Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 3 -

„A bíz bennem és jó lesz minden"-mondat sose hangzik jó.

Már megtanulhattam volna az elmúlt évek alatt hogy ennél rosszabb mondat nincs a világon. Mert valahogy sose alakulnak úgy a dolgok hogy jók legyenek. Annyi hülye dologba ráncigált már bele és miatta kerültem sokszor érdekes helyzetekbe hogy lassan már felsorolni se lehet őket. Az ajtóban állva várom hogy el indulhassunk végre már, de még mindig a hajával szenved.

-          Kész vagyok.-jelenik meg elötem diadalittasan.

-          Erre kellet várni?!-mutatok rajta végig.

-          Naná. Hisz mindig a legjobb formába kell lenni Matty.-csipet bele az arcomba amire csak egy morcos nézést kapott válaszul.

-          Hova megyünk?- törtem meg sétálás közben a csendet

-          Majd meglátod.

Szótlanul sétáltunk egymás mellett majd hirtelen megtörőm a csendet.

-          Tudod igazad volt anno.- erre a mondatomra megtorpant és rám nézett.

-          Mégis miben volt igazam?

-          Hogy ne szeressek bele a bátyádba mert csak szenvedni fogok..- torpantam meg az úton a földet bámulva.

-          Matt.... A bátyám szeretett téged...- erre fel kaptam a fejem.- Nem akkora rajongással mint ahogy te tetted, de magához képest a legjobban szeretett téged. Fáj ezt kimondanom de ez igy van.

-          Taylor.... Én nem akk..

-          Ne mondj semmit.- mosolyodott el szomorúan.- 10 éve is megmondtam neked hogy együtt jóbban rosszban, és ezt nem fogja tönkre tenni hogy te nem tudtad már akkor sem viszonozni az én kétes érzéseimet.- bűntudatom lett ezeknek a szavak hallatán. – Ne vágj ilyen arcot-jött közelebb hozzám.- A érzéseknek nem lehet parancsolni és már tudod hogy túl vagyok rajtad.- kacsintott rám.- Bár azért van amit szívesen ki próbálnék még veled.-húzta fel a szemöldökét és gonoszkásan el vigyorodott.

-          Komolyan olyan vagy!- csaptam hason- Ezt nem hiszem el már bűntudatom volt erre csak átvágsz!

-          De Matty- teszi a szívére a kezét- Még mindig úgy fáj... belefogok halni ha nem leszel az enyém.- erre csak morcosan pillantok rá majd folytatom az utamat tovább ött otthagyva.

-          Na mi van hisztikém- karolja át a vállam.- hozzá szokhattál volna enyi idő alatt bár az ajánlat még mindig áll. Tudom hogy te is akarod!- suttogja el a nyakamba amitől végig futott rajtam a hideg. Ezt ő is észre vette és diadalittasan elmosolyodott hogy ezt most megnyerte megint. Én meg csak magamba mérgelődve és vörösödve sétáltam tovább mellette.

Tayler szerint már majdnem ott lehettünk amikor a telefonom csörgése zavart meg.

-          Ezt fel kell vennem fontos.

-          jó. Nézd oda megyünk- mutatott egy romkocsma szerűségre amire csak bólintottam egyet.

-          Hallo- vettem fel a telefonomat.

-          Elnézést hogy ilyen későn zavarom Matthew. Nyilván nem tudja ki vagyok de hagy mutatkozzak Brian Brown professzor vagyok aki az utolsó évében magának adta azt a nyilt előadást.

-          Ó persze hogy emlékszem. Miben segíthetek tanár úr?

-          Szeretném ha részt venne egy konferencián velem mint egy régi sikeres diákom és tartana ott is egy előadást.- döbbentem hallgattam hogy mit is szeretne tőlem.

-          De uram annyi tehetséges embert tanított már, miért pont én? Én sem tehetséges nem vagyok , tapasztalatom sincsen hogy én egy ilyenben részt vehessek egyáltalán, rengeteg ember jobb nálam akik már bizonyították a tudásukat és rátermettségüket erre a feladatra.

-          Ugyan olyan vagy fiam mint 5-éve semmit nem  változtál. Nálad jobb embert nem tudnék erre a feladatra mert hiszem benne hogy  maga nagyon sokra képes még.-Nem tudtam megszólalni a döbbenettől- Ne válaszoljon most hogy hogy döntött. Mérlegeljen és a döntéséről majd tájékoztasson. Mert tudja fiam a bátorság és minden abba rejlik hogy menyire is vállaljuk fel hogy milyenek is vagyunk valójában.

Az utolsó mondata visszhangzott a fejembe.

Most boldognak kellene lennem hisz életemben nem hiszem hogy kapnék ennél jobb és nagyobb lehetőséget de mégis félek. Újra eljött az a emlék ami 4- évvel ezelőtt, a helyzet, a szavaim az emberek.. Daniel...

Francba... éreztem hogy már megint majdnem a sírás határán voltam.

Embereld már meg magad Matthev nem lehetsz ennyire picsogos. finoman megütögetve az arcomat és gondterhelten a gondolataimba temetkezve sétáltam arra a helyre amit Tayler mutatott.

Annyira megfeledkeztem a környezettemről hogy neki mentem valakinek.

-          Elnézést!- motyogtam el halkan majd amikor felpillantottam azzal a szempárral találkoztam aki tönkre tette a napomat.- Hát ezt nem hiszem el.- csaptam a lábamra dühömbe.

-          No lám csak nem a pszichológusok gyöngye már megint?!

-          Csak nem a idegbeteg idióták gyöngye aki mindenbe bele üti a orrát úgy hogy tudná az igazat?-kérdezek vissza mosolyogva. farkas szemet nézünk egymással amit Taylor zavar meg.

-          Na végre itt vagytok! már csak rátok várunk.- döbbenten nézzünk a fiúra.- Ó láttom már meg ismerkedtettek. Matt hagy mutassam be a gyerekkori barátomat Markot. Mark ő meg itt az egyetlenem akit már 10 éve lassan éjjel nappal boldogitok.- karolta át Tay a vállamat.

Taylor gondolom arra várt hogy mikor fogunk kezet de csak szótlanul néztük egymást helyette. Míg az előttem álló megunta ezt és be viharzott.

-          Nem hiszem el hogy ez a gyerekkoribarátod!- fakadok ki. erre csak pár kérdő tekintettek kapok válaszul.- ő volt az akiről meséltem, aki tönkre tettem a napomat.

-          Ó... Ne légy ilyen Matt.. ő nem olyan rossz fej,néha nehéz eset de amúgy kedvelni fogod.- én ebbe kételkedtem de ráhagytam ekkor is Taylora a dolgokat.

Együtt mentünk be és ültünk le a társasághoz.
Első megfogalmazódott gondolatom az volt hogy mit keresek én itt?!
Senkit nem ismertem és feleslegesnek éreztem itt magamat ráadásul az is frusztrált hogy az a Mark is egy folytában engem bámult. rosszul éreztem magamat itt, mindenki el volt a saját kis világában és Taylert ostromolták kérdéseikkel. Fájt hogy a velem való kommunikáció ott kimerült hogy megkérdeztek hogy hívnak mit dolgozok és ennyi, majd amikor kinyilvánítottam hogy nem érdekelnek a sportok  egy emberként fordultak el tőlem.
A bánatommal le vágódtam az egyik pulthoz és egy üveg vodka társaságával folytottam tovább az estémet.