd mikor rájött, hogy nincs menekvés, nyitott szájjal, logó nyelvel kapkodott levegő után, ujaim görcsöden feszültek testrészéhez. Végre úgy éreztem rajtam áll élet vagy halál és nem ővé a döntés, bármivel kapcsolatba. Jelen pillanatban nem érdemelte meg az életet. Forrongó belsőm tüzelése, nem hagyott alább nyögései pedig csak fa volt a bennem égő tűzre. Élvezettel szórítottam a kezem a néha-néha megránduló testére kezem. De a dühöm még mindig nem hagyott alább. Az agyamba teljes sötétség honolt nem láttam nem hallotam semmit, csak a  tenyerem alatt épphogy csak mocorgó testre koncentráltam. A következő pillanatban már a melkasom köre fonódott egy kar, a hosszú izmok, feszesen simultak hozzám és hirtelen rántottak maguk felé. Zihálva kaptam Brooklyn nyaka után, ami ettől a mozdulattól kicsúszott a kezeim körül és hörögve csapódott a földnek. A kemény szorító testrészt dühösen próbáltam eltaszítani magamtól de kőkeményen láncolt magához...
-Megölöd-suttogta Raymond rekedtes hangján egyik keze a derekamon a másik pedig a hátamat szorította izomtól duzaddó mellének. Lihegve válaszoltam neki
-És ha azt akarom? - testem még midig feszülten ért az övéhez.
-Te nem az vagy. - orrát a nyakamnak érintette, mire levegőt is alig kaptam. Selymes bőre lágyulva tapadt enyémnek de mégis mintha még ő sem tudna lenyugtatni. De pár perc pihenés után csak megöleltem és a melkasába dugatam a fejem. Láttam ahogy Brooklyn feltántorog nagy nehezen
-Hova - hova? - kérdezte Aston.-Majd őt én elintézem. - mondta felén fordulva
-Kösz haver! - mondta Raymond
Én csak Raymondot akartam ölelni örökkön örökké.