Radioactive

28. fejezet

Elyse hihetetlen módon erős volt, egyedül az volt a szerencséje, hogy a nő nem kapott katonai kiképzést, különben már alulról szagolná azt a bizonyos ibolyát. Félelmetes volt látni a nőt a maszkkal az arca előtt, miközben szemei aranyfényben csillogtak. Vadállatias, ösztönöktől hajtott lény lett, aki nem képes értelmesen gondolkodni, csak cselekszik, ahogy neki tetszik.

Miután a nő magához tért, azonnal ellökte magától, s hiába állt fel olyan gyorsan, Elyse ökle egyenesen a mellkasán érte, hogy hátrarepült a falnak. Por és törmelék hullott a földre körülötte, miközben a levegő beszorult a tüdejébe, csillagokat látott a pillanatnyi levegőhiánytól. Azonban még épp idejében sikerült elhajolnia a lány következő ütése elől, ami most a falba csapódott, s onnan kirántva azt még több faldarab és por szállt a levegő fullasztó légkörébe. A földre zuhant esés közben, aztán tovább mászott volna, de a lány a bokájára fogott, úgy rántotta vissza. Úgy érezte magát, mint az űzött vad, képtelen volt arra, hogy kárt tegyen a szépszeműben, a sérülései alapján még nem gyógyult meg teljesen, így kénytelen volt elviselni a fájdalmat, amit Elyse okozott neki.

Nem egy ütése ért célt, hallotta a csontjai roppanását, a szalagok részleges szakadását. A bal válla, ami megsérült a humanoid formájú androidnak köszönhetően, kegyetlenül fájt, üvöltött volna, hogyha teheti, de Elyse még ezt sem hagyta neki. Folyton rúgta le magáról a nőt vagy lökte el, próbált kitérni előle, de kezdett sarokba szorulni és kimerülni. Elyse mérhetetlenül erős lett, ami egyáltalán nem volt normális, erre a lehetőségre egyáltalán nem számított, nem lett volna szabad ennek történnie, bár annak sem, hogy a nő egyáltalán túléli azt, hogy a vére a szervezetébe került. Úgy tűnt, Elyse mindent kibírt és ezt nem értette, valami nagyon stimmelt ebben az egész helyzetben, amennyire örült neki az elején, most annyira a pokolba kívánt mindent.

Folyton azt figyelte, hogy a másik sérülései mikor gyógyulnak meg teljesen, bár a szemébe került vértől alig látott valamit, csak az ösztöneire hagyatkozhatott, ennek köszönhette, hogy még élt. Tele volt ütéssel és rúgással a teste, karmolásokkal mindenhol, iszonyat mód fájt mindene, de nem adta fel. Még nem, ki kell tartania, hogy aztán lerántsa a maszkot a lány arcáról. Kezdte érteni, mit érezhettek az áldozatai, mikor ilyen állapotban találkozott velük, bár nekik megadatott az a szerencse, hogy hamar meghaltak; neki ez már kevésbé volt élhető opció.

Elyse következő ütése nyomán elkapta a nő torkát és lerántotta a földre, hogy a mellkasán ülve kötött ki, de nem engedte mozdulni egy tapodtat sem. Hiába vergődött alatta Elyse, nem bírta lelökni magáról, folyton fogást váltott a földön fekve, nem akarta megfojtani a nőt, de lassan ott tartott, hogy nem érdekli semmi, túlélik-e vagy sem ezt a napot. Érezte, hogy szemei ismét feketébe fordulnak, aztán ahogy Elyse aranysárga tekintetét látta maga előtt, valami megváltozott. Még mindig erősen szorította a nőt a földnek, nem eresztette kicsit sem, de úgy tűnt, a lányban valami megváltozott. Oldalra billentette a fejét, s úgy nézett rá, mintha régről ismernék egymást. Ennyi kellett csupán, csak hogy ez a furcsa és szokatlan pillantás megállítsa, mire Elyse felnyúlt a torkához és fordult vele együtt, hogy most Sky került alulra, hirtelen a fel a lent lett, szédült és hányingere volt.

Elyse a torkába markolt mindkét kezével, úgy kezdte fojtogatni a nő, alig kapott levegőt, küzdött a másik ellen, hallotta a saját halálhörgését, ami megrémítette. Az adrenalin elemi erővel tört fel a szervezetében, szíve rohamtempóban diktálta az ütemet.

- Elég! – préselte ki magából a szavakat, mire a másik váratlanul megállt és elengedte. Nem is értette, hogy mi történik, a tüdejébe nagy mennyiségű oxigén került, köhögött a fojtogatás nyomán, Elyse közben lemászott a mellkasáról és csak hintázott a sarkán guggolás közben, miközben aranyszínű szemei figyelték minden mozdulatát. Nem is értette, mi lelte a másikat, csak abban volt biztos, hogy valami kurvára megváltozott. Hirtelen a nő az arcához ért, teljesen meglepte ez a gesztus, még csak elrántani sem tudta a fejét, csak pislogott fel meglepetten a másikra. – Vissza.