Radioactive

5. fejezet

Csendben megvárta, amíg a lány megvacsorázott, majd váltottak még pár szót, aztán mindketten lepihentek. Már épp ideje volt, tele hassal, felfrissülve nyomta el az álom a földön. A lányé volt az ágy, amúgy sem követelte volna tőle, hogy ott aludhasson.

Nem is tudta, mikor ébredt fel, csak arra eszmélt, hogy valaki hangosan dörömböl az ajtón. A lány egyből felpattant az ágyból, bár látszott rajta, hogy még nincs teljesen magánál, haja kócosan ölelte körül az arcát. Sky értetlenül pillantott fel, hogy ez mégis mi a franc, kitört a negyedik világháború vagy micsoda?

A nő az ajtóhoz sietett, kinyitotta, de csak résnyire. Egy másik nő állt az ajtó mögött, ezelőtt még egyszer sem látta, de úgy tűnt, ezek ketten ismerik egymást, mert a gazdája beengedte, mire az idősebb nő a nyakába borult és alaposan megszorongatta a fiatal lányt.

– Elyse, végre! Már azt hittem, soha nem látlak viszont – motyogott az idősebb nő, miután elengedte a másikat. Szóval Elyse-nek hívják, jó tudni.

– Mary, te mégis mit keresel itt? Mi történt? – aggodalmaskodott a szürke szemű, közben lopva ránézett. Nem értette, mi lehet a gond, de biztos nagy baj lehet, ha ez az idősebb nő ilyenkor zavarja kettejüket. A Marynek nevezett ránézett, aztán értetlenül pillantott Elyse-re.

– Csak beszélni akartam veled, de ez mit keres itt? – nézett végig rajta most az idősebb asszony. Mi az, hogy ez? Bosszúsan fújtatott, közben karba tett kézzel ült a földön. Ez a nő is kezdi! Ha még valaki úgy fogja kezelni, mint egy tárgy, legközelebb lelövi és kész! – Úgy tudtam, hogy azóta nem engedsz férfit közel, mióta... – Nem fejezte be a mondatot Mary, csak ismét ránézett barna szemeivel, mintha ott helyben meg akarná ölni. Mi van mostanában minden nővel, hogy ennyire ellenségesek vele? Nem foglalkozott velük, inkább magára kapta a bakancsait, úgy sem fog már visszaaludni és volt egy sejtése, miszerint nem csak azért jött Mary, mert beszélgetni akart. A viselkedése, az idegesség, ami teljesen megnyilvánult, még egy avatatlan szem is kiszúrta volna. Izzadt, a kezei remegtek, ahogy még mindig Elyse vállát szorongatta.

– Miatta ne aggódj, nem fog gondot okozni – válaszolt a lány nyugodt hangon. – Miért jöttél, ha Gary megtudja, hogy megint elszöktél...

– Ne idegeskedj, altatót tettem az italába, ki lesz ütve egy időre. Viszont nagy bajba kerültél, rájött, hogy újra a városban vagy és megint őt keresed. Mennetek kell, az altató csak pár óráig hat, addig van időtök elmenekülni.

– Mi lesz veled? Ha rájön, hogy mit tettél, megöl! – kérdezett rá a nyilvánvalóra Elyse, még mindig Mary kezét szorongatva. A nő csak kedvesen mosolygott, megsimogatta a fiatalabb arcát és egy puszit nyomott rá.

– Éltem már eleget, de neked még van egy fontos feladatod. Meg kell találnod! Emlékszel, mit ígértél nekem, mikor idekerültél? – Elyse csak bólintott Mary szavaira, lehajtotta a fejét, úgy dőlt az idős nő mellkasának. Mary csak simogatta a lány fejét. – Akkor ezt soha ne felejtsd el! Ez legyen mindig előtted; és ahogy elnézem, a fiatalember tökéletes lesz arra, hogy segítsen.

Értetlenül kapta fel a fejét erre, mi az, hogy tökéletes lesz arra, hogy segítsen? Mégis mi a franc folyik itt?! Azt látta már korábban is, hogy Elyse nem akar ide bejönni, így már értette a maszkot is, kellett emiatt a Gary nevű alak miatt. Úgy tűnt, sokkal több minden van a háttérben, mint amit eddig megtudott. A másik, hogy a lány keres valakit, talán azt a Caiden nevű fickót, akit álmában említett? Felkelt a földről, kinyújtóztatta magát, mire Mary szemei megvillantak. A póló alatt láthatta a bilincset, ami a szívénél helyezkedett el.

– Így már értem, miért lesz olyan engedelmes. Most pedig menjetek; tessék, itt van a terepjáró kulcsa. Sokkal gyorsabban haladhattok. Annyit sikerült megtudnom, hogy északnak kell mennetek, fel a hegyekhez, van ott egy kisebb falu, ott látták utoljára. Utána rajtad áll, merre mész tovább – nyomta Elyse kezébe az autó kulcsait Mary, végül elengedte a nőt.