Radioactive

3. fejezet

Csendben haladtak egymás mellett, egy idő után már nem is zavarta a nő társasága. Nem szóltak egymáshoz, nem szekírozták egymást, csak mentek előre keresztül az erdőn. Persze, azért odafigyelt arra, hogy merre haladnak. Nem egyszer kellett megállítania a nőt, mert majdnem belelépett egy-egy régi vadállat csapdába. Kicsin múlott nem egyszer, hogy nem történt komolyabb baj. Ilyenkor sem beszéltek többet annál, mint amennyit muszáj volt.

Késő este táboroztak le az egyik hatalmas tölgyfa tövében, ami megvédte őket a széltől, hatalmas kövek voltak körben, mintha régebben ez is egyfajta táborhely lett volna. Talán az is volt, ki tudhatta. Lepakolták a terheiket, tüzet raktak, s csendben ültek a tűz két oldalán. Ekkor érte az első váratlan meglepetés. A nő kotorászni kezdett az egyik hátizsákban, aztán több dolgot vett elő - nem látta pontosan, mik voltak azok -, végül odasétált hozzá és felé nyújtotta őket.

– Egyél, szükség van az erődre. – Nyomta a kezébe a csomagokat, visszasétált a helyére és leült a tűz túloldalán. Meglepetten pislogott a csomagokra, hirtelen nem is tudta, mit kezdjen magával, miközben a kezében forgatta őket. Katonai energiaszeletek voltak, olyanok, amiket még régen ő is kapott a seregben. Tele volt mindegyik tápanyaggal, energiával, hogy sokkal tovább bírják a terhelést és az elmúlt napokat. Hasa abban a pillanatban éhesen megkordult, a lány vele szemben pedig jóízűen felnevetett. – Jól sejtettem, hogy éhes vagy.

– Köszönöm – motyogott maga elé, végül kibontotta a csomagot. Ahogy evett, úgy érezte, hogy kezd feltöltődni. Persze, idő kellett ahhoz, hogy tökéletesen rendben jöjjön, de majd csak lesz valahogy. Csendben ültek egymással szemben, nem is nagyon foglalkozott a nővel, aki közben valamilyen könyvet vett az ölébe, s most azt lapozgatta elmélyülten, néha egy ceruzával belefirkált vagy írt valamit, miközben hümmögött is hozzá. Most, hogy jobban megfigyelhette a lányt, úgy vette észre az arcán a fáradtságot; látszott, hogy ő sem evett már több napja; kimerültnek tűnt, mégsem mérgelődött emiatt. Nem értette, hogy bírja, de nem az ő dolga volt megérteni a miérteket. Azt tervezte, hogy eljutnak a következő városig, ahol keres magának egy mechanikust és leszedeti magáról ezt a vackot. Úgy gondolta, hogy a nő meg azt csinál később, amit akar. Nem az ő dolga, hogy mi történik vele utána.

Kényelmesen eldőlt a fűben, miután megette a szeleteket, két kezét a feje alá tette, úgy bámult fel a csillagokra. Így, hogy a környező fák között átszokott a hold fénye, sokkal gyönyörűbbnek tűnt minden, mint régen bármikor is. Nem is vette észre, mikor nyomta el az álom; csak arra eszmélt, hogy fojtott nyöszörgést hallott nem olyan messze.

Fáradtan nyitotta ki a szemeit, próbálta beazonosítani a hang forrását. A tűz már kialudt, csak a parázs adott némi vöröses fényt; a szellő lágyan lengette a fák lombjait. Csendes volt minden, csak az a nyöszörgő hang nem illett a képbe. Értetlenül emelkedett meg egy kicsit, hogy látta meg a lányt a földön. Próbálta az álmot kitörölni a szeméből, aztán óvatosan a nőhöz mászott. Nem értette, mi lehet a baj, csak mikor már közelebb ment hozzá. A lány magzat pózba húzta össze magát, ajkába harapva próbálta visszafojtani a feltörni készülő sikítást, miközben kezei ökölbe szorultak a teste mellett. Úgy tűnt, álmában erősen küzd valami ellen, vagy inkább valaki ellen. Fogalma sem volt róla, most mit kéne tennie. Nem az ő dolga volt, ha a lány rosszat álmodik; mindenki úgy dolgozta fel magában a múlt eseményeit, ahogy tudták. Őt sem vigasztalta soha senki, pedig sokszor voltak rémálmai, mégis túlélte őket és tovább lépett. Csak így maradhatott életben, különben már rég beleőrült volna abba, amiket eddig megtett a túlélésért.

Nagyot sóhajtva tenyerét a lány izzadt homlokára simította, hogy eltűrjön onnan pár tincset, ami a homlokára tapadt. Nem várt semmilyen reakciót, azonban meglepte, ami történt. Úgy tűnt, a nő abban a pillanatban megmerevedett az érintésétől, aztán lassan fújta ki az eddig benn tartott levegőt, majd megnyugodott. Nem is értette, miért történik ez. Értetlenül pislogott le az alvóra, biztos, hogy nem ébresztette fel. Elvette a kezét tőle, mire újra nyöszörögni kezdett a nő.