A nagy titok (befejezett)

44 Rész:NATANIEL!

"Neki dőltem a jó hideg falnak és leültem sírtam és sírtam. Nem értettem hogy ki és mi okból tenne ilyet." Már jó egy hete csak a szobámba gubbasztok a többiek próbálnak kirángatni de semmi esélye annak hogy én itt hagyjam a szobámat. Mivel démon vagyok így az étkezés sem probléma. Egész héten majdnem hogy csak sírtam. És akkor, meg gondoltam magam felkelltem fogtam egy utazó táskát beledobtam pár polót és gatyát. Fel kaptam a táskát és szó szerint kiszedtem az ajtót a helyéről. Kirontottam, és a nappali felé vettem az irányt. Mikor beléptem meg láttam hogy mindeki ott ül amikor Raymond meglátott azonnal oda rohant hozzám megölelt majd megcsókolt. Mikor el váltunk fejemet Raymond melkasának döntöttem majd a többiek felé fordultam.
-Hol a pisztoly? - kérdeztem elég dühös hangon
-Ott-mutatott a pisztolyra James
Oda mentem és fel vettem az asztalról és az ajtó felé indultam vele.
-Lily hova mész? - kérdezték
-A mamám barátnőjéhez. - jelentettem ki és be is csaptam az ajtót magam mögött. Raymond utánnam jött beült mellém a mustangba és már útnak is indultunk az út első fele teljesen csendben telt. A csendet Raymond törte meg.
-Mire készülsz? - mosolygott rám
-Kiderítem és megölöm a "szüleim" gyilkosát. - mondtam rezzenéstelen hangon
-Értem. - az út többi része csendben telt egyikőnk se szólt, csak a motor bőgését hallgattuk. Nekem a 4 órás út kínszenvedéssel telt csak is gondolkosni tudtam. Minek is jövök én ide?! Mit akarok én itt?! De megérkeztünk egy kisebb tanyára ahol Andi néni a mamám nagy barátosnéja élt. Kiskoromba sokat jártam ide. Amikor a kocsival lefaroltam a ház előtt Andi már rohant is ki.
-Jajj Lilykém. De rég láttalak. -kiszáltunk a kocsiból és Andi már a nyakamba is ugrott-És ki ez a fiatal ember? - kérdezte
-Ő Raymond, a pasim. - jelentettem ki majd Raymond mellém sétált és átkarolt
-Jó napot! - köszönt ő is
-Szerbusz! - köszönt Andi is
-Mi történt?! - kérdeztem
-Gyertek be majd ott mindent el mondok-tessékelt be minket a házba Andi
Bennt a házba nappaliba vezetett minket ahol nem várt ember fogadott.
-Nataniel?! - akadtunk ki Raymonddal egyszerre
-Ó sziasztok! - köszönt
-Látom akkor már ismeritek egymást. - mosolygott Andi
-Te mit keresel itt?! - kérdeztem
-Eljöttem mert tudtam hogy te is eljösz. És most végre teljesítheted a kívánságom. - magyarázta
-Én azért jöttem ide mert meghaltak a nagyszüleim és kiderítem ki ölte meg őket. - hadartam el a szöveget-Mintha egy kis értelem apró elhanyagolható szikráját véltem volna felfedezni a szemedben egyetlen tovatűnő másodpercig, csak nem tudsz róluk valamit?! - kérdeztem
Az angyalok egyik képessége a gyorsaság és ezzel a gyorsasággal szempillantás alatt melettem termett majd a fülembe súgta:
-Mit szólnál hozzá ha azt mondanám hogy én öltem meg őket?
Ekkor nálam se kép se hang csak álltam ott le fagyva. Majd kirohantam az udvarra Nataniel utánnam jött.
-Mondtam hogyha megtudod, hogy valójában ki vagyok úgy is meg akarsz majd ölni! - kiabálta utánnam
-Ki vagy te?! - meredtem arra az emberre aki eddig testvéremnek álította magát
-A halál hírvivője. - válaszolta
Erre a válaszra nagyon nem számítottam. A halál hírvivője hogyan?!

A halál hírvivője
Nagyon kevés ember van akit a halál kiválaszt szolgálójává. Viszont akiket kiválaszt azt az emberek álltal láthatatlan fegyverzettel és képességgel áldja meg. Ez a képesség pedig nem más mint az érintés ha a kiválasztott ember hozzá ér egy olyan emberhez akit a halál kijelöl akkor az meghal. Majd a lelke a halálhoz kerül.

-Te hogy lettél a halál hírnöke?! - kérdeztem
-Az most nem lényeg. De most, hogy végre itt vagy alkalmam nyílik rá, hogy kinyírjalak. - mondta egy vészjósló mosoly kíséretébe.
Erre nem tudtam mit reagálni csak annyit hogy ráirányítottam a pisztolyt és meghúztam a ravaszt... Nataniel egy kicsit meghátrált majd hanyatt esett. Én eldoptam a fegyver majd oda rohantam hozzá.
-Te...... Te.... Nem..... Nem.... Is..... Vagy a.. halál hírnöke! - sikítottam
-Ho.. Nan tudod? - nyögte ki a szavakat
-Mert egy sima fegyver nem végezne veled. - zokogtam
-Szeretlek hugi!-nyögött és puszit lehet a homlokamra
-ÉN IS SZERETLEK BÁTYUS!! DE MIÉRT NATANIEL?! MIÉRT?! MÉG CSAK MOST KAPTALAK VISSZA!! - sírtam majd ráborultam- NATANIEL!!!!!! - bögtem tovább
-Lily mi történt?! - rohant ki Raymond
-Hívd a mentőket!!!! - sikítottam
-Lily ő egy angyal!-közölte velem azt a tényt amit eddig is tudtam
-Tudom!-zokogtam tovább
Raymond oda sétált hozzám át ölelt és elhúzott Nataniel teste melől. A test hamarosan "világítani" kezdett majd szentjános bogarak jelentek meg majd egy angyal. Aki elismerően bólintott majd felemelte Nataniel testét ahogy felemelte a test eltűnk és egy nagy fénycsóvává alakult amit az angyal felém küldött. Én ezt mind épp hogy csak láttam a könnyektől a szemembe. Majd a fény belém áramlott s a sötétség győzedelmeskedett a szemem felett. Elájultam. A kanapén ébredtem és két aggódó tekintettel találtam szembe magam.
-Natan.... - ide akartam hívni de aztán beugrottak az este történtek.
-Jól vagy? - kérdezte Raymond majd megölelt
Nem tudtam válaszolni mivel könnyek törtek elő a szememből és csak sírni tudtam. Viszont amikor meg láttam Raymond és Andi csodálkozó tekintetét sikerült abbahagynom valamennyire a sírást.
-Mivan? - kérdeztem szipogva, megtörölve a szemem majd amikot elemeltem a szememtől a kezem tiszta vér volt. A többiek még mindig csak banbán bámultak.
-ÁÁÁÁÁ! Lily a szemed vörös lett és könny helyett vér folyik belőle.-közölte a tényeket Andi
-Ez csak is azért lehet mert megöltem Natanielt-elkezdtem újra bőgni. - Egy rohadt gyilkos vagyok!!
-Nem ez az angyal miatt lehet.. - kezdett bele Raymond
-A fény miatt? - kérdeztem
-Igen új erőt kaphattál.
-Milyen erő az ilyen? - kérdeztem még mindig a könnyeimmel küszködve
-Még nemtudhatjuk de szerintem ez egy "A" szintű erő ami azt jelenti hogy a legerősebb. - magyarázta- És...... - a mondtát már nem tudta befejezni mivel megszakította őt az ajtón berontó James. Mögötte sétált még Steve és Aston is.
-Lily miért fekszik a testvéred hullája kinnt?! - akadt ki Steve
Erre nem reagáltam csak elkezdtem sírni. Amikor James meglátott azonnal odarohant hozzám
-Atya úr isten!
-Mivan? - szipogtam
-Ez az erő........