It's just a dream ♡ S.M.

10. - Calls

A semmi közepén rohantam az Island Records-ba. Késésben voltam és a busz is lerobbant. Furán nehéznek és lassúnak éreztem magam, minden lépés komoly fizikai megterhelés volt. Mikor az ajtóhoz értem hirtelen kinyitódott, én pedig beestem. Ó-jajj! A vérnyomásom az égbe szökött. Vártam a prédikációt arról, hogy miért nem előnyös késni, azonban Andrew sehol. Shawn állt előttem. Millió dolláros mosollyal köszöntött.

-Már vártalak!

Nyújtotta a kezét, felrántott és egy pörgéssel a falhoz simított. . Suttogva közel hajoltam hozzá. Mintha nem is én irányítottam volna.

-Most, hogy itt vagyok mihez fogsz kezdeni?

Vészesen közel dőlt hozzám, orraink majdnem összeértek. Hidegrázósan jó érzés lepte el a testem. A fejemből minden rossz gondolat kiszökött, minden kétely, minden félelem. Hideg bőröm hirtelen elkezdett felmelegedni. Orromat megcsapta a fiú isteni fenyő illata, ami valami tipikus jó-pasi-aromával egyesült. A szemem csak ő rá fókuszált, mint egy nagy rekeszértékű fényképezőgép. Körülöttünk minden elhomályosult, majd megszűnt létezni. Nem pirultam el, nem éreztem magamban gátlást, csak élveztem a jelenetet. Ajkaimra pillantott.

-Erre gondoltam...

Miközben beszélt, éreztem meleg leheletét a bőrömön. Úr Isten, azok a fogak tényleg teljesen tökéletesek. Egy szempillantás alatt lerombolta a köztünk lévő apró teret. Ajkait az enyémekre zárta, kezével az arcomat simította. Térdeim reszkedtek, mint az avar, amit lágyan fúj a szél. Ha nem fogott volna, biztos, hogy összeestem volna. A melegség egyre áradt a testemben, azt kürtölve minden egyes sejtemnek, hogy szerelmes vagyok.

Amint Shawn elmélyítette volna a csókot, egy nagyon hangos sziréna töltötte be a teret.

Miért pont most?

A tinibálvány egy szempillantás alatt szertefoszlott. Nem volt többé ott. Ahogy a hely is egy nagy feketeséggé változott.

És akkor felkeltem.

Fájdalom? Ki mit tart fájdalomnak, ez relatív. Létezik testi és lelki fájdalom. Sokan vitatkoznak, hogy melyiket nehezebb kibírni. Mind a kettőből van óriási, égető és olyan, ami miatt épphogy elveszted a komfort érzeted. Hogy bele lehet-e halni a fájdalomba? Utána néztem. Brit tudósok/kutatók szerint igen. De hát szerintük mibe nem?

Amikor legédesebb álmomból ébresztett a mobilom ordító sípolással, véleményem szerint megéltem a poklok poklát. Nem csak, hogy a dobhártyáim szakadtak majd' bele, hanem a szívverésem is a duplájára ugrott.

Elhúztam a kis világító ikont és belemorogtam.

-Jó reggelt, napfény!

Legjobb barátnőm mosolygós, madárcsicsergéshez hasonló hangon köszöntött.

-Inkább hajnalt...

-Ohh...bocsi elfelejtettem az időeltolódást...milyen ismerős szitu!

Szemtelenül célzott az én késő esti telefonálásomra, amikor még a képernyőről bámultam Shawnt.

-Na menj a pokolba!

-Nekem már úgy is mindegy, 1-1...de most mesélj!

-Vissza fogod te ezt még kapni, Hetfield Woods!

Ha harc, hát legyen harc. Tudtam jól, hogy nagyon kevés dolog volt, amivel fel lehetett húzni. Az egyik a neve volt.

-Fúj, de utállak.

-Akkor bizonyára nem is akarod hallani, hogy milyen az érinthetetlen szupersztár érintése.

-Bekapcsolod a kamerát és szépen elmesélsz mindent, ismétlem mindent!