It's just a dream ♡ S.M.

12. - Alone

Érezted valaha is, hogy a rossz karma hatalmába kerített?

Fáj belül valami ott bent a szíved környékén és nehezít a légzéseden. Nem tudsz megszabadulni a bűntudattól ami egy rossz döntés során ragadt rád?

Úgy érzed varratokra van szükséged?

Tudom miben van részed.

Égetett a tudat, hogy elrontottam.

Hatszor akartam írni Shawn-nak bocsánat kérő üzenetet, de nem mertem. Egész nap fel s alá járkáltam és a falba vertem a fejem és azon kattogtam, hogy hogy lehetek ekkora idióta.

"-Meccsem lesz aznap, ne haragudj, nem tudok menni..."

Egész életem legnagyobb mocska hagyta el előző nap a számat.

Shawn ajkainak díszpárnányi közelségétől tényleg totál kikapcsolt az agyam, lepattintottam a srácot...ki érti ezt meg?

Előttem lebegett szerencsétlen fancsali arca, látszott rajta, hogy nem ezt szokta meg.Valószínűleg mindenki ordítva mondott volna neki igent, de, de én?

Én nem.

Pont én nem, aki éveken keresztül erről álmodott, és teljesen ellehetetlenítettem magam az egésztől.

És mit adott még Isten?

Másnap tényleg meccsen volt.

Ami pont annyit tesz, hogy jól szét is leszek verve.

Ne értsetek félre, imádtam a sportot, de én voltam a legkisebb a csapatban, a magam 168 centiméterével és a leggyengébb is. Gyors és pontos voltam, ez a két adottságom juttatott el egyedül a csapatkapitányságig.

Eddig nincs is baj az egésszel, ámbár, ha valaha is látott már valaki hoki közvetítést a tv-ben, akkor tudja, hogy nincs hokimeccs verekedés nélkül a végén.

Ilyenkor általában próbálok minél hamarabb elslisszolni a jégről, de néha még így is benyelek pár pofont, meg persze a játék közben is sokszor fellöknek. Vasárnap is pont az történt amikor...

Hé várj, ne siessünk ennyire.

•••

Éppen a huszonhetedik körömet tettem a szobámban, azt duruzsolva, hogy mekkora gyászhuszár vagyok, amikor tompa kopogás dermesztett le, pont az ablakom előtt.

-Kincsem, akartál velem beszélni, jól emlékszem? - dugta be apám a fejét az ajtómon, sötétbarna, rövidre nyírt hajában pár vörös és némi ősz hajszál is felütötte fejét. Kék szemei kíváncsian fürkészték arcom és szája végén mosoly bujkált.

Le volt oltva a lámpám és kint már sötétedett, így az előszoba megvilágításából gyér fény áramlott be és minden mögé eltorzult árnyékokat vetett.

Összehúzott szemöldökkel felé néztem.

-Az pontosan három hete volt, apa... - szorítottam össze ajkaim.

-Ne haragudj, sűrű a tennivalóm, de most 100%-ban a tiéd vagyok, mesélj Kicsim.

Becsukta maga mögött az ajtót és lassan lehuppant az ágyamra, jelzett, hogy csatlakozzak hozzá a kovácsoltvas keretű bútor végébe, de én a másik végébe mentem és levettem az egyik képet, ami oda volt erősítve felé.

Pontosabban az első Shawn Mendes koncerten készült képet, amin ott voltam.

Shawn kissé előre hajolva, hátán gitárral énekel rajta, alig pár embersorral a kamera előtt.