IDC

5.

A karambit a husomba többször is belemélyed majd még pár mélyebb vágást ejtett a kezemen. Rohadtul fájt de nem akartam kimutatni mert biztos, hogy több önbizalmat kapna plusz egója is növekedne de nem is kicsit.
Miután be fejezte a karambital való kínzást rajtam jól meglocsolta a sebeket hirogénel és nevetve kiment. Egy darabig néztem ahogy az enyhén habzó seből folyik ki a vér majd el aludtam.

*egyidegenszemszöge*

Idegesen sétáltam végig a folyosón és néztem végig Niika szobáján. Nagy rózsaszín bőröndje nyitva a lila takaróval letakart ágyán és néhány ruhája a fekete párnái között kalódot, a fekete író asztalán különböző típusú drótok meg ha jól láttam lencsék , felnéztem az egyik polcra ahol egy Nikon Coolpix pihent ,ezt is onnan alapítottam meg, hogy nagy betűkkel írta rajta.
Újra a bőröndre és annak területére tévedt a tekintetem. Egy szoknya félig kilógott belőle meg egy top feleség hevert a szemközti sötét lila fal előtt. Aprólékosabban szétnéztem hátha találok valami kicsi kamerát a fekete butorzaton de semmi, egész lányos Szoba volt igazán mély lila és fekete színekben pompázott a szoba. Annyi különbséggel , hogy egy 2m hosszú asztal volt rajta rengeteg késsel rajta, elég szépek és különlegesek voltak,ezeket üveg"tetővel" védte de látszott rajtuk, hogy gyakran vannak gondozva, mindegyik alá oda volt írva , hogy mi a neve és pontosan mikor jött ki. Közelebb lépve láttam, hogy egy nincs ott. A kis tábla felet üresen állt az egyetlen tartó. Biztos az volt a leg értékesebb. A falra felnézve még 3 különböző méretű kard volt. Igen itt elbukott az átlagos lány szoba kijelentés. Mélyen sóhajtva indultam kifelé és kerestem esetleg más nyomokat. Kollégám rosszalló tekintettel lépet hozzám.
- Szerintem te mind rendőr inkább hagyd ezt a csajt. - mondta monoton hangon.
- Hiába mondod ezt.- válaszoltam ő azok között van aki tudja hogy pontosan mit is szeretnék Niikatol.
- Figyelj van egy fiad 24 vagy inkább törődj vele.
- Kérlek, én vagyok a főnököd direkt feljebb emeltem a fizetést  mert segítesz ebben szóval inkább kérlek az ilyen megjegyzéseket hagyd, a fiamat meg én intézem.- morogtam majd ki léptunk a házból és hagytunk mindent úgy ahogy volt. Be ültünk a civil autómba és vissza indultunk hozzám, hogy talán aprób nyomok alapján megtaláljuk az elrablót.

*Niika szemszöge*

A nyakam fájt és mindenem elzsibadt. Lenéztem a lábamra és rá volt száradva a vér,mind karomon.
Sóhajtva néztem fel de láttam, hogy az ajtó nyitva van és legalább friss levegő jön be. Ami könnyített a levegő vételemen.