Radioactive

1. fejezet: Welcome to the new age!

Hulla és emberszag vegyült a levegőbe. Fojtogató, felkavarodik tőle a gyomrod. Facsarja az orrod, de nem tudsz tenni ellene, a bilincsek a kezeden nem engedik. Csak mész előre, egyik láb a másik után, egyik nap a másik után. Talán már soha nem lesz újra béke, mint akkor régen? Olyan rég történt, mégis annyira közelinek tűnik. Még emlékezett a friss levegő illatára, a tiszta víz érzésére, ami a napok múltával egyre inkább a homályba veszett.

Minden elpusztult, minden a feledésbe merült. Miért van itt, miért kell itt lennie? Ígéretet tett, megígérte neki, hogy soha nem hagyja magára, aztán mi lett belőle? Elvették tőle, elrabolták! Vajon meddig bírja még, meddig képes kitartani? Egyre fáradtabb, alig áll a lábán, de menekülnie kell, csak egy esélyt, egyetlen egyet! Ennyire lenne csak szüksége, hogy ledobja magáról a bilincseit és végre ne szolgasorban éljen. Nem erre hívatott, ennél többnek kell lennie, nem fejezheti be így, ennyire fiatalon egy ilyen ocsmány helyen! Körülötte az emberek jajveszékelnek, valaki zokogott, megint más csak bámult maga elé és csak ment előre, amerre a kereskedők vitték. Hatalmas a hangzavar a régi hangárban, de ezzel a felfegyverzett alakok nem törődnek. Licitálnak az emberekre, ki mennyit ér, kit mennyiért lehet tovább adni. Az erősek és egészségesek a gazdagokhoz kerülnek, míg a gyengék és öregek vagy munkasorba, vagy egyszerűen lelövik őket, hogy ne jelentsenek több gondot. Etetni kell a szolgákat, de nem jut mindenkinek, ahogy tiszta víz sem.

Tényleg ez lenne a cél, ez lenne a végkimenetel? Ennek semmi értelme! Morgolódva tett egy lépést előre, mikor az egyik felfegyverzett alak meglökte hátulról. Most ő volt soron, őt nézik meg úgy, mint egy vágnivaló állatot. Vagy munkasorba kerül, vagy lelövik.

– Ez itt különleges. Szívós és erős, fiatal férfi. Rengeteg terhet elbír, bár túlságosan önfejű és makacs. Még nem sikerült letörni a szarvát. Erős, kemény kézzel lehet csak munkára bírni – kiabált a mögötte álló férfi, miközben megint taszított egyet rajta. Dühösen kapta hátra a fejét és lendítette volna a kezét, de a következő pillanatban valaki térdhajlaton rúgta, hogy keményen térdre vágódott, majd a következő ütés már az arcát érte a fegyver végével.

– Megmondtam, hogy nem lesz jó áru! Túl makacs, ilyenre nincs szükség, bármennyire is különleges! – kiabált be egy másik alak, nem látta tisztán, csillagokat látott és még mindig csengett a füle az előbbi ütéstől, ami a földre vitte. Próbált az alkarjára támaszkodni, de nehezen ment. Túl gyenge volt, étel és víz nélkül ő sem húzza sokáig, bármennyire is erős a többi emberhez képest.

– Neki kell! – Nem látta, hogy ki volt az, aki ezt mondta, de váratlanul szétnyílt az embertömeg egy másik alak előtt. Alacsonyabb volt, mint a többiek. Arcán fekete plexis maszkot viselt, ruházata a régi katonaira emlékeztette, bevillant egy hasonló kép a múltjából, de aztán csak a fejét rázta. Ostobaság, nem a múltra kell gondolnia, azzal nem ér el semmit. Az alak közelebb sétált hozzá, nem úgy tűnt, mintha ő beszélt volna. Nem tudta megállapítani, hogy nő vagy egy alacsonyabb fegyveres férfi van előtte. A ruha és a kesztyű mindent eltakart.

– Hogy mondta?

– Neki kell, kifizeti érte a díjat! – Lépett most előre egy köpcös alak. Áradt belőle a bűz, olyan volt, mint egy nagyra nőtt patkány a lapátfogaival, karmos kezeivel. Arcán véres göbök voltak mindenütt, úgy tűnt, ő nem heverte ki olyan könnyen a vírust, mint mások. Fején alig pár hajszál, izzadság gyöngyözött rajta, ahogy mindenki máson is. Fülledt meleg volt a hangárban. Bosszankodva nézett fel a maszkos alakra, aki most előrehajolt és durván rámarkolt az állára, úgy forgatta a fejét, hogy jobban megnézze magának. Aztán mintha ott sem lett volna, elengedte és a köpcöshöz fordult. Valamit mutogatott neki, talán jelbeszéd volt? – Azt mondja, pont megfelelő.

– Pont ő?! Nála van sokkal erősebb és szívósabb férfi is, ha arra van szüksége. Nincs még betörve, ez túl makacs. – Megint mutogatott a maszkos alak valamit, mire a köpcös bólogatott hozzá ezerrel.

– Nem baj, őt akarja! Kell a pénz vagy sem? – húzta fel a szemöldökét a köpcös, mire a háta mögött álló morogva bólintott egyet. Kezek ragadták meg és rántották fel durván a földről, hogy alig bírt megállni a lábán. – Még valami! Tegyék rá a kinetikus bilincset.

Nem akart hinni a fülének, ezt komolyan gondolták?! Nem, az nem lehet, ezt nem fogja engedni! Rángatta magát a fogva tartói kezei között. Nem, menekülnie kell, olyat nem tehetnek rá, az nem lehet! De hiába ellenkezett, hiába harcolt az emberekkel, egyszerűen többen voltak, több kéz kapta el, hogy térdre kényszerítsék és ezzel együtt a következő pillanatban elsötétült előtte a világ.

– – – – –

Mikor újra magához tért, már egy régi homokfutóhoz voltak bilincselve a kezei. Még mindig nagyon homályos volt előtte minden, kellett pár perc, mire felfogta, hogy hol is van valójában, és hogy épp haladnak az autóval odakinn. A nap szikrázóan sütött előttük, fényei a barna homokról verődtek vissza, hogy majd megvakították vele az embert. A levegő fullasztóan száraz volt, biztos, hogy már több ideje mehettek az autóval, mert folyton kapart a torka víz után. Köhögve rázta meg a fejét, mire végre minden eszébe jutott.

– Nem, nem, nem! Az nem lehet! – Megint rángatni kezdte a kezeit, hogy megnézhesse magát, valóban csak álmodta az egészet arról a bilincsről, de ahogy oldalra kapta a fejét, úgy vágta mellbe a valóság. Tényleg megtörtént, tényleg rabszolga lett végérvényesen, már nem szabadulhat innen. Mellette, a volán mögött ült az az alak, aki megvette és aki rárakatta a kinetikus bilincset*, amivel megpecsételte a sorsát és a jövőjét is. Nem volt bizakodó, már egyáltalán nem. Még a bilincsek előtt talán, a régi emlékei miatt, de most... kezdte feladni.

Azonban még mielőtt bármit tehetett volna, az ismeretlen lehúzta a fejéről a maszkot, így előbukkantak az aranybarna tincsek, majd egy csinos női arc. Döbbenten pislogott a másikra, nála alig pár évvel lehetett csak fiatalabb. Fiatalos vonások; tűzpiros, huncut mosolyba forduló ajkak; pisze orr; nap barnította bőr. Hirtelen köpni-nyelni sem tudott, egyszerűen csak bámulta a mellette ülőt, aki a vezetésre koncentrált.

– Mi van?! Mit bámulsz? Nem láttál még nőt? – mordult rá a lány fensőbbséges hangon. Valójában de, látott nőt, de arra lelkileg nem volt felkészülve, hogy majd valami jött-ment picsa rabszolgája lesz, ilyen a világon nincs, csak őt utálhatják ennyire odafenn az istenek, már ha egyáltalán léteznek! Aztán az a megvető pillantás. A nőnek olyan hideg, acélszürke szemei voltak, amitől a tarkóján égnek meredt minden szőrszál.

– De, láttam; csak arra nem számítottam, hogy pont egy ilyen picsa lesz mellettem! – szólt vissza flegmán, mire egy pisztoly csöve meredt egyenesen az arcába. Érezte, ahogy a nyakán végigfolyik egy verejtékcsepp.

– Még egy ilyen, szolga; és nem úszod meg! Futhatsz az autó után, ha szeretnél? – Úgy tette fel a nő a kérdést, mintha ez valami kedves gesztus lenne; de nagyon jól tudta, mire megy ki a játék. Már az őrök is ezzel szórakoztak, akkor nem tört meg nekik; és nem is most fogja elkezdeni. Igen, megingott mikor megkapta a kinetikus bilincset, ami most pontosan a szíve fölött helyezkedett el. Ha a gazdája meghal, akkor ő is meghal. Ha eltávolodik a húsz kilométeres körzetéből, szintén halott lesz. Egyik helyzet sem volt túl jó megoldás és úgy tűnt, a nő minden szemrebbenés nélkül futtatja majd az autó után, még pont annyira, hogy ne halljon bele, de ne is örüljön a kialakult helyzetnek. – Na, szeretnél futni?

– Nem! – Csikarta ki magából a választ összeszorított ajkai közül. Dühös volt magára, az életre, a kialakult helyzetre.

– Én is így gondoltam. Most pedig fogd be! – Aztán a lány beletaposott a gázpedálba, teste pedig az ülésnek préselődött. A bilincsek feszültek a csuklóján, de ez már egyáltalán nem érdekelte. Nem tudta, mit akarhat tőle a másik, vajon mire kell neki; de volt egy sejtése, hogy hamarosan megtudja.

-----

*kinetikus bilincs: Mozgást és szabadságot korlátozó bilincs; ami azért készült, hogy az erősebb, egészségesebb embereket szolgává tegyék. Ha a szolga, aki rendelkezik a bilinccsel, eltávolodik a gazdája 20 km-es körzetéből, meghal. Ha a gazdája meghal bármi miatt, szintén meghal.