Határtalanság 2 - Csoda(18+)

Hatodik fejezet - Ian

Pontosan ott voltam, ahol lenni akartam. Becca ágyában, vele szemben, a kezét szorongatva. Rettenetesen megrémültem, amikor anya felhívott, hogy Lacyt bevitték a kórházba. Mindennél jobban szerettem volna Beccával menni Texasba, de nem hagyhattam ott a nővéremet. Lehet, hogy mindig egy seggfej voltam, de a család mindig az első helyen állt számomra.
A nővérem reggel arra ébredt, hogy vérzik és rettenetesen fájt a hasa. Anyuék azonnal bevitték a kórházba. Mire beértem, már elállították a vérzést és biztosítottak, hogy minden rendben. Azt mondták, talán a stressz miatt van. Nagyon reméltem, hogy nem az a faszfej baszta fel, mert esküszöm, készen álltam arra, hogy megkeressem és földbe rakjam. Lacy viszont biztosított róla, csak attól fél, hogy milyen lesz egyedül nevelni a gyereket.
- Mi az, hogy egyedül?! – csattantam fel – Mind itt vagyunk melletted. Ezt megígértem neked és be is tartom. Nem vagy egyedül, Lacy. – próbáltam megnyugtatni.
Hála Istennek sikerült is, mert végre elmosolyodott – először azóta, hogy behozták – majd magához ölelt.
- Olyan jó ember vagy, Ian. Mikor fogod már ezt elfogadni?
Még szerencse, hogy anyáék nem voltk bent. Lacyvel sokszor megbeszéltem dolgokat, amiket mással nem mertem. Még anyával és Tonyval sem. Lacy megértett. Állandóan próbált rábeszélni, hogy jó ember vagyok, de ez nem segített abban, hogy ténylegesen annak is érezzem magam.
- Talán soha. Te is tudod, hogy mi történt.
- Minket védtél, Ian. Ettől nem vagy rossz ember. Sőt… Inkább bátor és erős. És örökké hálás leszek neked azért, amit tettél. Még akkor is, ha szerinted ez rossz dolog. Becca tudja?
- Nem. De ha megtudja, el fog hagyni. – hajtottam le a fejem.
Tudtam, hogy bármeddig húzom is el a vallomásomat a múltamról, az álmaimról, aztán úgyis el fogom veszíteni. Fogalmam sem volt, meddig tudom még titkolni, és tudom, hogy óriási nagy szemét voltam, de egyszerűen nem voltam kész arra, hogy nélküle éljek. Bár tudtam, erre soha nem is leszek készen, tisztában voltam azzal, hogy előbb utóbb úgyis vallomást kell tennem mindenről, amit valaha elkövettem. Előre féltem a pillanattól.
- Szereted őt. – ez kijelentés volt.
- Azt sem tudom, mi az a szerelem.
- Szerintem meg igenis tudod. Azóta, mióta ismered őt, teljesen más vagy. Mintha… Mintha kicseréltek volna. Az egyik haverod, az a Jackson egyszer meg is kérdezte, hogy beteg vagy – e.
Ezen felnevettem.
- Szerelmes vagy belé, csak magadnak sem mered bevallani, mert félsz tőle. Félsz attól, hogy elveszíted, vagy hogy ő nem érez úgy, ahgy te.  – mintha szóról szóra leírta volna, amit érzek – Ne félj tőle, Ian. Lehet, hogy szeretni valakit néha fájdalmas, de ez egy csoda. Amikor egyik ember így a másikra talál.

Csoda. Becca is erről beszélt, amikor megkérdeztem, miért olvas. Jobban belegondolva ő egy csoda volt az életemben. Talán én is kaptam egy csodát, ami miatt olyan boldog voltam, hogy azt el sem lehet mondani.
Néztem a gyönyörű arcát, ami a mellkasomon pihent és el sem tudtam hinni, hogy ott van. Hogy velem van. Hogy az enyém. Akkor eszembe jutott, amit Lacy mondott. Szerettem őt. Basszus, igen. Kaptam egy csodát, amiről tudtam, hogy egész életemben velem lesz. Akkor is, ha Becca velem marad és akkor is, ha nem. És beleszerettem. Hevesebben vert a szívem a gondolatra. Úgy éreztem, mintha nem is a födön járnék. Sohasem gondoltam, hogy egy ember érezheti így magát. Nagyon fura volt. De mellette mégis a legjobb dolog, amit valaha éreztem. Már biztos voltam benne, mit érzek. Csak azt nem tudtam, hogy ő hogyan van ezzel. És ettől rettegtem.
Gondolataimból Becca zökkentett ki, aki mocorogni kezdett. Már világos volt. Annyira belemerültem a gondolataimba, hogy észre sem vettem, reggel lett.
- Te nem is aludtál? – motyogta álmosan mosolyogva, miközben felnézett rám.
- Nem igazán. – vallottam be mosolyogva – Az út alatt megittam vagy három kávét, hogy el ne aludjak vezetés közben.
- Akkor ezért dobog ilyen gyorsan a szíved?
- Nem, cica. Az miattad dobog ilyen gyorsan.
Elkerekedtek a szemei, majd csöppet elpirult. Istenem, mennyire édes volt. Megsimogattam az arcát, majd magamhoz húztam és lágyan megcsókoltam. A számon volt, hogy elmondjam neki, mit érzek, de nem mertem. Tudom, egy beszari kis pöcs vagyok, de hát nem láttam a fejébe. Mi van, ha bevallom neki és elküld a picsába? Abba beleőrültem volna.
Becca ajkai olyan édesek voltak, mint a csokoládé. És forrók. Finoman beleharapott a számba, mire megmarkoltam a csípőjét. Szenvedélyesebb lett minden. Főleg amikor Becca mocorogni kezdett és addig helyezkedett, amíg az ölembe nem mászott. Azonnal kőkemény lettem és bizonyára érezte is, mert elmosolyodott a számon, majd egyik keze elkezdte beutazni a felső testemet egészen addig, amíg be nem nyúlt a nadrágomba. Felnyögtem, amikor kis kezével megmarkolta a farkamat és kényeztetni kezdte.
- Becca. – nyögtem ki a nevét, a vágy úrrá lett rajtam és alig tudtam szóhoz jutni.
- Ez tetszik? – kérdezte kéjes hangon, ami természetesen csak még jobban felizgatott.
- Basszus, nem is tudod mennyire.
Becca folytatta, hol erősebben, hol gyengébben markolt és kényeztetett. Úgy éreztem, nemsokára elmegyek csak a kezétől, a csókjától és attól a tüzes tekintettől, amivel rám nézett. Senki nem tudott még ennyivel ilyen helyzetbe hozni. Azt sem tudtam, mit kezdjek magammal. De mivel nem a határozatlanságomról voltam híres, erősen megfogtam a csípőjét, majd megemeltem, amíg levettem a farmeromat és a boxeremet. A pólómat neki hagytam. Imádtam az érzést, amikor leveszi rólam és közben végigsimít minden egyes izmomon. És meg is tette. Megfogta a pólóm szegélyét és áthúzta rajtam, majd kicsiny kezével bejárta a hasamat, a mellkasomat, majd picit megszorította a vállamat. Mint egy őrült, úgy rángattam le róla a kis rövidnadrágját, a bugyiját elszakítottam, a pólóját pedig a sajátom mellé dobtam és szorosabban húztam magamhoz. Közben még mindig csókoltuk egymást. Már alig kaptam levegőt. De ha Becca ajkán vehettem volna utoljára levegőt, az csodás halál lett volna. Becca ismét mocorogni kezdett, míg meg nem éreztem meleg ölét a farkam körül. Basszus, az egyik legcsodásabb érzés volt, amit adhatott nekem. Lassan mozogni kezdett rajtam, közben ajka elengedte az enyémet és áttért a nyakamra. Szájába vette a fülcimpámat és megharapta, mire kezeimmel utasítottam, hogy gyorsabban mozogjon. Amikor megtette, csak még jobban elhomályosodott az agyam. Ajka levándorolt a kulcscsontomra, majd a mellkasomra, közben körmeivel a bicepszembe vájt és olyan hangokat adott ki, amitől elvesztettem a fejem.
- Fordulj meg.
- Mi?
- Fordulj meg.
Lecsusszant rólam, majd ugyanúgy visszaült rám, ezúttal háttal fordulva nekem. Egyszerre nyögtünk fel, amikor teljesen rám helyezkedett. Néztem a fenekét és a csípőjét, ahogy megtekerte rajtam. Megmarkoltam a csípőjét, ő pedig hátrahajtotta a fejét. Néztem, ahogy a gyönyörű, barna haja beteríti a hátát. Végül a hasára csúsztattam a kezem és lehúztam magamhoz. A mellkasomra feküdt, a haja mindent beterített, de tovább mozgott. Megmarkoltam mindkét mellét és kényeztetni kezdtem, mire még kéjesebben nyögött fel.
- Istenem, Ian. Mindjárt elmegyek.
- Akkor gyere velem, cica.
Gyorabban kezdett mozogni rajtam és egyre gyakrabban nyögött fel, míg végül egy óriási robbanásban mindketten elélveztünk. Mindketten lihegtünk, néztem, ahogy Becca mellei hullámoznak, éreztem, ahogy hevesen lüktetett körülöttem. Mikor picit mindketten megnyugodtunk, Becca lemászott rólam, majd kicsi, de oltári dögös testével szétterült az enyémen. Basszus, ott dobogott a szíve az enyém mellett és szinte ugyanarra az ütemre, mint az enyém. Becca két kezét összefonta a mellkasomon és az állát rá támasztotta, hogy rám tudjon nézni. Elmosolyodott, ami engem is erre késztetett. Fura volt. Ha ő mosolygott, én is mindig mosolyogtam. A karját simogattam, éreztem, hogy libabőrös lett és megremegett.
- Nagyon boldoggá teszel engem, Ian Rogers.
- Kihagytad a kibaszottat. – mondtam, mire felnevetett.
- Részeg voltam. – védekezett.
- Szerintem amikor ordibáltál velem, már nagyon is józan voltál cicám.
- Ne haragudj. – sütötte le a szemeit.
- Nem haragszom. Megérdemeltem. Mondtam, hogy egy seggfej vagyok.
- Nem vagy seggfej. Mondtam, hogy jó ember vagy. Félreértés volt az egész Félreértések mindig voltak és lesznek. Ahogy akadályok is. De mi legyőzzük őket. - mosolygott magabiztosan.
- Becca. Én mindent legyőzök, amíg mellettem vagy.
Édesen elmosolyodott, aztán lehajtotta a fejét, én pedig megcsókoltam a haját. Egész nap ágyban voltunk. Csak akkor másztunk ki, amikor ennünk kellett, amúgy reggeltől estig filmet néztünk meg keféltünk. Vagyis… Szeretkeztünk. Mert ez már az volt, hisz szerettem. Az én részemről szeretkezés volt, az ő részéről fogalmam sem volt. Pedig majd megőrültem, annyira szerettem volna tudni. Este persze Becca sokkal hamarabb elaludt, mint én. Elmondta nekem, hogy reggel háromig nem tudott elaludni. Vagy a tízedik film után én is elálmosodtam, hisz egész éjjel vezettem.