Határtalanság 2 - Csoda(18+)

Második fejezet - Ian

Egész éjjel nem aludtam. És ez baszottul nagyon idegesített. Ember, egész éjjel az a szürke szemű lány járt a fejemben. Pedig miután hazakísértem, vissza mentem a buliba és felszedtem egy vörös hajú libát. És annak ellenére, hogy igenis kívánnivaló kislány volt, még dugás közben is az a másik lány járt a fejemben. És ez nagyon nem volt jó dolog. Azzal a vöröshajúval még csak el sem mentem. És ez nagyon nem rám vallott. A dugás után haza is mentem. Mármint haza – haza. Anyuékhoz. Will küldött nekem egy üzenetet, hogy akár már másnap beköltözhetek. A koleszból összeszedtem előbb összeszedtem a cuccaimat, aztán úgy döntöttem, otthon alszom.  Csendben nyitottam ki az ajtót, hisz már éjfél is elmúlott. Ugyanolyan csöndben be is zártam magam után, majd a lépcső felé indultam, ami a szobámhoz vezetett. Akkor viszont csörömpölést hallottam a konyhából és esküszöm, megrémültem. Anyáék már tizenegy után állandóan aludtak. Halk léptekkel a konyhába surrantam. Akkor láttam meg, hogy egy kis alak a hűtőben turkál. Felnevettem a paranoiámon, mire az öcsém ijedten felkiáltott és becsapta a hűtőt. Meggyújtottam a villanyt, Ash pedig gonoszan, durcásan nézett rám, én viszont még mindig nevettem. Ash durci pofával lecsapta a tejet az asztalra, majd rám emelte gonosz kis tekintetét.
- Kössz, bátyus. Majdnem szívrohamot kaptam. – mondta morgósan, miközben kivett egy bögrét a szekrényből és teleöntötte tejjel.
Az öcsém, Ash, szakasztott másom volt. Csak épp kilenc évvel fiatalabb. Pont aznap töltötte be a tizedik életévét, amikor én a tizenkilencet. Valamilyen csoda folytán pont ugyanazon a napon születtünk. Anya mindig azt mondta, hogy ő a késve érkezett ikertestvérem. És néha úgy is éreztem. Ash mind arcra, mind viselkedésre ugyanolyan volt, mint én. Mindig a saját magam kisebb változatát láttam benne. Viszont neki volt, aki megmondja, mit ne tegyen. Akárhányszor valami olyat tettem, amit még én magam is megbántam, Ashnek meséltem róla. Igyekeztem, hogy azért teljes egészében ne legyen olyan, mint én. Szerettem volna, ha ő elkerüli azokat a hibákat, melyekbe én beleestem.
- Ne haragudj, Ash. Azt hittem, valaki betört hozzánk. Ilyenkor már mindenki aludni szokott.
- Ma nem tudok. Anyáék is fent vannak még. A fenti nappaliban vannak.
- Valami baj van?
- Lacy volt ma orvoshoz. – hallottam meg egy lágy, dallamos hangot nem messze, a hátam mögül.
Amikor megfordultam, a gyönyörű édesanyámat láttam. Szépen mosolygott, megvillant a foga fehérje. És a szájával együtt a barna szemei is mosolyogtak. Ugyanolyan szemei voltak nekem is. Erős barnák, egy kis fekete pöttyel a pupillánk mellett. Picit idősödő csontjai az arcán mégis fiatalosak voltak. Anyát sok minden megviselte az évek során. És ezt a bal szemöldöke felett húzódó halvány rózsaszín heg is mutatta. De anya mindig erős volt. Ezért mind a hárman felnéztünk rá. És a mostani férje is ezért szeretett bele szerintem. A férje, aki a mostohaapám volt és épen anya mögé állt meg. Több,mint egy fejjel magasabb volt anyánál. És bár csak három éve voltak házasok, igazán megkedveltem. Jó fej volt, kedves, mindig kölcsönadta a magángépét. De ami a legfontosabb. Hogy igazán szerette anyát. És nekem csak ez kellett. Nem akartam, hogy anya újra átéljen mindent, amit éveken át kellett tűrnie. Nem akartam őt még egyszer összetörtnek látni.
- Miért volt orvoshoz?
Abban a pillanatban a nővérem kisírt szemekkel vágtatott be a konyhába és egy szót sem szólva szorosan hozzám bújt. Értetlenül néztem anyáékra, akik csak lesütötték a szemüket. Fogalmam sem volt, miről lehet szó, de anyáék tekintetéből és Lacy zokogásából sikeresen leszűrtem, hogy nem épp jó híreket kapott annál az orvosnál. Mielőtt komolyan faggatózni kezdtem volna, a karjaimat a remegő nővérem köré fontam és megöleltem. Próbáltam megnyugtatni, a hátát simogattam, amíg kizokogta magát. Végül egy kicsit elhúzódott tőlem, majd a pulcsija ujjávál megtörölte könnyben ázó szemét.
- Ian. Szörnyű dolog történt. – hüppögött.
- Micsoda?
Kezdtem rohadtul megrémülni.
- Tudod... Pár napja furán éreztem magam. Hányingerem volt, fáradt voltam ezért...
- Ó, istenem. – nyögtem ki, amikor kezdtem kapizsgálni, hogy ezek a dolgok mégis minek lehetnek a jelei.
- Terhes vagyok. – tört ki újra zokogásban.
Lacy járt egy fickóval egy darabig. Eleinte adta neki a szépet, meg hasonló marhaságok. Aztán minden rosszabb lett. Nem bántotta Lacyt. Vagyis fizikailag nem. De amit lelkileg tett vele, amiatt szívesen mélyebbre nyomtam volna a szemeit. Egyenesen bele az agyába. Fűvel – fával csalta a nővéremet, amikor pedig Lacy megtudta, megfenyegette. Amikor mindezt megtudtam, úgy elgyepáltam azt a seggfejet, hogy egy hétig nem is látott. És egy cseppet sem bántam. Lacy megszabadult tőle, nem bánthatta őt többé. Mint már említettem, néha egy emeletes seggfej voltam. Viszont a családom az első helyen állt számomra. És képes voltam bármire annak érdekében, hogy ők biztonságban legyenek és boldogok. És most. Az a faszfej felcsinálta.
- De ez... Ez hogy lehetséges?
- Szerintem te azt tudod, Ian. – nevetett fel Ash, de mindenki szigorúan nézett rá, velem együtt, mire elhallgatott.
- Mi védekeztünk, de... Fogalmam sincs, hogyan történt. Annyira szégyellem magam.
- Nem kell szégyellned magad, kicsikém. – dörzsölte meg anya Lacy vállát nyugtatásképp – Ezt már mondtam neked.
- Anyának igaza van. Tudom, hogy ez egy csöppet sem nyugtat meg, de sajnos megesik az ilyen. És tudom, hogy most össze vagy törve. – mondtam halkan, próbáltam uralkodni a dühömön. Legszívesebben azonnal elmentem volna ahhoz a buzihoz, hogy laposra verjem. Viszketett a tenyerem egy jó kis verekedésre – De itt vagyunk neked, oké?
Lacy letörölte az újonnan kibukkanó könnyeket, majd lassan bólintott. Aztán újra megöleltem.
- Minden rendben lesz. – suttogtam a fülébe, mire halkan felkuncogott.
- Te. Az örök optimista. – mosolygott, amikor elengedett. Aztán, mintha teljesen megfeledkezett volna mindenről, megrázta a fejét és kérdően nézett rám – Jut eszembe, mit keresel itt ilyen későn?
- Csak pár cuccért jöttem, aztán gondoltam itt alszok. Holnap költözöm.
- Hová? – kérdezte anya, miközben kezével intett minket a nappali felé, hogy ne a konyhában ácsorogjunk, mi pedig követtük őt és mind helyet foglaltunk a hatalmas, bőrfedéses kanapén.
- Emlékeztek Willre? Will Thompsonra Wisconsinból?
Anya egy pillanatra elgondolkodott, aztán mosolyogva bólintott, jelezve ezzel, hogy igenis emlékszik rá.
- Már sejtem, ki az. – szólalt meg a nővérem is.
Ash persze még kicsi volt, amikor Wisconsinban éltünk, anya férje, Tony pedig akkor még nem is élt velünk.
- Szóval ide jött főiskolára a barátnőjével. Összefutottam ma vele és megkérdezte, nem -  e lenne jobb egy házban lakni, mint egy koleszzobában. Szóval holnap költözöm hozzájuk.
- Ez szuper. – lelkesedett anya.
Ezután még vagy egy órát beszélgettünk. Úgy mindenről. Lacy végre meg is nyugodott, mire mentünk aludni. Tudta, hogy mind mellette állunk és segítünk is neki. Miután Ash elaludt az egyik fotelben, Tony és anya a szobájába vitték, majd ők is lefeküdtek. Lacy szintén eltette magát másnapra. Követve a példájukat én is felmentem a szobámba. Levettem a pólómat, a nadrágomat és a bakancsomat, majd bedőltem az ágyamba. Rohadtul álmos voltam, de amikor lehunytam a szemem, gyönyörű domborulatok, finom bőr, hosszú barna haj és szürke szemek villantak fel előttem. A gatyám pedig egyre csak szűkült. Próbáltam más lányok csinos kis domborulataira, a fenekükre vagy a hajukra gondolni. De nem ment. Egyszerűen képtelen voltam rá. És éppen azok miatt a szemek miatt egész éjjel nem aludtam.