Határtalanság 2 - Csoda(18+)

Ötödik fejezet- Ian

Becca szíve nyugodtan, édesen dobogott a fülembe. Megnyugtatott. Semmi nem tudott még megnyugtatni ezek után az álmok után. Ha zenét hallgattam, vagy bármi mást tettem, néha ki tudtam zárni a fejemből a démonjaimat. De éjjel rosszabbak voltak. Éjjel, amikor egyedül voltam és miután újra és újra átéltem álmaimban a történteket, másra nem tudtam gondolni. De most, hogy Becca ott volt mellettem, ahogy vékony kis karjai körbefontak, az ajka a hajamon, a kis teste az enyém alatt. Az egész lénye megnyugtatott. És már nem az álom miatt nem tudtam aludni. Hanem az ő érintése, a közelsége miatt. Felemeltem a fejem a mellkasáről és gyönyörű, szürke szemeibe néztem. Ő sem aludt.
- Minden rendben? – kérdezte halkan.
- Igen. Megnyugtattál. – vallottam be neki, majd fölé magasodtam és lágyan megsimogattam az arcát.
Magamba ittam a látványt, ahogy édesen elmosolyodott. Esküszöm, annál szebbet életemben nem láttam. Teljesen megzavarodtam emellett a lány mellett. Mindent a feje tetejére állított a világomban. Abban a pillanatban, amikor megcsókoltam, tudhattam volna, hogy ott, annyinál nem fogok tudni megállni. Aztán amikor benne lehettem. Újra és újra benne akartam lenni. Aztán újra és újra mellette. Szinte szomjaztam arra, hogy megérintsen, hogy megérinthessem. Hogy érezzem az ajkát az enyémen. Mindent érezni akartam, ami ő volt.
- Ennek örülök. – mosolygott tovább.
Nem bírtam tovább. Lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Mintha azonnal életre kelt volna mindenem. Ujjai végig simították az egész felső testemet, aztán egyik keze a hajamba tévedt, erősen beletúrt és még jobban magához húzott. Zihálni kezdett, úgy tűnt, mintha nem tudná, mit kezdjen a kezeivel. De én sem tudtam. Annyira magával ragadott testének minden pontja, hogy azt sem tudtam, melyiket érintsem meg először. Levettem a pólóját, hogy meztelen bőrét láthassam. Nem volt rajta melltartó. Nem aludt abban, mert kényelmetlen volt számára. Amiért rettentő hálás voltam, hisz ahogy lekerült róla a trikója, azonnal megcsodálhattam és megérinthettem kerek, feszes melleit. A számba vettem az egyiket és nyelvemmel kényeztetni kezdtem a bimbóját. Kéjesen felnyögött, majd beletúrt a hajamba és meghúzta.
- Ó, Ian.
Basszus, tudta egyáltalán, milyen reakciókat váltott ki belőlem, amikor ilyen hangokat adott ki? Vagy amikor kimondta a nevemet? Benne akartam lenni. Abban a szent pillanatban. Elködösödött az agyam a meztelen, ziháló lány láttán. Gyorsan levettem a nadrágját, aztán egyetlen mozdulattal leszakítottam róla a kis, kék tangáját és belé helyezkedtem.  Reakcióképp felsikoltott. Azonnal a szájára tettem a kezem, mert tudtam, Sophiék otthon vannak és Becca valamiért nem akarta, hogy tudjanak rólunk. Nem értettem, miért, de nem is nagyon érdekelt. Ő volt a lényeg. Ő, aki alattam feküdt és olyan nedves volt, hogy könnyen mozogtam benne.
- Ne sikíts. Sophiék meghallják. – mosolyogtam rá, mire lassan bólintott.
Elvettem a kezem az ajkairól és ezúttal ajkammal hallgattattam el. Belenyögött a számba, mire nyelvem táncolni kezdett az övével. Úgy kényeztettem ajkát az enyémmel, mint a puha bőrét a kezeimmel és mint az ölét a farkammal. Keményen, erősen, szenvedélyesen. Mégsem mondhattam azt dugásnak. Becca nem csak egy dugás volt. Ez valami... Valami teljesen más volt már az első alkalommal is. Valami mélyebb, még akkor is, ha keményen keféltünk. Tudtam, hogy Becca ezt szereti. Kiismertem annyira, hogy tudjam, imádja, amikor kemény vagyok és erős. És ez felizgatott. Kurvára nagyon felizgatott. Akárcsak az, ahogyan körmeivel végigszántott a hátamon. Csípett, de leszartam. Kezei ezután a fenekemre csusszantak és megmarkolta, hogy közelebb húzzon magához. Lassan, mégis keményen döfködtem. A bőröm a bőrét súrolta, a lélegzetvételeink összekeveredtek. Megfogtam az egyik kezét, a feje felé húztam és összekulcsoltam az ujjainkat, másik kezemmel a bordáit, a csípőjét simogattam. Sóhajtozott és nyögdécselt, még az ajkamba is beleharapott.
- Istenem. – nyögte.
Ez a hang arra késztetett, hogy gyorsabban mozogjak benne. És meg is tettem. Becca beletúrt a hajamba és picit meghúzta, a kezem ökölbe szorult az övével. Azt hittem, ott helyben meghalok. Már csak tőle kaptam levegőt. Minden lökésemnél nyögdécselt, a háta ívbe feszült. Lehunyta a szemét, pedig én látni akartam. Látni akartam benne a tüzet, amit mindig is.
- Nyisd ki a szemed, cica. – suttogtam neki, mire rám emelte gyönyörű tekintetét – Látni akarom a szemeidet, amikor elélvezel. Azt akarom, hogy engem nézz.
És akkor, egy utolsó, erős döféssel belé élveztem. Becca körmei a hátamba vájtak, összeszorította a száját, hogy ne sikítson hangosan, de a hang, amit kiadott belém itta magát. Felmordultam, ajkam az övére helyeztem és összekulcsolt kezeink úgy szorították a másikét, hogy szinte fájt. Úgy éreztem, majd kiugrik a szívem.
Fájt, de elengedtem az ajkát és a szemébe néztem. Levegőért kapkodott, akárcsak én. Nem húzódtam ki belőle, felforrósodott a testem, ahogy éreztem, miként lüktetett körülöttem. Egy ideig csak néztük egymást, míg mindketten megnyugodtunk. Felemeltem a csípőjén nyugvó kezemet és az arcára helyeztem. Édesen elmosolyodott. Meg kellett csókolnom. Mindig meg akartam csókolni. Lehajoltam hozzá és gyengéden meg is tettem.
- Olyan gyönyörű vagy, Becca. – suttogtam neki.
- Te meg hazudós. – mosolygott.
- Nem tudnák neked hazudni. – mondtam komolyan – Nem láttam még nálad szebbet. – mondtam neki és ujjaimmal beutaztam arcának minden pontját.
Úgy éreztem, beleőrülnék, ha ennek vége lenne. Ha nem láthatnám őt többet. Az eszembe véstem az arca minden pontját, majd belenéztem a csillogó, szürke szemeibe.
- Ian...
- El kell hinned nekem. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm.
Rá mosolyogtam. Hála az égnek viszonozta. Kihúzódtam belőle, majd a hátamra feküdtem, Beccát pedig szorosan magamhoz öleltem. Olyan szorosan, hogy éreztem a mellkasomon, ahogy dobogott a szíve. Arcát a vállamba fúrta és átölelt. Ha valaha is elképzeltem, milyen lehet az, amikor egy számomra fontos ember ilyen közel van hozzám, hogy érzem minden porcikáját, a légzését, akkor az biztos nem ez volt. Ez az érzés. Basszus, esküszöm egyszerűen felemelt és egyszerre gyengévé tett. Felemelt, hisz amikor ő mellettem volt, úgy éreztem magam, mintha a fellegekben járnék, mintha kaptam volna egy jó nagy adag adrenalinlöketet. És egyszerre gyengévé is, hiszen féltem, hogy egyszer, ha felébredek, nem lesz ott mellettem. Féltem, hogy elveszítem őt. Hisz annyi minden volt, ami miatt elveszíthettem. Főleg én magam. Féltem, hogy egyszer tönkreteszek mindent. Rettegtem, hogy ha egyszer elmondom neki minden titkomat, akkor fejvesztve fog rohanni tőlem. Szorosabban fontam köré a karom, mire felemelte a fejét és a szemembe nézett.
- Minden rendben? – kérdezte félve.
- Igen. – mosolyogtam rá, majd megsimogattam az arcát – Minden rendben. Csak elgondolkodtam valamin.
- Micsodán?
- Azon, hogy... Hogy beleőrülnék, ha valaha elveszítenélek. – vallottam be neki.
Az arcán tisztán látszott a meglepődöttség. Talán nem is kellett volna kimondanom ezt. Egyszerűen csak azt akartam, tudja, hogy mennyire különleges ő a számomra.
- Ian...
- Nem látod, mennyire különleges vagy a számomra?
- Kü... Különleges? Miért?
- Fogalmam sincs, csak... Te annyira más vagy. A többi lánynak csak egy éjszakát adtam. De neked, Becca... Fogalmam sincs, miért, de neked életem összes többi éjszakáját és nappalát akarom adni. Egészen addig, amíg ki nem nyiffanok.
Hevesen kalapált a szívem, amíg a válaszára, vagy legalább valamilyen reakcióra vártam. Megkönnyebbültem, amikor egy nagyon halvány mosoly jelent meg az arcán, kicsi kezét az arcomra csúsztatta.
- Te is nagyon különleges vagy nekem, Ian. Azt hittem, Zack után nem fogok tudni megbízni senkiben. De benned megbízom. És mindig olyan jólesően furán érzem magam melletted. És úgy érzem, beleőrülnék, ha elveszítenélek.
Nem mondtam semmit, csak magamhoz húztam őt és megcsókoltam. Olyan furcsa volt ez az egész. Olyan gyorsan történt minden. És annyira... Hogy is mondjam? Boldog voltam. Csak attól is, ha láthattam őt, hát még mi volt akkor, amikor mellette voltam, amikor megcsókoltam. Középiskolás koromban sok mindent megpróbáltam, hogy elűzzem a démonaimat. Piáltam, füveztem és basztam. Meg elég sokat verekedtem is. Már nem akartam sem inni, sem füvezni, sem baszni. Verekedni sem. Csak Beccával akartam lenni. Szeretkezni vele. Mellette aludni. Alig pár nap telt el azóta, hogy megismertem. És minden a feje tetejére állt. De nem bántam, mert végre boldog voltam. És szépen lassan jobb ember lettem mellette.