02. - Every day

2.5K 121 10
                                    

Egyből tárcsáztam Hettie szamát.

-Mivan? - a hangja álmos volt.

-Neked is szia!

-Jóvan szia, de hajnali egy van! Aludtam! - morogott.

-Basszus tényleg - csaptam a fejemre - Neharagudj!

-Semmi, de ha már felkeltettél mond! - nevetett.

-Voltam a starbuck's-ban és nekem jött egy gyerek.

-Igen és? - türelmetlensége telefonon keresztül is mart.

-Várj! És az a gyerek Shawn volt! - hadartam.

-Most nagyon este van vagy tényleg Shawn-t mondtál?

-Tényleg Shawnt mondtam! Kitweetelte, hogy nekemjött!

-Azta rohadt!

-Ugye? Na de megyek, álmos vagyok. - köszöntem el

-TEMONDOD?- a hangjából ítélve mosolygott. - Szia Hoppy!

Miután elújságoltam a legjobb barátnőmnek a történteket, észrevettem magamon a fáradtság jeleit, így gyorsan átvettem a pizsamámat és befeküdtem az ágyamba.
Igaz, 9 óra volt csak, de ez, hogy Shawnnal találkoztam - bár én nem voltam tudatomnál - elég sokat kivett belőlem. Azonnal elaludtam.

Reggel nem ébresztett a telefonom. Tipikus volt. Amikor suliba kellett volna mennem akkor állati hangosan jajveszékelt, mikor dolgozni, akkor persze bemondta az unalmast. Berohantam a gardrómbomba és felrángattam magamra egy szaggatott farmert és egy kövekkel kirakott méregzöld felsőt, majd átszaladtam a fürdőbe és kivasaltam a hajam.

-Elvigyelek? - dörrent rám Anya.

-Jó lenne! - fordítom felé a fejem.

-Akkor haladj! - indult le, én utána.

-Vastag kabátot vegyél. Fagy van! - szólt rám. Bólintottam és felkaptam a legvastagabb kabátom meg egy vastag hótaposót.

Kirohantam és bevágódtam az autóba. Megrándultam. Még így, a nagykabátomon keresztül is fáztam. Az arcom és az orrom nagyon gyorsan megcsípte a hideg. Anya is beült a kocsiba, majd nehézkesen elindította azt. A pláza előtt lelassult, aztán megállt. Kiugrottam. Túl nagy lendülettel. Meginogtam, de nem estem el. Hoki játékos vagyok, ugyan mégis hogy sikerülne elesnem?

-Szia Anya! - köszöntem majd nekiiramodtam, be a plázába. Gyorsan megnéztem a telefonom. 9:07. Basszus. A munkaidőm 8:30-kor kezdődött. Még sosem késtem el sehonnan. Ez volt az első. Ideges voltam. Mit fognak szólni? Felrohantam. Az emberek megfordultak utánam. Ezt utáltam. Nagyon. Mintha fojtogattak volna a szemükkel. Befordultam a boltunkba. Huh. Kék fürtök, ismét. Stefanie.

-Sziaaaaaa! - haraptam el a szám.

-Kicsit elkéstél Szivi! - nevet. -Szerencséd, hogy Melnek dolga van, de most ezért te intézed el a következő vásárlót! - mutatott az ajtó felé majd elnevette magát.

- Oké, jólvan. - vontam meg a vállam. -Te figyelj! - mondtam és kicsit levettem a Lush Life hangerejét.

-Mi a helyzet? - ült be a pénztár mögé és rákönyökölt a combjára, a fejét pedig közrefogta a két kezével. Enyhén oldalra biccentette fejét jelezte, hogy figyel.

-Emlékszel tegnap neki mentem annak a srácnak.

-Én tisztán láttam, hogy ő ment neked! - vágott bele a mesémbe.

-Az mellékes. Tippelj ki volt az! - olyan hevesen gesztikuláltam, hogy majdnem levertem pár polcot.

-A berendezés marad!

It's just a dream ♡ S.M.Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon