Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

Karácsonyi meglepetés!

Morcosan pillantok a mellettem szuszogó fiúra aki szokásához híven megint elvette a párnámat és a takarómat és kisajátította magának szinte az egész ágyat. Morogva szállok le az ágyról és sétálok ki a konyha felé. A kávé főző elé lépek és elindítom a kis szerkezetet ami a reggeli élet erőmet adja majd nekem. Amikor kitöltöm a fekete folyadékot a kedvenc bögrémbe és bele kortyolva próbálom tisztázni kusza gondolataimat, míg végig nézzek az ablakon át a havas utcára, idén fehér karácsonyunk lesz jegyeztem meg magamnak. A 3-ik karácsonyunk együtt mióta kibékültünk. Párizs után rengeteg mindent kellet tisztáznunk bár még mai napig is szálka a szemembe pár dolog de az idő segített nekünk azt hiszem. Rengeteg mindenen mentünk át az elmúlt évekbe de talán most a legstabilabb a kapcsolatunk de igy is elég sok baj szokott még adódni. Egy álmos fekete hajú fiú sétál be motyogva amire csak elmosolyodok miközben újra bele kortyolok a kávémba.

-          Azt hiszem ágyba fogom kapni a kávémat- jegyezi meg mikor a kezébe adom az övet de csak megvonom a vállamat a megjegyzésére.

Csend burkolózik ránk és egymást figyelve isszuk meg mind ketten a fekete löttyöt. Kivételesen elmarad a reggeli beszélgetésünk és minden amit a sima hétköznapokon csinálunk. A perverz megjegyzései, a mosolya, a kedves szavai és leginkább a jókedve hiányzik a reggelből. A hajnal után megint feszült köztünk a légkör.. A mosogatóba rakom a bögrémet, és sétálok el mellette szótlanul. A szobánkba vissza érve a szekrényem elé lépek és lasú mozdulatokkal el kezdek öltözködni már majdnem kész vagyok de Daniel hátulról magához húz és egy puszit nyom a füllem mögé.

-          Ne legyél már ilyen morcos- éreztem ahogy újra egy puszit hint a fülem mögé amitől a reggeli rossz kedvem egy pillanatra oda lesz.

-          Nem vagyok az- fordulok meg és átkarolom a mögöttem álló fiút.

-          Biztos? Mert hajnalba az voltál mikor haza jöttem-vonja fel a szemöldökét amire nekem egy kicsit összeszűkült a szemem és a kezdeti jó kedvem egyből oda lesz és felidézi a hajnalban történteket..

-          Mert nem mondtad meg hogy hova mentél!-jegyeztem meg neki kisé dühösen.- És nem szeretem ha titkolózol...- nézek a szemeibe szomorúan.

-          Nem volt lényeges Matt... és nem vagy az anyám hogy beszámoljak neked minden lépésemről!- engedett el és lépet egyet hátra

-          Igazad van én nem vagyok senkid és semmi közöm ezekhez!- csaptam be a mögöttem lévő szekrény ajtaját és bevágtattam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót.

-          Ne légy már ilyen gyerekes.- hallom meg a hangját a túl oldalán- Te is tudod hogy nem igy van!- Éreztem hogy egyre dühösebb leszek...- Beszéljük meg!

-          Persze Daniel én mindent tudok! Beszéld meg azzal akivel hajnalba titokba találkoztál! -felelem neki cinikusan amire az ajtó túl oldalán álló fiú fel morogott és bele ütött egyet az ajtóba.

A szokásos reggeli teendők után amikor végre kimentem a fürdőből realizáltam hogy el ment itthonról. A kezembe temettem a fejemet hogy hogy veszthettem vele össze már megint egy kis apróságon. A telefonom csörgése szakit ki a kavargó gondolataimból. Tayler... persze a legjobbkor megint....

-          Mit akarsz?- veszem fel nem túl barátságosan

-          Látom ünnepi hangulatba vagy!- jegyezi meg vidáman

-          Ne most Tayler...- a hangom elkomorodik

-          Csak nem összevesztetek megint?- kérdezi meg egy sóhajtás után