Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 19 -

           

Daniel lassan sétált le a lépcsőn és állt meg előttem.

-          Menyit hallottál?-néztem fel az előttem álló fiúra.

-          Pont eleget ahhoz hogy végre igazán el beszélgessünk Matt...

-          Nem Daniel.-fontam magam elött össze a karjaimat.- Nincs miről beszélgetnünk! Meny vissza a menyasszonyod mellé. Sétálj vele az oltárhoz és vedd el feleségül majd ő meg adja neked azt amit én nem tudok... A szerelmet, a családot, gyerekeket és a boldogságot is...

-          Befejezted?- nézet rám.

-          Nem! És itt csak neked kellene ezt befejezned... Nem vagyok a játékod és az a lány se érdemeli meg ezt hogy így játssz vele.

-          Matt én nem játszok... Azért vagyok itt mert itt akarok lenni és azért csókoltalak meg mert akartam már rég óta akartam. Amikor megláttalak a hotelbe, amikor az alvó arcodat néztem mindig előhoztad belőlem azt amit próbáltam magamból kizárni... az irántad való érzéseimet.

-          Sajnálom Daniel ezzel elkéstél... vedd el azt a nőt... és felejtsük el egymást örökre... Én megpróbálok tovább lépni... Talán ha már gyűrű lesz az ujjadon akkor le tudom zárni örökre ezt... És elengedni téged.. Te meg próbáld újra kezdeni az egészet vele...

-          Komolyan ezt akarod?!- A hangjából áradt a harag.

-          Igen. Mind kettőnknek így lesz a legjobb.- néztem bele a szemeibe amiből a fájdalom csak úgy sugárzott..

-          Tudod mit baszd meg az egészet! Ide jössz szerelemet vallasz... Majd elfutsz megint... végig se hallgatsz majd kiállsz és konkrétan mondasz egy olyan monológot amibe oda löksz Evelyn karjaiba hogy legyek boldog vele majd meg hallom hogy csak azért tetted mert őszintén szeretsz.. És amikor itt vagyok készen félre dobni miattad mindent mit csinálsz megint?! Megint menekülsz Matt....

-          Tudod miért Daniel? Mert nem látom hogy lenne közös jövőnk... már nem... Azért jöttem ide hogy az enyém legyél, hogy újra együtt legyünk de tudod mit nekem ez nem kell... Nem kell az a döntés képtelenség amit csinálsz! Egyszer akarsz máskor már nem, tudod mit?! Igazából te baszd meg az egészet.  Amikor meg csókoltál akkor kellet volna ezt nem most... Elkéstél ezzel.... és bebizonyítottad azt hogy miért is futamodtam meg anno igazából. Meny vissza, mosolyogj hamisan nap mint nap, és legyél boldog vele... Ég veled Daniel.-suttogtam az előttem álló fiúnak akinek a szemeibe könnyek csillogtak- Légy boldog.-simítottam végig az egyik karján és a kezébe bele tettem a tőle kapott gyűrűt és el sétáltam mellette a darabokra tört szívemmel.. Vissza akartam menni és a karjaiba omlani és elmondani hogy menyire bánom azokat a szavakat amiket mondtam neki de nem tudtam meg tenni.. A józan eszem nem engedte.. már nem....

-          Baszki Matt! Ezt nem mondod komolyan?!- néztek rám a fiuk abban a kocsmában ahol megvártak engem.

-          De... Elengedtem mert ez volt a leghelyesebb döntés...- hajtottam le a fejemet és kezdtem el nézni a sörömet.

Csend telepedet ránk mindenki a szavaimat emészttetgette..

-          Akkor mi lesz ez után?- kérdezte meg Taylor

-          Europába költözök... Nincs értelme már itt maradnom...- vallottam be őszintén- Kaptam egy állás ajánlatott Párizsba egy szanatóriumba... Elfogadtam két napja... Sajnálom Noah hogy így közlöm veled hogy nem fogok vissza menni... És veled is Taylor hogy ott hagyom a közös munkahelyünket...

-          Nem mehetsz el!- csapot az asztalra Taylor- Én nem engedlek el így ilyen állapotba a világ másik végére! Ne menekülj már el megint!

-          Döntöttem Taylor.  Az esküvője napján megy a gépem este. És még el kell búcsúznom mindenkitől...- Taylor levágta az asztalra a poharát és el viharzott tölünk.

-          Beszélek vele- ált fel Noah és sietett utána Mark hosszú percekig nézet rám

-          Biztos ezt szeretnéd?- kérdezte meg tőlem

-          Már magam se tudom mit szeretnék és azt sem hogy mi lenne a helyes.- ismertem be neki.- Talán csak szeretnék végre mindent újra kezdeni ahol senki nem ismer, nem tudja hogy ki vagyok, milyen életem volt, és miket éreztem már... Szeretnék el veszni egyszer úgy hogy talán senki ne találjon rám..

-          Matt miért nem hallgatsz egyszer a szívedre?

-          Mert már hallgattam rá és abból is fájdalom és sírás lett... És én ezt már nem akarom tovább... Értsd meg Mark nincsenek már céljaim, álmaim családom sincs már, egy otthon sincs ahova szívesen haza mennék. A világom romokba van és a legjobb kiútnak talán a menekülést tarom... És ha ez a világ még jobban összetörne akor csak engem huzzon le magával és ne a körülöttem lévőket.

-          Matt...- Mark arcára kiült a döbbenet-Ugye nem akarsz valami hatalmas nagy fasszságot csinálni?!- kiabált rám amire csak megvontam a vállamat és lehunytam a szemeimet.- Matt!- szólt rám erőteljesebben.

-          Nem Mark még nem.-sóhajtottam egy nagyot- Jelen pillanatban csak el akarok  tűnni innen..

Hosszú percekig nézet Mark majd ő is sóhajtott egyet

-          Ne legyél hülye... Még változhatnak a dolgok.. tudod a remény hal meg utoljára.

-          Az én reményem 3 órája halt meg.- mosolyodtam el keserűen- ha volt olyanom..

Mikor kiértünk a kocsmából Taylort és Noaht kerestem de helyettük csak egy nagyon hevesen csókolózó párt találtunk. Majd amikor közelebb mentünk észrevettük hogy az a pár pont ők.

-          Ó baszki- ezzel magamra vontam az ő figyelmüket akik kapkodva és pihegve váltak el egymástól

-          Megmagyarázom- szolalt meg Taylor de én csak intettem a kezemmel hogy hagyja.

-          Örülök nektek.- Mosolyodtam el őszintén majd megöleltem először Taylort utána Noaht akinek a füllébe bele suttogtam egy mondatott.- Vigyáz rá ha én már nem leszek itt jó?- amire csak bólintott egyet és jobban magához szorított

Ez volt az utolsó esténk ahol még mind együtt voltunk..

Najo 🙄🙏🏻
2 nap alatt 3-rész 😏🤷🏼‍♀️ meg szalt az ihlet vagy nem tudom mi...
igazából hosszú... az iras haterébe a rossz kedvem alt es gondoltam ez most kikapcsol egy kis időre 😌🙏🏻
Spolerezhetnék meg minden de ez volt az utolsó előtti részem. Nagy valószínűséggel a következővel befejeződik valami. Készülök egy összegző 2 ezer szavas útó szóval is. Viszont üres ígéret lenne bármikora is meg ígérnem h mikor fejezem be.
Így hat meg hagyok tényleg  mindenkit a tudatlanságba hogy mikor lesz ennek vége.
Meg nem írtam meg az utolsót es lehet nem is fogom csak a hónap végén szóval meg egy picit légy türelmes es ne ad fel a reményt mint matt! Mert hat sose tudhatod mit hoz a jövő.
Addig is hatalmas szeri van es ölelés.
Köszönöm hogy meg mindig velem tartottal.
Hamarosan talalkozunk❤️