It's just a dream ♡ S.M.

14. - Im in Love with the SHAPE of you

Feszengtél már valaha is?

Gondolom igen.

Ha nem, akkor elárulom, hogy szörnyű érzés. Mintha egy kívül álló lennél a saját életedben, mert kilökött a tested és próbálnád azt a bénát mozgásra, esetleg beszédre bírni - bár, ahhoz már nagyon magas szintűnek kell lenned - aki úgy néz ki, mint te. De nem sikerül, a hasonmásod csak áll, "hűházik" és lejáratja magát.

De ezt biztosan tudod, mindenki szorongott már életében. Például első napon a gimiben, amikor olyan osztályba kerültél, ahol nem ismersz senkit, vagy éppen felelésnél, vagy a suliban igazából bármikor. Érezheted magadat hasonlóképp, ha kitudódik egy titkod, ha nem tudod eldönteni, hogy hogyan köszönj ismeretlen embereknek, vagy ha valakinél most vagy ott először.

Tulajdonképpen velem is ez volt.

Amint Shawn kitárta előttem a nagy és barátságos tölgyfaajtót, ami a házukba vezetett. Lassan léptem át a küszöböt. Azon járt az agyam, hogy vajon elég csinos vagyok-e, hogy megérdemlem-e, hogy beléphetek abba a házba, ahol a srác, akiért milliók élnek-halnak felnőtt. Ahol életében először hallatta a hangját, ahol meghozta a döntést és ahol felvette az első videóját, ami oda vezetett, ahol most is van éppen. A csúcsra.

A lányok ki tettek magukért. Hajamban meghagyták a lányok a fonatot, csaj kihúztak elől pár szálat, amitől elvileg imádni való lettem, szerintem csak arra volt jó, hogy eltakarjon pár szeplőt. A szemhéjam egy halvány-bronz árnyalattal megszínesítették és fekete szempilláimra valami nagyon márkás cuccot tettek, amitől nagyon nagynak tűntek a szemeim. Ava-tó kaptam egy barna rúzst, mert szerinte az nagyon illett a szett-hez, amit a lányok összedobtak nekem. Iszonyú hálás is voltam nekik, ugyanis Corin kölcsön adott egy púderszínű, finom anyagú gyönyörű pulcsit, e mellé Emily hozott bőbb szabású farmert. Tényleg csinosnak éreztem magam, úgy igazából. Sokszor elvesztem volna már a Torontói Jegesmedvék nélkül és ismét megmutatták, hogy miattuk nem estem még atomjaimra.

Egy tágas előszoba tárult elém. Krémszínű falakkal, rengeteg fa berakással és egy hosszú méregzöld szőnyeggel a közepén. Egy tükör, egy komód, amire le is lehetett ülni és egy fogas. Csak ennyit tartalmazott a szoba, egyszerű volt, de nagyon otthonos. Imádtam ott lenni, imádtam minden egyes másodpercet amit a különlegesen selymes melegben tölthettem, ahogy imádtam minden egyes lélegzet vételem, amivel a ház isteni illata beáramlott az orromba és nyugodtságot keltett bennem.

Talán bergammott, vanília, fenyő és fahéj?

Nem tudtam biztosra, de azt tudtam, hogy jobban szerettem, mint a saját házunkat. Szintén két emeletes volt és égbe nyúló fenyők vették körbe, mint a miénket, de amíg azt inkább csak Háznak tudtam hívni, ez Otthonként csengett a fülemben.

A nappaliba érve egy amerikai konyha tárult szemeim elé, ott is megmaradt a fa gerendákkal való díszítés. Bőr kanapé, tölgy étkező és dohányzó asztal, növények, zöld konyhapult és egy gyönyörű zongora, meg persze pár gitár. Ezek nem maradhattak el az Ő otthonából.

Kíváncsi tekintetem fel s alá cikázott, mindent fel akartam kutatni, meg akartam ismerni a ház minden egyes szegletét. Eufóriában éreztem magam, táncolni akartam és énekelni, nevetni és, és...és megölelni Shawnt. Nagyon erősen vágyakoztam rá. Már-már sóvárogtam az érintése után, megmutatta, milyen jó és most rászoktam. Akár csak egy drogra. Shawn volt az én drogom és erősebb volt a függőségem mindennél.

A szemeim pár, a falra szögelt képeken megállapodtak. Mosolyogva álltam meg az egyik előtt és megigézve néztem.

Shawn és Aaliyah. Egy gyönyörű, arany-díszes karácsonyfa előtt vigyorogva karolják át egymást és hasonló, piros karácsonyi pizsiben vannak. Shawn fogain diadém ékesedik, ahogy füleiben fülbevaló és haja édesen a fejéhez simul.