IDC

19

Reggel a lakásba ébredtem két erős kar társaságába akik védelmezően ölelték át derekam.
Mosolyogva fordultam felé és villantott át agyamon mik történtek a mi kis kalandunk után a kocsiban, és, hogy pontosan hogyan is kerültünk fel a lakásra. Mosolyogva hagytam volna aludni de húzott az agyam, hogy akarom érezni a csókját. Így idióta lettem volna kihagyni a pillanatot és óvatosan megcsókoltam. Mire észbe kaptam majd alatta feküdtem a kezei meg a fenekemet markolták. A kezemmel automatikusan turtam a hajába és másikkal karmoltam hátát amivel egy fájó morgással jelzett, hogy nem annyira tetszik neki. De ez engem hol is érdekel? Jah, sehol.
Mosolyogva folytattam de nem tetszését jelezte azzal, hogy fel állt és el kezdett öltözni.
- Jaj most mi bajod?- néztem rá.
- Hibát követtem el.- válaszolta semleges hangon.
- Mind a ketten. - mosolyogva öleltem át.
Ő csak simán eltolt és csendben kiment és felhúzta a cipőjét.
- Hová mész?- mentem utána egy hálóingbe bele bújva.
- El , hibát követtem el , otthon a feleségem és a fiam , akármennyire szeretlek nem lehet.
Megsemmisült bennem egy a bebaszta minden.
- Te mocsok rohadék állat , megdugtál majd rá jöttél, hogy nem kellek? Komolyan? Tudod mit? Jobb is, hogy elmész. Látni sem akarlak.
Löktem ki a félig öltözködő férfit és zártam be mögötte az ajtót. Leszarom, hogy kint hideg van, hogy csak a cipő volt rajta látni sem akartam.