It's just a dream ♡ S.M.

11. - Again?

Jó Társaságban gyorsabban telik az idő.

Hallotad már ezt a kijelentést?

Igen? Hiszel benne?

Én biztosítalak, ez teljesen igaz.

Gondolj csak arra, amikor a legjobb barátnődnél aludtál régen, milyen gyorsan el is jött a reggel, amikor jöttek érted a szüleid. "Még fél órát!" Ezt biztos, hogy rengetegszer kérted bociszemekkel. Majd a gimiben feltűnik, mennyire rövid is az a 15 perces szünet, amikor épp meg akarod osztani a barátnőiddel, hogy mit beszéltél tegnap a crush-oddal snapchaten. Ha felnövünk, látni fogjuk, hogy csak repülnek az évek, a gyermekeink hamar fiatalfelnőttek leszenek azokból az édes totyogó kisbabákból, akiknek még szüksége volt rád. És amikor az öregkor utol éri az embert, csak akkor jön rá, hogy mennyire is rövid az élet. Minden mintha minden csak tegnap történt volna.

Én is így éreztem magam Shawn mellett. Mikor vele voltam, mintha semmi más nem létezett volna a Földön. A suliban töltött órák is rettenetesen hamar elrohantak, amikor ő járt a fejemben. Megtöltötte gondolataimat a lágyan hullámzó haja, a vakító Hollywood-i mosolya és a gyönyörű szemei és teljesen elvették az idő érzékem. Meg a józan eszemet is. Általában, ha elment mellettem egy fekete kabátos alak, azonnal azt hittem, hogy Ő az. Őrült lennék?

Mint kiderült magántanuló és borzalmas spanyolból. De a szülei még is ragaszkodnak, hogy megtanulja a nyelvet. Ilyenkor jövök a képbe én és a csodálatos nyelvérzékem.

Igaz, jó vicc. De Shawnnál lényegesebben többet tudok, nekem meg szükségem van egy ének tanárra. Meg persze, nem panaszkodhatok, hogy néma munka helyett csak elnyúlok a sztárral a kanapén és csak rám figyel.

Igen, igen. Maga a nagybetűs Shawn Mendes lett az énektanárom, ugyanis ő az egyetlen aki előtt hajlandó vagyok énekelni. Erős luxusban érzem magam.

Két hosszú hét telt a randi óta. Azóta nem kért újat.

Hogy félek-e? Konkrétan minden este kétségbeesetten kesergek, hogy friend-zone-ban ragadtam, vagy tényleg beigazolódott, hogy elkergettem a passzív-depressziómmal. Mondjuk hajszálnyira voltam attól, hogy elöntse az agyamat az aktív fajtája.

-Mondd utánam: La szu-érrrte*

-La szuerte

-NEM!! Nyomd meg a r- betűt! - 20 perce próbáltam rávenni, hogy helyesen ejtse ki a szavakat, de ő egyedül csak a nosotros** bírta úgy mondani, ahogyan azt kell.

-Rrrrrrr... - felemelte a mutató ujját, minta valami újat akarna mondani.

-Mármint a szóban! - kezdtem elveszíteni a türelmem. Értettem már, hogy miért idegroncs Mrs. Alexander, a spanyol tanárom.

-A szóban hol van r? - nézett rám furcsán.

Óriási sóhajjal a kezembe temettem az arcom. Két ujjam között reményvesztett pillantást vetettem a mellettem görnyedő fiúra. Sötétszürke kapucnis pulcsija ki volt cipzározva és könyökéig feltűrte. Fekete farmerba bújtatott lábával dobolt, így a sportcipője halk ritmusa tördelte a körénk ülepedett csendet. A haja göndören omlott homlokába, és olyan rég volt fodrásznál, hogy pár fürtöt el tud tűrni a füle mögé. Akkor is úgy volt és irtóra tetszett. Igen, a "rajongás egy celebért" teljesen túl nőtte magát. Teljesen belezúgtam.

Összeráncolt homlokkal felhúzta az orrát, majd torkaszakadtából nevetni kezdett. Húzta az agyam.

-Na jó, látom semmi kedved spanyolozni. - összecsaptam a füzetem, elhúztam a szám és megigazítottam a frizurám. Vöröses hajam egy nagy, laza kontyban csücsült a fejem tetején, fekete ingben voltam és egy szuper szűk fehér farmerban. Hettie szerint ez a "szexi titkárnő" öltözet. Szerintem túltolta ezt a kijelentést, de minden esetre tetszett az összeállítás. Magabiztosabbnak éreztem magam. Apropó magabiztosság. Egész sokat fejlődtem benne. Persze, csak Shawn mellett. A folytonos piros alapszín ellenére, mostanra már tudok összefüggő mondatokban beszélgetni vele, merek nevetni és kimondom, amit gondolok.