Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 4 -

Arra ébredni hogy a fájdalom bele hasit a fejembe és a világomat nem tudva hogy hol vagyok felbecsülhetetlen érzés.

Az utolsó emlék foszlányom a bár pultnál történő vodkázásom kezdete volt.

Fogalmam sem volt hogy hol vagyok és mi történt az elmúlt „x" órában.

Útóljára nem is tudom mikor történt velem ilyen hogy annyira le igyam magam hogy minden ki essen.

Éreztem magamon két ölelő kart aki vissza rántott a reggeli ébredezésemből.

Taylor szorított újra magához.

A fiú közelsége egyszer volt frusztráló és megnyugtató is.

-          Taylor...- böktem meg a mellettem szuszogó fiú mellkasát aki egy morgás kíséretében jelezte hogy nem tetszik neki az ébresztgetésem.- Ez fontos- jegyeztem meg neki amire mit sem törődve tovább alukált. Nagyon nem tetszett ez nekem, és kezdtem el finoman ébresztgetni a mellettem fekvő fiút.- Taylor! ne csináld már- szorított még jobban magához. Egyre morcosabb voltam mikor a magához szorító fiú szórakozottan nézet rám a barna szemeivel.- Úgy utállak ilyenkor!- jegyeztem meg morcosan mire csak egy nyálas puszit kaptam az arcomra. Ami egyszere volt jó és fura érzés is.

-          Na mi ilyen eget rengető fontos Matt igy reggel? szét megy a fejem..-engedett el Taylor a szorításából.

-          Mi történt az este? Ugye nem történt köztünk az alvásnál több?- kérdeztem tőle félve. Percekig nem válaszolt, próbáltam valamit ki olvasni az arcából de nem sikerült.

-          Az a igazság,,,- nézet rám komolyan mire én egyre jobban kezdtem el rettegni a válaszától- hogy annyira be rúgtál hogy a hátamon kellet haza cipelnem téged. Majd szépen kidőltél az ágyamba és nem engedtél el.- felelte szórakozottan. Még is engem ezek a szavak nem nyugtattak meg mert ismertem én már Taylort hogy tudjam mikor nem mond ép igazat.

-          Biztos így történt?- néztem rá a mellettem fekvő fiúra

-          Persze, Mégis minek kellet volna még történnie?!

-          Ez csak egy kérdés volt Tay. Nem kell fel kapnod a vizet. Ha történt is volna valami, vagyunk már annyira felnőttek hogy jól kezeljük ezt a ügyet.- néztem komolyan rá

-          Remek. De mivel nem történt semmi igy nincs miről tovább beszélgetnünk. És ha nem bánnod én még aludni akarok mert délután be kell mennem tanitani és másnaposan minden percre szükségem van.- felelte hisztisen.

-          oké értem a célzást megyek is.- Az ajtóba megtorpanva még vissza fordultam hozzá.- Taylor... ugye tudod hogy nagyon szeretlek téged?-kérdeztem a párnák között eltűnő fiútól

-          Tudom Matt.-felelte halkan

Amikor körbe néztem a házba katasztrófa állapotok uralkodtak. Szét dobált ruhák, kifogyott sörös üvegek hevertek szerte szét. Túlságosan fájt a fejem ahhoz hogy bármit is csináljak egyedül ezzel a káosszal. Ezért én is követem Taylor példáját és két aszpirinnal zuhantam az ágyamba bele ahol rövid idő alatt az álmok világába kerültem.

-          Matt...-motyogta álmosan Taylor és kezdet el finoman ébresztgetni.- Mennünk kell dolgozni.- amire csak morogtam egyet és fejemre húztam a párnát, még mindig majd szét ment a fejem.- Muszáj mennünk.... fel kell kelned!- húzta le rólam a takarót és vette el tőlem a párnát. Morcosan néztem rá.

-          Nem akarok menni. Hagyjál aludni.- néztem rá duzzogva

-          Hideg zuhany lesz ha így folytatod.- fonta maga előtt össze a karjait és állta a durcás pillantásomat.

-          úgysem mered!- néztem vele farkas szemet.

-          Nem-e? Hát jó. Te akartad.- egyik pillanatról a másikra emelt fel az ágyból és kezdet el vinni a fürdőszoba felé.

-          Engedj el!- förmedtem rá- Már fent vagyok erre semmi szükség!

-          Ó szerintem szükséged van egy kis lehűlésre.- felelte szórakozottan. Az egyik kezével kinyitotta a zuhany csapját miközben én a nyaka köré fontam a karjaimat hogy le ne essek.

-          Taylor ne csináld!- kezdtem el vele veszekedni

Mivel én rajta lógtam és nem tudott letenni egyszerűen belépet a zuhany alá velem együtt. Visítva engedtem el a nyakát és kezdtem el ütögetni a mellkasát hogy, hogy tehette ezt velem.

-          Szörnyű vagy! – néztem fel rá

-          Tudom de te igy szeretsz engem.- Jegyezte meg halkan és hagyott magamra a zuhany alatt.

Amikor hallottam az ajtó csapódását a falnak dőltem.

Már kezdtem megszokni a hideg zuhanyt.

A fejembe a gondolatok össze vissza cikáztak.

Vajon tényleg jó döntés volt össze költöznöm vele?

Elég érdekes kapcsolat volt a kettőnké. Sokszor elgondolkodtam azon hogy ezt nevezhettem e barátságnak-e vagy annál többnek. Voltak momentumok pillanatok köztünk amik nem voltak barátiak. Sokszor inkább egy pár ként viselkedtünk és nem barátokként. Ez néha-néha megrémített. Párszor feltettem magamnak a kérdést hogy mit is érzek iránta? Minek nevezem ezeket a érzéseket?

A hideg zuhany alól kilépve picit magamhoz tértem, roham tempóba kezdtem el készülni mert tudtam hogy nem fog megvárni Taylor sem és simán itt hagy.

fél óra múlva már mind ketten fáradtan és álmosan indultunk neki a sulinak. A reggeli szokás beszélgetésünk most nyugtalanító csendbe burkolózott.

-          Az mit keres itt?- mutattam a gyerekkori barátjára.

-          Biztos csak elhozta a tesóját.- felelte higgadtan Taylor- Miért utálod ennyire őt?

-          Nem utálom, csak nem kedvelem ennyi.

-          Aha.- fordult felém mosolyogva.- csak nem féltékeny vagy?- kérdezte meg hirtelen.

-          Nem.- feleltem higgadtan.- Miért lennék?- fontam keresztbe a karomat magam előtt.

-          Ó akkor az sem zavarna ha mondjuk tegnap egy picikét összekavartam volna vele- gondolkozott el mellettem hirtelen.- És éppen rám várna.- nézet bele a szemeimbe. 

-          Örülök a boldogságodnak és nem, nem zavarna. - feleltem szárazon és hagytam ott Taylort aki nem adta fel és vissza rántott.

-          A szemed még mindig elárul Matt.- suttogta bele a fülembe és most ő hagyott ott engem.