Radioactive

11. fejezet

Másnap reggel kipihenten ébredt, talán most először az elmúlt pár napban. Nagyot nyújtózott a matracon, a gerince is beleroppant párszor, mire úgy érezte, hogy ideje lenne felkelni. Elyse mellette az igazak álmát aludta még, nem akarta felébreszteni a lányt. Most az első az volt, hogy pihent legyen, aztán jöhet minden más.

Óvatosan felkelt a matracról, aztán felkapta a hátizsákot és elhagyta a faházat. Odakinn verőfényes napsütés fogadta, kellemesen meleg volt a levegő. Valamiért úgy érezte, hogy ez egy jó nap lesz, nagyon rég érezte magát ilyen jól. Igaz, még mindig fájt mindene az előző napok megterhelésétől, de már nem voltak veszélyben, Elyse is mellette volt és neki ez jelentette a legtöbbet.

Körülnézett, mégis mit csinálhatna idekinn. Nagyon nem akart elcsatangolni, a végén a lány még halálra rémülne, hogy hova a fenébe tűnt. Ráadásul azt mondta neki, hogy egy időre jobb lenne itt maradni, amíg össze nem szedik magukat annyira, hogy továbbinduljanak. Először a fészert vette szemügyre, vajon mi maradhatott ott az előző lakóktól, hogy aztán vigyorra álljon a szája.

Órákkal később, Elyse álmosan lépett ki a faház ajtaján, távolról már kiszúrta a nőt. Sokkal kipihentebbnek tűnt, mint eddig bármikor. Igaz, ebben a világban, ha nem vagy képes alkalmazkodni és tovább lépni, halott vagy. Nincs más lehetőség, mint a folytonos alkalmazkodás és túlélés.

– Jó reggelt, Csipkerózsika – nézett fel a lányra, miután az egyik felesleges fadarabot összevágta a fejszével.

– Mi a jó istent csinálsz idekinn? Ez mi? – mutatott Elyse az előttük készült fabódé szerűségre. Három oldalról védve volt, fölötte pedig egy fémcső lógott a levegőben, ami egy nagy tartályba vezetett. Ebben volt a víz és ha minden jól alakul, akkor nap végére felmelegszik annyira, hogy mindketten tisztálkodhassanak. Épp ideje volt, hogy lemossák magukról a mocskot.

– Pontosan az, aminek tűnik. Zuhanyzó. Gondoltam, már úgy is le akarod mosni magadról a mocskot, szóval összeraktam, amíg aludtál.

– Biztonságos ez egyáltalán? – kétkedve nézett rá Elyse, mire nagyot sóhajtott.

– Nem fog a fejedre zuhanni, ha erre gondoltál. De kell még egy kis idő, mire felmelegszik a víz; bár találtam a fészerben egy nagy üstöt, abban akár melegíthetünk is – tette még hozzá elgondolkodva, miközben lehuppant az egyik nagyobb farönkre. Végül is, azért is aprított fát, hogyha kell, tudjanak tüzet gyújtani, ez meg pont jól jött. Csak gyújtóst kellene még találniuk valamerre, arra még nem volt ideje, hogy keressen. Épp elég volt, hogy ezt a tákolmányt összedobta addig, amíg Elyse aludt.

– Oké, akkor előkerítem az üstöt, de honnan hozzak vizet? – lépett mellé a nő értetlen arccal.

– Majd én hozok. Inkább keress gyújtóst, azzal most többre megyünk – válaszolt, végül felkelt a rönkről, aztán vette az üstöt, hogy hozzon vizet. Nem messze tőlük volt egy hegyi forrás, így onnan hozhatott friss vizet.

Már késő délutánra járt az idő, mire mindennel végeztek, a víz is felforrt, hogy aztán a nagy tartályba öntse Elyse-nek, bár volt egy pillanat, amikor majdnem magára borította az egészet, mert sikerült megcsúsznia a létrán felfelé. Kicsin múlott a dolog, de nem lett baj, végül magára hagyta a nőt, hogy zuhanyozzon, ahogy neki tetszik. Talált régi rongyot, amit a tákolmány nyitott oldalára tudott szegelni, így mindenhonnan védve volt a nő, amíg fürdött. Addig meg az erdőt járta, hogy ne legyen útban.

Estére ért haza, több gyógynövénnyel a kezében, amit később akár lefőzhettek innivalónak, fájdalomcsillapítónak vagy nyugtatónak. Gyógyszert nem talált a ház körül, se itt, se a másik helyen, csak pár kötszert és fertőtlenítőt, amivel a sérüléseiket elláthatta. Pontosabban Elyse sérüléseit, a sajátjai már szépen gyógyultak így is, a fertőzéstől pedig nem kellett tartania, mint mindenki másnak.