A nagy titok (befejezett)

37 Rész: Visszatérés

"-Akkor csak szerencséd volt. - magyarázta
-Igen?! Úgy gondolod?! - kérdeztem. Majd a fejembe végig futott egy ötlet..." hogy változzunk át. Miért ne? Hiszen azt mondták elég erős vagyok nem. Azonnal átváltoztam és Brooklyn felé vettem az irányt.
-L.. Lily ugye tudod hogy nem úgy gondoltam? - kérdezte és elkezdett hátrálni. Én csak mordultam egyet és rávetettem magam a vállába haraptam. Majd amikor Brooklyn feladta a király felé indultam.
-Rossz kutya. - mondta amire én csak még jobban kimutattam a fogam fehérjét. Átváltozni nem változhattak át mivel a kastélyba nem lehetett valami hülye szabályzat miatt. Mivel  mi nem tartozunk még a kastélyba így mi átváltozhattunk. Raymond át változott majd csatlakozott mellém az 'akcióba'. Azonnal neki mentünk a királynak viszont én vissza változtam emberré és elkezdtem fojtogatni
-Na tudod kit nevezel te még egyszer kutyának! Meg kit hivogatsz ide csak azért mert lefeküdt a pasiával! - mérgelődtem amíg raymond a király lábát rágcsálat.
-N.....ne... Nem kapok levegőt-kapkodott levegőért
-Ha rajtam múlik nem is fog! És csak hogy úgy felvilágosítsam én állok maga FELETT a ranglistán!- már szinte üvöltöttem
-É... R... Értettem
-Szerencséje vén kecske, Raymond gyere. - oda jött hozzám én meg vakargattam a fülét majd vissza változott emberré. - Most pedig küldjön minket vissza!
-Természetesen. - mondta a király teljesen megszeppenve. Megint képszakadás aztán otthon ébredtem Raymond melett egszerre ébredtünk fel. És egyszerre gyültek körénk a fiúk már valamennyire kijózanodva.
-Hé felébredtek! - mondta Steve
-Na végre ember. Má azt hittem meghaltatok. Aztán most télen megvan fagyva a föld nem tudtunk volna lyukat ásni főleg kettőt bár kerültetek volna egybe. - mosolygott Aston
Na jó Aston még nem józanodott ki
-Nem haltunk meg max az idegeim mondták fel a szolgálatot. - mondtam
-Mert mi történt? - kérdezte James
-Csak felbaszott az az öreg kecske. - mondtam
-A király?! - szólt oda Aston
-Ja de elintéztük. - mosolygott Raymond majd pacsiztunk-duracell nyuszi. - mondta majd kitört belőlünk a röhögés. Senki nem értette csak néztek, hogy mi meg hülyültünk vagy mi van.
-Mivan?! - kérdezte Steve
-Lily az egyik őrt le duracell nyuszizta....-nem bírta folytatni a röhögéstől a többiek nem röhögtek annyira.
-Na de mi az hogy elintéztétek?! - aggódott James.
-Raymond kicsit megcsonkította a lábát én meg fojtottam. - magyaráztam mosolyogva            -De ugye nem halt meg?- kérdezte Steve
-Nem de megérdemelte volna.-mondta Raymond elég
-De miért kerültetek ti oda?-kérdezte Aston. na ez az a kérdés amire nem igazán számítottam.  Vagyis számítottam csak a választ nem gondoltam ki. Gyorsan Raymond felé fordultam hátha neki van valami jó ötlete. De semmi szóval nincs más mint előre mondjuk az igazat.                         
 -Lefeküdtünk.-mondtam.
-MI? MIKOR? -akadtak ki majd nem egyszerre
-Tegnap amíg ki voltatok ütve.-mosolygott Raymond
-Most komoly?! De Lily ugye tudod, hogy így Raymondot a trónra emelted?                                -Tudom és nem bánom. -mondtam majd megöleltem Raymondot                                        -Azt hittük már valami bajotok esett!-mondta James
-Nekünk aztán nem.-mosolygott Raymond-Bocs de nem mi voltunk taj részegek és nem mi estünk keltünk.-erre mindenki elkezdett röhögni                             -Nem mi fektettünk meg egy csajt meg nem mi duracell nyusziztunk le egy őrt meg nem mi vertük félholtra a királyt.-mondta Aston mosolyogva hát ezen már nekem is mosolyognom kellett                      -Na jó igazad van! De amúgy meddig voltunk kiütve?-kérdeztem mivel amikor kinéztem az ablakon láttam, hogy már kezd sötétedni                -Elég sokáig reggel kilenctől mostanáig ötig.-mondta -Az szép!- mondta Raymond
-De ha már itt vagy csinálsz nekünk vacsorát Raymond bácsi?-kérdezte Steve
-Hahh csinálok. - mosolygott. Majd mentünk a konyhába ami még mindig tiszta kosz volt és teli piás üvegekkel. De ez minket legkevésbé sem érdekelt mi cska enni akartunk. Raymonddal csináltunk palacsintát. Ledobtuk magunkat az asztalhoz és enni kezdtünk. Mikor mindenki meg ette megszólalt Aston
-Szerintem én negyek alszok.
-Oké de ma ne a konyhapulton ha lehet. - mondtam erre elmosolyodott
-Oké
-Mi is megyünk szerintem. -mondtam
-Ja. - helyeselt Raymond
Ezzel mi elindultunk fel fele mikor már  a szobámba voltunk megszólalt Raymond
-Nem megyünk el hozzánk? - kérdezte
-Elmehetünk. - mondtam
Bedoptam magam az ágyba Raymond pedig mellém feküdt hamar el is aludtam. Amikor felkeltem frissnek és..... Nah persze holt fáradtan ébredtem mivel még este volt. Ramond már ébren volt és az arcomat fürkészte.
-Mit nézel? - kérdeztem
-Csak úgy. - mondta
-Oké. - mondtam
-Van egy jó tervem. - mondta
-Benne vagyok. De most este?
-Ja. Na de akkor induljunk. - mondta mosolyogva
-Most?-motyogtam
-Nem de még a többieket is fel kell keltenünk. - magyarázta
-Oké! - mondtam ezzel felkelve
Elindultunk a másik hálóba komolyan mondom nem volt szivem felkelteni őket olyan cukin aludtak egymás karjaiba.
-Steve! - mondtam
-James! - mondta Raymond
-Nagyon cukik vagytok meg minden de gyertek mert Raymond bácsi kitervelt nekünk valamit.
-Mit...? - szólt oda James
-Majd meglátjátok! - mosolygott Raymond
-Oké. De úgy mégis hány óra van?! - kérdezte Steve
-olyan éjjel kettő-mondta Raymond
Lefelé vettük a lépteket felkeltettük Aston is majd közösen be vágódtunk a kocsiba és már indultunk is Raymond-ék háza felé. Mi lesz itt? Gondolkodtam