Határtalanság 2 - Csoda(18+)

Negyedik fejezet - Ian

Újra akartam őt érezni. Magam körül, a bőrömön, magam alatt vagy felett vagy bánja a jó ég, hogy hogyan, de ezzel az eggyel nem tudtam betelni. Soha nem volt még ilyen érzésem. Eddig nagyon sok lánnyal lefeküdtem már, de némelyiknek a nevére sem emlékszem. Viszont ez a dolog Beccával. Tudtam, hogy őt soha nem fogom tudni kiverni a fejemből. Valamiért ezt éreztem. És ettől rohadtul fostam, hisz senki mellett nem akartam lecövekelni. Úgy éreztem, nincs olyan ember, aki megért, aki egyszer majd el tudja fogadni azt, aki vagyok, a múltammal együtt. És nem is törtem magam, hogy ilyen lányt találjak. Ezért nem feküdtem le egy lánnyal egynél többször. Akkor azt hitték volna, hogy komoly kapcsolatot akarok. És azt kurvára nem akartam.
Beccát viszont igen. Annyira, mint eddig semmi mást. Nem tudom, valahogy... Valahogy minden más volt vele. Más volt az érzés, ahogy hozzá értem. Finom volt a bőre, puha és az illata... Basszus. Nem volt telespriccolva parfümmel, mint a többi liba. Gyenge illat volt, mégis, még mindig magamon éreztem. Az egész annyira... Szenvedélyes volt. Basszus, még a szívem is másképp vert mellette. Sürgősen ki kellett őt vernem a fejemből. Hideg zuhanyt vettem, zenét hallgattam, még tanultam is, hogy eltereljem a figyelmemet, de semmi nem segített. Késő este végső kétségbeesésemben felhívtam egy lányt, akivel még nem dugtam, de megadta a számát. Tíz perc múlva már kopogott a ház ajtaján. Csinos volt. Hosszú, platinaszőke haj, zöld szemek, akkora szoknya, amiből kilátszott a feneke és hatalmas mellek. Ez kellett nekem.
- Szia, Kelly.
- Kayli.
- Ja, bocs. – vigyorogtam, majd megfogtam a kezét és behúztam a házba – Na, gyere.
Onnan a szobámba vezettem, magunkra csuktam az ajtót, majd úgy kezdtem el leszedni róla a ruhát, mint egy vadállat. Felkuncogott, majd gyorsan levette a pólómat és mielőtt még a nadrágomhoz nyúlhatott volna, az ágyra löktem, fölé magasodtam és vadul csókolni kezdtem. Próbáltam nem arra gondolni, hogy ez az ajak nem a Beccáé volt. Nem olyan vörös és olyan édes. Áttértem a nyakára és a melleire. Ez sem volt az övé. Egyre jobban felszaródtam. A hajával kezdtem játszani, ami bar... Lószart volt barna. Kibaszott festett szőke volt. És én barnát akartam. Morogva lemásztam a lányról, majd felszedtem a ruháit és odadobtam neki. Értetlenül nézett rám, majd elkezdett öltözni.
- Most mi a fene van? – sipított.
- El kell menned.
- De akkor minek hívtál?! – csattant fel, majd már felöltözve kimászott az ágyból.
- Húzz már el innen!
Megforgatta a szemeit, majd elém lépett és akkora pofont adott, hogy elzsibbadt az arcom. Persze, már megszoktam, hisz nem ez volt az első. Máskor magamban felnevettem, de akkor kurvára nem volt kedvem nevetni. Megdörzsöltem az arcom, majd megvártam, amíg kirohant a házból. Felgyülemlett bennem a düh, a vágy, az akarat és minden érzés, ami miatt arra késztettem magam, hogy belevágjak egyet a falba. Felordítottam, úgy éreztem, megrepedt néhány csont az ujjaimban.
- A kurva életbe!
Nem ismertem magamra. Képes voltam összetörni a kezem egy lány miatt, akire még csak gondolnom sem kellett volna. Egy idótának éreztem magam. Leültem az ágy szélére és a térdemre támasztott kezeimbe temettem az arcom.
Aztán halk kopogást hallottam meg az ajtómon.
- Mi van?! – csattantam fel, mire Becca édes és halk hangját hallottam meg.
- Ian. Minden rendben?
- Ja!
- Bemehetek?
- Nem! – ordítottam, de akkor már nyílott az ajtó.
Becca szemei elkerekedtek, amikor meglátta véres és remegő kezemet, tekintete az enyémbe fúródott és aggodalmat láttam benne.
- Mi történt?
- Semmi, csak elestem. – hazudtam, mire Becca szemei a velem szemközti fal felé tekintettek és pont meg is találta a lyukat, amit belé ütöttem.
- Ja, azt látom. – mondta hetykén, majd megfordult és kiment a szobámból.
Tudtam, hogy megbántottam. És igen, pont azt érdemeltem, hogy ott hagyjon fájdalmakkal, vággyal és haraggal küszködve. Pont erre számítottam.
Arra viszont már nem, hogy fél perc múlva egy törölközővel, kötszerrel, meg valami alkohol féleséggel tért vissza. Csak sűrűn pislogtam rá egészen addig, amíg egy szót sem szólva letérdelt elém, majd gyengéden a kezébe vette a sajátomat. Az érintése. Basszus, le kellett hunynom a szemem. Ki akartam élvezni a finom kis kezét, amiről úgy éreztem, apró villámok cikáznak át az enyémre.
- Mit csinálsz?
- Rendbe hozom a kezed. – mondta halkan, de nem nézett rám.
Meg sem tudtam szólalni. Azok után, amit tettem. Ezt nem érdemeltem meg. Főleg nem tőle. Mert ő sem azt érdemelte, amit tettem vele. Kiöntött a törölközőre egy kis alkoholt, majd lassan a kezemre helyezte. Rohadtul csípett és felszisszentem a hirtelen égető érzésre. Becca viszont gyengédebben kezdte letörölni az ujjaimról a vért.
- Semmi baj. Nem fog sokáig fájni. Tudod mozgatni?
- Igen, csak rohadtul fáj.
- Akkor valószínűleg nem tört el, de azért holnap még megnézem. – még mindig nem nézett rám, amíg halkan beszélt.
Én viszont csak őt tudtam nézni. Néztem, ahogy koncentrál, ahogy a hosszú szempillái a szép arcát simogatják. Én is meg akartam simogatni. De már ehhez elvesztettem a jogom.
Igen! Taps jár neked, Ian Rogers. Mint mindig, most is mindent szépen elbasztál! Gratulálok.
- Egyébként elmondanád, hogy mi a fenének verekedtél a fallal? Talán bántott? – kérdezte komolyan, mire felmordultam.
- Ja. Hát az úgy volt, hogy... Csak dühös voltam.
- Kire?
- Magamra.
- Miért? – ezúttal egy másik törölközőt vette elő,ami csak vizes volt. Ez jobban esett. Ezzel kezdte újra áttörölni a kezem.
- Mert mindent elbasztam. – vallottam be.
De minek vallottam be? Miért nem tudtam hazudni neki? Még pillanatnyi gyengeségnek sem mondhatom, mert aztán szófosásom lett.
- Tudtad, hogy minden lánnyal csak egyszer fekszem le, mégis belementél. Pedig te ennél sokkal, de sokkal többet érdemelsz. Nem azt, amit én adtam neked. És a legfurcsább az egészben, hogy úgy érzem, veled nem ez volt az egyetlen alkalom. – nem nézett rám, de a keze megremegett az enyémen – Amióta kijöttem a szobádból, állandóan rajtad kattog az agyam. Pedig mindent megpróbáltam, hogy ez másképp legyen. Még egy lányt is felhívtam, de aztán elküldtem.
- Igen, a kiabálásból, a szobámba hallatszó pofonból és az égő vörös arcodból erre rájöttem. Miért küldted el?
- Mert ő nem te voltál. – suttogtam.
Ekkor felemelte a fejét. Gyönyörű, szürke szemei fogva tartották az enyémeket. Az arca mind meglepett, mind értetlen volt. Bátorságot merítettem és az ép kezemmel egy kusza hajtincset a füle mögé tűrtem.
- Nem volt ilyen szép, barna haja. – aztán a hajából az arcára csúsztattam a kezem. Érezhetően megremegett – Nem volt ilyen gyönyörű arca és ilyen szép szürke szemei. Nem volt ilyen teste. – simogattam meg a kulcscsontját, mire szaporábban kezdte szedni a levegőt.
- Ian. – basszus, úgy mondta ki a nevemet, hogy azonnal felállt.
Kihúztam a kezemet az övéből, lecsúsztattam a kezeimet a csípőjére. Azonnal vette az adást, csendben felállt és mindkét kezemet megfogta. Lassan felhúztam a trikóját és megcsókoltam a puha hasát.
- Nem éreztem úgy, hogy alig tudok lélegezni mellette.
- Ian. Ezt... Ezt nem tehetjük. Te azt mondtad...
- Tudom, mit mondtam. – döntöttem – De ez... Basszus, nem tudok neked ellenállni. Soha nem éreztem még ilyet, cica. Ilyet, mint melletted. Nem csak egyszer akarom ezt. Én nem ígérhetek semmit neked, de azt tudom, hogy ennek ennyivel nem lehet vége.
Finoman lehúztam magamhoz, az ölembe ültettem, mire kicsiny kezeit elfektette a mellkasomon. Biztosra vettem, hogy érzi, ahogy kalapál a szívem. Közelebb hajolt hozzám, egészen annyira, hogy lehelete az ajkamat érte, mikor megszólalt.
- Akkor tegyél újra a magadévá. – suttogta, azzal megcsókolt.
Irányítani kezdett és ez rohadtul beindított. A farkam lüktetett, egy másodperc alatt felállt. Annyira kívántam őt, mint eddig soha senkit. Úgy kellett nekem, mint a levegő. Kis kezei bebújtak a pólóm alá, összerezzentem, amikor a bőrömhöz ért. A nyakába hajoltam és megcsókoltam az ütőerét, ami hevesen lüktetett. A rosszulléte óta rettegtem, hogy újra baja esik. De ha azt mondta, jól van, akkor hittem neki. És nem akartam most erre gondolni.
Lekerült rólam a pólóm, Becca pedig kéjesen vizslatta végig a testemet. Szinte perzselt a bőröm. Az arcára csúsztattam a kezem, gyengéden magamhoz húztam, majd megcsókoltam. Úgy éreztem, ennek így nem lesz jó vége. Nem akartam kötődni senkihez, de Becca csókja olyan volt, mint a drog. Csak hallottam, hogy arról nem lehet leszokni, soha nem drogoztam. De azt tudtam, hogy az ajkairól soha nem fogok tudni leszokni.
- Olyan finom ajkaid vannak, Becca. – lihegtem a szájába, miközben nyelvemmel végigszántottam a fogait, az alsó, majd a felső ajkát.
Belenyögött a számba, magamba szívtam a hangját. Levettem a trikóját, majd a földre dobtam a sajátom mellé és újra csak ámultam a csinos testén. Lapos has, kerek, kézbeillő mellek. Amiket a kezembe is vettem, miután a melltartója is lekerült róla. A teste két oldalát simogattam, minden részletét meg akartam jegyezni. Elértem a bordáit, a melle alatti vonalat. Aztán odahajoltam hozzá és a számba vettem a bal mellét. Hátrahajtotta a fejét, a hajamba túrt és felnyögött.
- Istenem. – lihegte, miközben végig nyaltam az ágaskodó bimbóját, aztán erősen megszívtam.
- Ez tetszik neked, igaz, cica? Az előbb is tetszett, amikor a melleidet kényeztettem. – suttogtam a bőrének.
- I... Igen.
A másik mellét sem akartam kihagyni, ugyanúgy kényeztettem, ahogy a bal mellét. Megízleltem őt. Nyalogattam és szívtam, ő pedig egyre hevesebben szedte a levegőt. Érezni akartam, mennyire nedves. Érezni akartam, mit tettem vele. Benyúltam a rövidnadrágjába, onnan a bugyijába és felsóhajtottam, amikor megéreztem, mennyire lucskos. És a tudat, hogy tőlem... Az felpörgetett.
- Ian.
- Mondd, cica. Mondd, mit szeretnél.
- Azt akarom, hogy újra bennem legyél. – csósztatta a hátamra a kezét – Érezni akarlak.
Nem mondtam semmit, csak egy könnyed mozdulattal az ágyra fektettem, majd fölé magasodtam és olyan vadul kezdtem csókolni, mintha az lenne az utolsó. Mindenhol járt a másikunk keze. Az övé a mellkasomon, az enyém a melleimen. A hátamon, a hasán, a hajában, a hajamban.
- Nem akarom, hogy finomkodj.
- Akkor jó, mert nem is akartam.
Lehúztam a rövidnarágját, ő pedig levette a farmeremet. A bugyiján kívül már minden ruhadarab a földön volt, mivel miután elküldtem azt a lányt, a boxeremet nem vettem vissza. A csiklójához érintettem a farkam, ő pedig várakozóan felnyögött.
- Szeretnéd, ha beléd tenném, Becca?
- Igen. Igen, kérlek. – nyögdécselt.
Teljesítettem a kérését. Amikor végre benne voltam, fellélegeztem, Becca körmei pedig a mellkasomba vájtak. Istenem, mennyire jó volt benne lenni. A képzelgések róla meg sem közelítették azt a képet, ami elém tárult, azt, amit éreztem. Olyan szűk volt, meleg és nedves. Mintha egymásnak teremtettek volna minket. Mármint az ágyban. Annyira illettünk egymáshoz. Becca egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd amikor kinyitotta, akkora tűz lángolt benne, hogy még engem is égetett.
- Mélyebben akarom. – nyögte, két tenyerét a fenekemre fektette és megmarkolva azt közelebb húzott magához.
- Mélyen akarod? – kérdeztem, miközben a nyakát csókolgattam.
- Igen.
- Mennyire?
- Amennyire csak lehet.
Egy pillanatra kicsusszantam belőle, a csípőjére tettem a kezem és a hasára fordítottam. Basszus. Ha eddig azt hittem, hogy láttam már szép feneket, akkor tévedtem.
- Basszus.
Becca a könyökére támaszkodott, majd hátranézett.
- Csináltad már így?
- Nem.
- Akkor segítek. De ha nagyon fog fájni, szólj és azonnal leállok, oké?
Láttam a szemeiben megbújni egy kis félelmet, de a vágy sokkal nagyobb volt. A hátára tettem a kezem és finoman utasítottam, hogy emelje meg a csípőjét, de a hátát engedje le. Aztán újra a csiklójához érintettem a farkam és azúttal minden várakozás nélkül csusszantam belé. Reakcióképp felsikoltott, a párnámat markolászta. Feszült volt odalent, de aztán engedett én pedig egyre mélyebben, erősebben és gyorsabban keféltem. Életem legjobb érzése volt. Élveztem, amilyen érzéseket kiváltottam belőle. A remegését, a nyögéseit, a nedves punciját. A hasára tettem a kezem, majd felfelé haladva megmarkoltam a melleit, aztán szétnyitottam az ujjaimat a mellkasán, megéreztem a vadul verdeső szívét. Szorosabban fölé hajoltam, csókolni kezdtem a hátát, a tarkójától, egeszén a két kis bemélyedésig a csípőjén. Gyorsabban mozogtam ki – be. Becca nyögdécselt, én pedig felmordultam. Éreztem, hogy közel járok.
- El akarsz élvezni, Becca?
- I... Igen.
Ujjaimat a csiklójára helyeztem és dörzsölgetni kezdtem, mire összerándult.
- Akkor gyere velem.
Erősen döftem újra. És újra. És újra. Aztán még egyszer, míg végül olyan orgazmusban volt részem, ahogy életemben eddig csak egyszer. Úgy pár órával ezelőtt az ő szobájában. A cicám remegett, felsikoltott, én pedig a hátába ordítottam.
- Bassza meg!
Éreztem, ahogy lüktet körülöttem, miután elélveztünk. Elnyúlt az ágyamon, én rá omlottam. Még a lapockáján keresztül is hallottam a szívét. És ez melegséggel töltött el.
Nem is tudom, meddig feküdtünk ott úgy, míg végül Becca mocorogni kezdett. Hagytam, hadd forduljon a hátára, aztán mellé feküdtem és betakartam magunkat. Percekig csak úgy feküdtünk, lihegve, míg lassan mindketten megnyugodtunk. Aztán Becca olyat kérdezett, amitől csak még nagyobb szemétnek éreztem magam.
- Megint itt fogsz hagyni? Vagy el kellene mennem?
Basszus, bárcsak soha ne mennél el. Vagyis a szobámból. Mellőlem.
- Becca. – sóhajtottam fel, majd felé fordultam, az arcára csúsztattam a kezem és mélyen belenéztem a szürke szemeibe – Nem akarom, hogy elmenj.
- Tényleg?
- Tényleg. És ezt nem csak azért mondom, mert nem akarlak megbántani. Csak ez valahogy.... El sem tudom magyarázni. Nem tudom, miért nem akarom, hogy elmenj. Azt akarom, hogy itt legyél velem.
- Meddig? – mosolyodott el.
Örökre.
- Mondjuk reggelig. Persze csak ha te is szeretnéd.
Kicsit mintha meglepődött volna, aztán viszont az arcán fekvő kezemre tette a sajátját.
- Igen, szeretném. Olvashatnák még egy kicsit?
- Persze.
- Oké, akkor mindjárt itt vagyok. – felelte izgatottan, majd maga köré tekerte a lepedőt, kinyitotta az ajtót.
Szétnézett, nincsenek – e ott Willék, aztán már csak hangokat hallottam, ahogy nyitódnak, záródnak az ajtók. Megfogtam a fejem, fogalmam sem volt mit csinálok. Egyszerűen csak magam mellett akartam tartani. Csak attól féltem, hogy az éjszaka majd olyan dolgot hoz, amitől meg fog gyűlölni. Néha rémálmaim voltak. A múltról. És a szobatársaim szerint elég gyakran hoztam rájuk a frászt. Mondjuk velük viccet tudtam csinálni belőle. Mondtam nekik, hogy ha kiabálnék, öntsenek le egy vödör hideg vízzel. Ők meg persze jót nevettek azon, hogy majdnem minden reggel teljesen elázva ébredtem. Nem voltam kész Beccának semmiről beszélni. Nem akartam, hogy netalán meglássa, néha mennyit szenvedek éjjel. De arra sem voltam kész, hogy elengedjem. Gondolataimból az a rohadtul sexi lány zökkentett ki, aki belibbent a szobámba, lefeküdt mellém, majd szorosabban hozzám simult és kinyitotta a könyvet. A szívem, ami az előbb már megnyugodott, újra hevesebben kezdett verni, a feje a vállamon nyugodott, így minden egyes levegővételkor az ő hajának finom mentolos illatát éreztem.
Közben olvastam, ahogy a könyvben a lány és a fiú együtt énekelnek szerelmesen, teljesen összehangolva. Az volt velem a baj, hogy mióta ismertem Beccát, olyan dolgokat mondtam és gondoltam, amit azelőtt soha.
- Ezek akár mi is lehetnénk.
Barom vagy, Ian.
Beccában egy pillanatra megállt a levegő. Valahogy ki kellett javítanom ezt a kijelentést.
- Csak barátokként. Mi is elég szépen összeillünk éneklés közben.
- Barátok? – kérdezte felém forulva.
- Hm. Extrákkal.
Igen. Ez volt a helyes kifejezés.
Elmosolyodott. Meg akartam csókolni. Már megint. Ezt az ajkat nem lehetett kiverni a fejemből. Egyszer kóstoltam meg és azóta folyton érezni akartam. Vettem a bátorságot, majd finoman ajkaira illesztettem a sajátomat.
- Tetszenek ezek az extrák. – mosolyodott el a számon, majd az arcomra tette a kezét, ujjjai végül a hajamba túrtak.
Ez után a mondata után egész éjjel kényeztettem. Minden módon, ahogy csak tudtam. És amikor elszenderedett a vállamon fekve, egy ideig csak néztem a gyönyörű arcát. Olyan ártatlannak tűnt, ahogy kismiult az arca. Egy pár tincs a mogyoróbarna hajából a szemébe hullott, amit ki is simítottam onnan. Az érintésemre egy kicsit mocorogni kezdett, aztán egyik kezét a hasamra fektette.
Az egész olyan irreális volt. És minden olyan gyorsan történt. Amikor megláttam, meg akartam csókolni aztán megkefélni. Amikor veszekedtünk a suliban vagy otthon, csak jobban felizgatott és még jobban meg akartam kefélni. Miután pedig végre megcsókolhattam és megkeféltem vagy ötször egyetlen éjszaka alatt, már elengedni sem akartam. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen érzések lehetnek majd úrrá rajtam. Meg is ijedtem tőlük. De az akarat, hogy Becca mellettem legyen, sokkal erősebb volt a félelemnél. Próbáltam lassan átkarolni, hogy fel ne ébredjen, majd finoman megcsókoltam a haját. Aztán álomba merültem. És aznap éjjel nem volt rémálmom.