Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 1 -

Az ébresztő rémes hangjára riadok fel.

Nem akarom én ezt a mai napot...

Iskolai pszichológusnak lenni fárasztó dolog.

Alig vártam régebben hogy ne kelljen suliba járnom és emberi kapcsolatokat kialakítani, most meg már napi programjaim közé tartozik a hormon túl tengéses és zavaros fiatalok problémái és sírásainak a hallgatása.

Szeretem a munkámat de egy éve már ha meghallok egy szerelmi drámát agybajt kapok.

Érdekes dolog az emberek életében a szakitás.

Azt hittem 4-ével ezelőtt hogy a mi szerelmünk olyan erös lesz hogy mindent el fog bírni. Legyen ez távolság, félténykedés, veszekedések bármi mert mi örökök vagyunk.

Persze megint csak túl képzeltem mindent... 

3 év együtt élés után fájó bevallani de kijöttek azok a dolgok a kapcsolatunkban ami mindent tönkre tettek. Megmérgezte a szerelmünket a sok vita és az ajtó csapkodások. Amikor egymás fejét leüvöltve vitatkoztunk és ezzel elérve hogy az egyikünk eltünjön a közös lakásunkból. Egy sóhajtás kíséretében sétáltam be a konyhába ahol Taylor már kész reggelivel várt. Túl házias jegyeztem meg magamba.

-          Jó reggelt napfény!- erre csak egy csúnya pillantást kapott miközben leültem elé.

-          Mikor fogsz már erről leszokni?!

-          Ej de morcos valaki- állt fel és jött közelebb hozzám.- Pedig drágám már lassan 10 éve ismersz ideje lenne megszoknod.-bökdöste meg az arcomat.- ó amúgy mindjárt indulunk, én a helyedbe öltöznék ha csak nem igy akarsz jönni a suliba. Biztos örülne neki pár kiscsaj- mutat végig rajtam és a pizsimen ami egy bő pólóból és egy alsónadrágból állt.- Vagy hogy is nevezed őket-gondolkodott el egy pillanatra- Áh megvan, pár hormon túl tengéses kis srác is megfordulna igy utánad- kacsintot rám és el is tűnt a konyhából mintha megérezte volna azt hogy a elkövetkezendő pillanatokba felé repült volna bármi ami a kezembe akad.

Egy újabb sóhajtással díjazom a reggelemet és magamba mérgelődők hogy komolyan össze kellet vele költöznöm,,,, Nem volt elég nekem a egyűt töltött kolis éveink. Most egyűt élünk és egy helyen is dolgozunk...  Kell ennél jobb az életbe? Morcosan öltözők fel és lépek ki a szobámból míg ez a majom már lelkesen ugrál hogy alig várja hogy a mai dolgozattal meglepjen egy osztályt.

-          Olyan jó lesz! tuti mindenki örülni fog neki!- kezd el lelkesedni mellettem

-          Szerencsétlenek.-motyogom halkan.

-          Mit mondtál?-néz rám duzzogva

-          Szerencsétleneket megint kínzod, utána meg jönnek hozzám sírva hogy csináljak valamit és beszéljek veled hogy ne legyél ilyen fasz!- nézzek rá a drága jó barátomra

-          Hé én csak azt szeretném ha mindenki tudná az év végi vizsgára az anyagot! Komolyan nem értem mi a bajuk velem,,,, Mindig olyan kedves vagyok..- kezd el panaszkodni.- És mégis minek mennek hozzád sírni?! hozzám kellene én vagyok a tanárjuk!

-          Mert veled nem lehet beszélni.- fakadok ki.- Egy szadista vagy velük! Szerintem élvezed hogy nálad van a hatalom és túl terheled szegényeket.

-          Persze-persze Matt. Most azért vagy ennyire hisztis meg ilyen mert tuti szex hiányod van. Csak szólnod kell- kezdi el húzogatni a szemöldökét.- Én még mindig itt vagyok. És hidd el tudnék én neked ujjat mutatni az ágyba, amit a bátyám nem tudott- kacsint rám és hagyott ott az ajtóban.