Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 8 -

Az első korai napsugarak úgy világítottak át a redőnyön, és világították meg a szobát hogy azonnal felébredtem a fél álomból. Alapból nem tudtam nyugodtan aludni féltem a reggeltől, féltem Taylor reakciójától, válaszaitól, az egész helyzettől. De leginkább inkább még is magamtól féltem és arra hogy nem úgy fogok reagálni a dolgokra ahogy a szívem tenné... és inkább a józan eszemre hallgatok...

Éreztem hogy a derekamon lévő kar szorosabban ránt magához ebből tudtam hogy az alvó fiú kezd lassan fel ébredni. Amikor felé fordultam akkor emelte rám a hatalmas szempárját. Majd pár perc elteltével miközben próbáltam kiolvasni valamit az arcából hirtelen elengedett és magamra hagyott a szobában. Lassan vontatott mozdulatokkal keltem ki az ágyából és siettem utána. A konyhába ép a kávé főzéssel bajlódott. Nem szóltam semmit csak leültem a pultra és onnan figyeltem őt.

- Kérsz kávét?- törte meg a kínos csöndet kettönk között

- Taylor... jól vagy?- kérdeztem meg tőle halkan. Amire csak levágta a kávés dobozt ami egy hatalmas csattanással találkozott a pulttal ezután rám nézet.

- Szerinted hogy kellene lennem Matt? Mond meg te! Ebbe úgy is profi vagy hogy megmond másoknak mi lenne a jó és mi nem!- felelte cinikusan

- Taylor... most dühös vagy rám... de én tényleg nem tettem semmit se- húztam ki magamat.

- Nem? Akkor mit csinálsz 10-éve?! Olyan vagy mint az időjárás, olyan szeszélyes.... Egyszer a legjobb barátod vagyok a másikba meg már több? Szerinted ez nekem hogy esik úgy hogy tudod mit éreztem és érzek irántad?! – a hangja visszhangzott a lakásunkban- Csalódtam benned..- felelte szomorúan.

- Miért csalódtál Taylor?! Mert beállítottam hozzád egy éve?! Mert nem voltam képes elmondani hogy mi történt? Ha tudni akarod azért mert még mindig fáj.. és a bátyád miatt félek valami újba belekezdeni... Nem akarlak áltatni átverni és hitegetni sem. De nem tudom mit érzek irántad... fontos vagy nekem és talán néha az érzéseim sem barátiak de nem tudom hogy ez elég lenne-e egy kapcsolatra.- a szavaimat némán emésztgette.- Nem tudom hogy tudnék-e újra szerelmes lenni valakiben...- suttogtam inkább már csak magamnak de tudtam hogy hallotta. Amikor rám nézet a szeme elárulta tele volt érzelmekkel és tudom hogy most az én hibám miatt tört össze a szíve újra össze.

- Tartozol egy magyarázattal.- nézet rám fagyosan

- Már hallhattad Taylor több embertől is. Mit számit az én verzióm is?!- fontam magam elött össze a karjaimat.

- Számit Matt. Mert egy éve várom tőled hogy végre mikor állsz elém és mondod el te az egészet. Mert addig te sem fogod igazán el engedni Danielt míg meg nem osztod valakivel és magadba tartod.- sokáig csak emésztgetem a szavait.

- A tanárbol lesz pszichológus?- mosolyodtam el szomorkásan erre végre láttam ma egy őszinte mosolyt Taylertől

- Hát figyelj... ennyi dráma mellet és melletted töltött idő után csoda hogy nekem nem lett belőle diplomám.- felelte szórakozottan amire kapott tőlem egy igazi mosolyt.

- Ez egy hosszú és szomorú történet lesz Tayler.... biztos akarod így is tudni?- a hangomból áradt a szomorúság.

- Igen Matt. Azt hiszem ez egy kicsit nekem is jár hogy tudjam mi történt veletek.

- Azt hiszem ugorjunk vissza egy kicsit 4 ével ezzelötre amikor volt az előadásom. A pillanatok a beszédem és az ő érzelmes monológja.-bólintott egyet hogy folytassam.

„Miután mindenki hangosan kiabált tapsolt és örült a boldogságunknak végig néztem a tömegen Daniel kezét szorongatva azok az emberek akik szomorúságot okoztak az életemben a padlót bámulták már aki maradt a mondanivalóm végéig. Mindenki gratulált és a nyakamba borultak sokkan. Taylor lépet elénk és a karjaiba zárt engem, amire Daniel elkezdet hangosan cicegni hogy leszállhatna már rólam de Taylor csak erősített a szorításán és a füllembe suttogta hogy ha történik valami ő mindig mellettem lesz történjék bármi is. Amikor elengedett és a szemébe néztem tudtam hogy egy igaz embere tettem szert az itt töltött éveim során. A diploma után minden állom szerűen alakult össze költöztünk Daniellel, míg ő egy menő ügyvédcégnél dolgozott addig én a helyi korházban lettem pszichológus. Azt hittem minden igy fog maradni de rá kellet jönnöm hogy ezzek csak pillanatnyi örömök voltak az életünkben. Az első évünk is hullám völgyes volt hol veszekedtünk, hol kibékültünk. De talán a kapcsolatunkban a törés a második évben kezdet kialakulni. Ott kezdtek ki jönni azok a dolgok amiket nem nagyon kedveltünk a másikba. Nem szerettem Daniel kicsapongó életét azt amikor napokig távol volt tőlem mássokkal és amikor haza ért mindig pár szóval lezárta ezeket az utazásokat és annyival hogy fáradt és nem történt semmi említésre méltó. Fájt tőle ez hogy nem avatott már be annyira a dolgaiba mint én. Gyakran a fejemhez vágta hogy csak analizálgatom mint egy betegemet és hogy ezt nem bírja bennem. És hogy túl nagy elvárásokat támasztok felé. Ez nagyon sokáig ment így rengetegszer aludtunk külön, kerültük egymást, nem beszélgettünk egymással és még a testi kontaktusok is kezdtek teljesen megszűnni köztünk. Így éltünk már együtt az utolsó évünkben is... Mind ketten bele temetkeztünk a munkánkba ő állandóan utazgatott, boldog volt a barátaival és a tökéletes karrierjével míg én otthon ültem vagy a korházban a betegekkel foglalkoztam.

Míg nem elérkezett az a hét ami után beállítottam hozzád...- Taylor csöndben figyelt minden egyes szavamra.

Nem igazán tudtam ezt hogy meséljem el neki és hogy fogalmazzam meg a történteket de Taylor csak megszorította a kezemet.

- Matt..- suttogta halkan.- nyugodj meg bármi történt én itt vagyok.

- Tudod Taylor én is hibáztam azon a héten. És azt hiszem ha valakit okolni kellene hogy miért mentünk igazán szét akkor ez a személy én lennék- sütöttem le a szememet.

- Ne butáskodj már Matt miért lenne a te hibád?

- Azért mert én csaltam meg először Danielt.- erre a mondatomra az előttem ülő fiú le dermedt és hitetlenkedő tekintettel nézegetett engem, hogy ugye rosszul hallotta az utolsó mondatomat. De sajnos nem tudtam megcáfolni semmivel sem. Mert ez volt az igazság...

Hat igen nos... 😶😣🙏🏻
Sajnálom h megint enyit kihagytam😏
Sajnos en nem vagyok anyira gyors es tehetséges író mint itt wp-n mások es nem tudok sajnos mar 2-3 naponta új részeket posztolni es 4-5 dolgot vinni egyszerre 😣😏
Mivel kevés idom van es mivel hiába van nyár sajnos a nyelvizsgam es egy októberi eretsegim elviszi az időmet mostmár 😣😏 na meg a gyakorlatom 😐
A resszekkel azért is késnek enyit sokszor mert megakkadok amikor neki kezdenek es valahogy nem érzem mar magamnak az írást 😢
De Igyekszek 🙁
Nagyon jol estek az előző reszemnél a csillagok es az hogy enyirn várjatok a folytatást.
Igazából nagyon hálás vagyok értük es csak hogy tudjatok ti csaltatok egy-egy mosolyt akkor az arcomra mikor legszívesebben leütöttem volna valakit vagy bármit ☺️🙏🏻
Mindenkit szeretnek megnyugtatni hogy be fogom fejezni a tortenetemet nem fogom félbe hagyni ☺️
Szóval tarts ki es bízz benem mert lesz itt meg meglepetés ❤️