Elveszett szerelem ( BEFEJEZETT )

- 11 -

Alig pár méterre állt tőlem még is a távolság hatalmas volt köztünk.

- Sosem hittem volna hogy itt foglak viszont látni Daniel.- suttogtam halkan mire a pár méterre álló fiú csak összefonta karjait maga elött és szúrós tekintettel méregetett engem.

- Nem fogsz itt aludni.-felelte hidegen.

- Hát pedig nem lesz más választásom projekt társam.- néztem bele a szemeibe amiből az utálat és a megvetés áradt.

- Ó hát itt vagytok-lépet be hozzánk Brian- Remélem sikerült bemutatkozni egymásnak-erre a mondatára láttam hogy Daniel felhúzta a szemöldökét és próbálta leplezni az idegességét.- Jessica már kereset nem hívod vissza?- szolt Danielnek.

- De mindjárt- felkapta az ágyról a telefonját és ki viharzott a szobából

- Sok baj van egy esküvővel nem igaz?- Nézet rám vidáman Brian amire nekem ökölbe szorult a kezem.

- De hogyne.- feleltem keserűen.- Ki az a Jessica?-kérdeztem halkan

- A menyasszonya. Annyira szép pár együtt.-kezdet el lelkesedni amire nekem elkezdet egyre jobban tikkelni a szemem – Megmondanád Danielnek hogy 8-kor vacsora?- bólintottam egyet és egyedül maradtam a szobában.

Ki pakoltam és bánatomra konstáltam hogy ez tényleg a valóság.

Nem hittem volna hogy újra fogom látni és azt sem hogy új jegyese lett... Fájt hogy ilyen hamar tovább lépet. Az ajtó csapódásása téritett észhez.

- Remélem megnyugtattad a kedvesedet hogy nem csalod meg ép.- A szavaimból csöpögött a gúny.

- Ó tudod valakinél nem kell bizonygatnom semmit sem. Mert hisz bennem- nézet rém gyűlölködő tekintettel.

- Én is hittem benned.-álltam a pillantását.

- Te csak megfutamodtál Matt. Alakulhatott volna a mi életünk is igy, de te hagytál ott aznap éjjel.

- Te engedted hogy kisétáljak onnan ezzel el engedve engem.

- Ha utánad mentem volna akkor se változott volna semmi.- fonta össze maga elött a karjait

- De változott volna!-emeltem fel a hangomat.- Tudod mit nem is érdekes már a mi lett volna ha úgyse változtat semmin se.

- Néha azért számítanak ezek a dolgok. Mert ki tudja mit hoz a jövő.

- Túl klisés lettél Daniel. És érzelgős is.-néztem rá

- Jó tanárom volt aki megmutatta hogy én is képes vagyok mindent érezni.- nézet rám

- Majd megtanulod hogy nem volt igazam mindenben. És a boldogság és a szerelem csak egy pillanatnyi dolog ami olyan könnyen törik össze és vesz el hogy az emberek észre sem veszik csak amikor már túl késő. Gondolj csak a mi kapcsolatunkra láttad hogy ért véget és azt is hogy milyen volt.-néztem rá szomorúan

- Megváltoztál.- nézet rám szomorúan- Eltűnt belőled az a éned amit igazán szerettem benned.- fordított nekem hátat és viharzott volna ki újra de vissza húztam a karjánál fogva.

- Ezt hogy érted?-nagy nehezen el értem hogy rám nézzen.

- Matt,,, tudod mi volt a te igazi varázsod?- erre csak megráztam a fejemet. – Azt hogy még a legnehezebb idökben is hittél abba hogy léteznek igaz érzések, szerelem és szeretett. Ahogy láttad a dolgokat, ahogy felvállaltad magad az hogy feltétel nélkül szerettél és az hogy a szívedbe tengernyi szeretett volt. Ezért szeretett beléd az öcsém is, mert ő is azt látta amit én.

- Én ugyan az a ember vagyok Daniel.-néztem bele a varázslatos kék szemeibe

- Nem Matt... Az a fiú akibe én beleszerettem anno az már elveszett.-felelte halkan majd el lépet mellölem és magamra hagyott a szobába.

Rettentő ideges lettem a szavai hallatán.

Ökölbe szorult a kezem majd meg gondolatlanul kezdtem el ütni a falat hangos káromkodások kíséretében.

Az öklömből elkezdet szivárogni a vér.

- A francba is - csúsztam le a fal mentén a földre.

Éreztem hogy a könnyeimnek nem kell sok hogy utat törjenek maguknak.

Beszélnem kellet valakivel a telefonomért nyúltam a farzsebembe, percekig csörgött ki az utolsó pillanatban még is bele szólt egy álmos hang.

- Baj van?-hallani lehetett a hangjából hogy én ébresztettem fel

- Taylor.... valamit nem mondtam el azon az éjszakán.- hallottam ahogy feljebb ült az ágyban és hogy kezd felébredni.- Hazudtam neked és neki is.-éreztem ahogy az első könnycsepp végig futott az arcomon.- Nem feküdtem le mással...az utolsó pillanatban azt mondtam hogy nem ,nem bírtam meg tenni ezt vele. Szerettem a bátyádat az összes hibájával együtt. Amikor a rózsákat megláttam másnap az fájt a legjobban hogy majdnem megtettem ezt vele...

- Matt-szakított félbe Taylor...

- Ne.. még nem tudsz mindent. A vita közben megkérte a kezemet... Megijedtem... és féltem tőle és az egésztől, nem akartam olyan napokat amibe éltünk. Nem akartam ilyen életbe élni hogy nincs mellettem amikor fel ébredek vagy amikor eltűnik hetekre és nem mond semmit se. Fájt hogy egyszer elhagyott és az is hogy egy nővel csókolózott olyan alapon hogy amit nem tudok nem fáj nekem. Nekem ez nem ment Taylor...

- Matt... mély levegő nyugodj meg mert igy csak ki fogsz borulni teljesen.-éreztem a hangjába az aggódást.

- Nem Taylor nekem ez nem megy. És ez a egész utazás egy vicc. Megérkezünk és itt kell újra látnom ráadásul közös szobánk van és itt tudom meg hogy van egy új jegyese aki egy nő.- itt vége volt eltört teljesen a mécses bennem és elkezdtek a könnyeim patakokba folyni le az arcomról. – Te tudtad ugye?-kérdeztem meg szipogva- Mond azt Taylor hogy nem tudtad.-Nem válaszolt. – Igaz barát vagy- feleltem neki gúnyosan, már ép bontani akartam a vonalat de beleszolt a telefonba.

- Mégis hogy mondhattam volna el Matt? Tudtam hogy ki fogsz bukni ha megtudod... 3 napja kaptam meg a meghívott..-felelte halkan.

- Már a dátum is meg van... remek-feleltem gúnyosan és csaptam rá a telefonomat

Rengeteget sirtam a földön ülve. Magamat okoltam mindenért hogy ez lett és ha az nap este nem vagyok ennyire gyáva akkor most teljesen máskép lehetek volna a dolgok köztünk.
Daniel szavai visszhangoztak a fejembe hogy megváltoztam és eltűnt belőlem az a ember akibe beleszeretett..

Éreztem hogy egyre jobban csukódnak le a szemeim a sírástól és a fáradtságtól míg nem el aludtam a padlón ülve kisirt szemekkel..

Nos sziasztok 😅
Mar félve merek írni ide bármilyen megjegyzést is 😅
Khm az előző részben sikeresen ki akasztottam/megleptem mindenkit valaki kommentbe/valaki meg privátba közölte h bajok lesznek itten ha nem folytatom gyorsan 😅🤗
Csapatot gyűjt es meglátogatt es hasonlók 🤔😣
Khm hogy hova tart a történet jo kérdés.
Számítanak-e a részletek? Naná 😉
Igazából tudom gonosz vagyok 😏
Nagyon aljas húzás volt vissza hoznom vagy inkább az egyik legjobb dolog volt Danielt vissza hoznom ide.
Talán ez kell Mattnek hogy észhez térjen 🤔
Vagy Kitudja 🤷🏼‍♀️
Igazából ez a rész egy megelőlegezt rész lesz nektek ☺️ ( ép nyélvizsgával senyvedek megint 🙄🙄 ) És megfogadtam a 10-ik rész írásakor hogy te hülye írónő nem fogsz többet írni... hát igazán betartottam 😅 szóval igazabol mert nem akkarlak megvarakoztatni titeket nagyon, így tessék ❤️
Mindenkinek szép hetett és szoritsatok nekem jovohet pénteken 🤗
Hamarosan ujra talalkozunk egy következő részben 😉❤️