It's just a dream ♡ S.M.

01. - Something new

Nyugodtan aludtam, mikor egyszercsak valaki, pontosabban Rose belevájta a körmét a vádlimba, apró, fájdalmas lyukakat hagyva azon.
Rúgtam egyet.

-Rose! - fújtattam mérgesen -Ha még egyszer azzal keltesz, hogy kilyukasztod a bőröm többet itt nem töltöd az éjszakát!

Hangos, dobhártya repesztő nyávogás követte a kitörésem.

-Ne nyávogj! - húztam össze a szemem. Az elmúlt héten háromszor keltett így.
Rásandítottan az órára. Fél hat.

-Muszály volt hajnalok hajnalán kelteni? - csattogtam be a fürdőszobába. Nekem ilyenkor még nagyon reggel volt.

Ez az arcomon is meglátszott. Szürke szemeim alatt óriási karikák lázadoztak. Ledobom a pizsamám és beugrok a kádba. Lezuhanyozok. Hátha felpörget egy kicsit.
A hideg vízcseppek gyorsan folytak le testemen, elűzve a fáradtság utolsó morzsáját is. Sóhajtottam egyet, majd elzártam a csapot. Egy törölközőt magam köré csavartam és átmentem a gardróbomba. A tél épphogy elkezdődött, de már így is nagyon hideg volt. Felkaptam egy szürke pulóvert, hozzá egy fekete farmert és egy barna bakancsot. A hajamat teljesen elaludtam, ezért begöndörítettem. Egy enyhén piros rúzzsal feldobtam az ajkaim, hogy legyen bennem valami különleges is. Kimentem majd felmarkoltam a táskám, vele együtt a telefonom és a fülhallgatóm. Az ajtóból visszanéztem a szobámra. Nem volt se nagy, se kicsi. Fehér falak, fekete ágy, afelett égősor, a kettő között egy parafa tábla volt, melyen képek rólam és Hattieről, a táborokról, Shawn koncertekről, mindenről amit szeretek. Mind e mellett egy szürke fésülködő asztal, azon egy kék, illatosított gyertya. A szobában van még egy könyvespolc, teli mindenféle könyvvel, de van egy fekete lakkozott zongora és egy gitár is. Újra sóhajtottam. Milyen szimpla szoba. Mennyire egyszerű.

Lerohantam a lépcsőn egyenesen a konyhába, ahhol húgom, a két copfoskájával az asztalnál ült, ami a konyhával egybenyitott étkező közepén áll.

Az étkezőben és a konyhában minden fehér, de szószerint minden. Anya kedvenc színe. Hideg és kegyetlen érzést kelt az emberben, akárcsak ez a szín.

Ha már anyáról van szó, ő pörgött-forogott a konyhában, készítette a reggelit. Apa épp a nyakkendőjèt igazította. Milyen idilli pillanat. Milyen filmbeillő.

-Jó reggelt Hercegnőm! - mosolygott rám apa. Neki én voltam a Hercegnője. Egyedül a családban ő volt az, aki jobban szeretett a húgomnál. Kár, hogy folyton dolgozott.

-Jó reggelt Apa! - pusziltam meg.

-Jól aludtál?

-Igen. - beszélgetés közben megragadtam a tejet és a gabonapelyhet, majd egy tál társaságában leültem reggelizni.

-Mizu, Hugi? - kezdtem társalogni a húgommal is.

-Semmi. Ma az osztállyal korcsolyázni megyünk. Végre felvehetem az új rózsaszín korcsolyámat! - mosolygott teljes boldogsággal.

-Biztos olyan ügyesen megy, majd mint Hopenak! - ült le mellénk apa.

Anya köhögött egyet. Összeszorítottam a fogam. Inkább meg se szólalok. Sosem értettem, hogy tudott ennyire megváltozni...

-Ha nem megy, majd megkérem Danielt, hogy fogja meg a kezem! - kuncogott Jen.

-Mi az, hogy neked előbb van pasid mint nekem? - nevettem kis sértődöttséget színlelve a hangomba.

-Tudod Kicsim -simogatta meg Anya a hátam -Mert nem pocsékolja az idejét olyan személyre, aki számára elérhetetlen.

Mintha gyomron vágtak volna. A szememre könnyfátyol borult.