A nagy titok (befejezett)

42 Rész: A Testvérem?!

"köszönés helyett egyből le fejelem bárki is álljon az ajtóm előtt. Kissé eszelős grimasz költözhetett az arcomra. De amikor kinyitottan az ajtót, megláttam ki áll ott majdnem szívinfarktus kaptam." Timi állt ott egy ismeretlen sráccal. Timi ilyen 'WTF, kurva álmos vagyok de ez a hülye iderángatott' fejjel állt ott. A melette lévő srác viszont mosolygott mint a tejbetök. Fekete haja volt és ahogy rá néztem egy olyan fekete párducot tudtam elképzelni a démoni alakjának. Nem értettem mit keres itt.
-Öööö hello! - köszöntem
-Szia Lily! - köszönt a srác
-Szia! - köszönt Timi is
-Várjunk te honann tudod a nevem?! - akadtam ki
-Há..... - a srác nem tudta befejezni a mondatát Raymond miatt.
-Lily ez meg ki?! - bökött a srác felé majd átkarolt.
-Én Nataniel Blach vagyok. - mosolygott
Amikor meg hallotam a vezeték nevét majdnem dobtam egy hátast.
-Te is Blach vagy?! - akadt ki Raymond
-Igen méghozzá Lily bátyja. - mondta magabiztosan a fiú mi Raymonddal dülöngéltünk a röhögéstől.
-Nekem... Testvérem?! - nem bírtam mást kinyögni a röhögéstől
-Igen. - mondta a fiú komor arcal
-Na ne röhögtess haver. - veregette meg a vállát Raymond
-Lily ő tényleg téged keres csak hozzám informálták mivel mi jó barátnők vagyunk és én hoztam ide. - magyarázkodott Timi
-Te ki a fasz vagy?! - kérdezi Nataniel kicsit mérgsebben Raymondra mutatva
-Nyugi van ő pasim. - mondtam
-Ti... Ti jártok?! - akadtak ki mind a ketten
-Bocsi Timi semmi időm nem volt mostanában és elég sok minden is történt ezért nem tudtam veled beszélni. - magyarázkodtam
-Ja meg az volt legjobb dolgotok hogy elzárjátok az erőm?! - kérdezte Timi
Amikor ezt kimondta egy éles érzés nyilalt a szivembe.
-Heh?! - akadt ki Raymond
-Nem az volt, hogy ha ő rájön arra, hogy elzártuk az erejét én meghalok?! - kérdeztem értetlenkedve
-Miért halnál meg hisz már a trónon vagy nem halhatsz meg olyan könnyen. Főleg egy ilyen gyenge varázslat miatt. - magyarázta Nataniel
-Te meg honann..... Áh hagyjuk. - legyintettem le a srácot-Timi nagyon sajnálom ezt láttuk a legjobb megoldásnak. - magyarázkodtam
Majd a három fiú mászott le a lépcsőn. Na ez egyre jobb lesz eddig se voltunk kevesen de most?!
-Lily mivan itt?-kérdezte Steve miközben átkarolta James derekát
-Timi?! - mosolygott Aston és megölelte az említett lányt-más illatod lett. - jelentette ki
-Ja csak visszatért az ereje. - mondta Raymond
-Hülye vagy hisz Lily még életben van hogy térhetett volna vissza az ereje?! - röhögött Aston
-Ti komolyan ennyire hülyék vagytok?! - kérdezte a "testvérem"
-Mi nem vagyunk hülyék jó!? - akadtam ki egy kicsit
-Én a helyedben vigyáznék a növéred kurva erős. - motyogja Steve
-Aha persze te erős?! - vetett rám egy megvető pillantást.
Azonnal át is változtam és gyomorszájon rúgtam. Annyira felkaptam a vizet, hogy tudtam hogy ennek nem lenne jó vége ha tovább maradnék. Át lépve az éppen földön fetrengő Nataniel felett a mustangomhoz mentem.
-Lily hova mész?! - kérdezte Raymond
-Levezetem a streszt majd jövök ha az a hülye eltakarodott a házamtól. - mutattam Nataniel irányába bevágódtam a kocsiba egy közeli hegy felé vettem az irányt. De nem is hegy hanem egy nagyobb domb. Amikor felértem megáltam a parkolóban. Behúztam a kéziféket, aztán egy Jach Daniel's kiséretében kiültem a motorháztetőre, hátamat a szélvédőnek támasztva. Nekem egy testvérem ez hülyeség de ahogy néztem egy korú velem csak nehogy a végén még azt mondja, hogy ikrek is vagyunk mert főbelövöm magam. Ahogy így gondolkodtam meg hallottam egy ismerős morgást. Ez az SRT hangja Raymond biztos utánnam jött. Meg állt a parkolóba és ő is letelepedett melettem a motorháztetőn. Pár percig csenben ülltünk és néztük a napfelkeltét.
-Sokat jársz ide? - kéredezte Raymond
-Áhh csak párszor ki szellőztettni a fejem. - mondtam még mindig a felkelő napot bámulva.
-Akkor én vagyok az első akivel itt vagy? - mosolygott Raymond én csak oldalába boxoltam.
-Igen. - motyogtam- Eltakarodott onann már az a hülye gyerek?
-Nataniel? - kérdezte amire én csak bólintottam. - Ja ő amikor elmentél rosszul lett és a többiek bevitték a házba. - magyarázta
-Na de jó akkor ma nem megyek haza. - elengedtem egy kínlódó mosolyt
-Figyelj szerintem beszélned kéne vele. - javasolta Raymond
-De nem tudok... Nem tudok a szemébe nézni ha tényleg a testvérem miért hagyott egyedül. Hol volt addig amíg én kínlódtam miért nem volt mellettem? - miközben így kiöntöttem a szívem egy könny csepp csordult le az arcomon. Éreztem ahogy Raymond átkarol majd a fülembe súgja
-Ezt tőle kérdezd meg. - mondta
-Rendben. - mosolyogtam majd lehúztam az utolsó korty Daniel's-t és Raymond felé fordúltam megcsókoltam és mikor szétváltunk
-Szeretlek Raymond! - mondtam
-Én is szeretlek Lily! - mondta és újra megcsókolt. - Na de akkor menjünk haza. - motyogta közben lemászott a kocsiról
-Jah. - ezzel én is lemásztam és már ülltem volna be a vezető ülésbe de Raymond beüllt.
-Hohhó hova hova Lily? - kérdezte még mindig a helyem üllve
-A kocsiba csak éppen ott ülsz.
-Ugye nem hiszed hogy így engedlek vezetni. - mutatott végig rajtam
-Akkor megyek az SRT-vel. - mondtam és elindultam a kocsi felé
-Ne! Tessék itt a kocsi!. - ezt úgy mondta mint aki annyira félti azt a kocsit. Na mindegy ezt figyelmen kívül hagyva beültem a Mustangba és kikanyarodtam a parkolóból. Halottam ahogy az SRT is fel dorombol mögöttem. Mikor haza értünk mind ketten leálítottuk a motort majd berontottam a házba.
-Na helló, megjöttem! - jelentettem ki az arcomra egy mosolyt erőltetve. Majd belépett mögöttem Raymond is. Feldoptam a kulcsot majd a zsebembe mélyesztettem. Megláttam a kanapén fekvő Natanielt.
-Veled meg mi történt?! - kérdeztem az említett fiúhoz fordulva