IDC

3

Nem annyira érdekelt, hogy mit írt nekem. Nyögve fordultam meg és meglepődve láttam, hogy Leon be jött. Simogatni kezdtem a fejét és így aludtam el.
Másnap reggel 10kor keltem fel és Leonon kívül csak én voltam itthon. Apa lelépett. Ettem egy kis rántottát közben megetettem Leont. A napom további részén a laptopon lógtam. Mondhatni magántanuló feleség vagyok. Nem tudnám magam hova sorolni mert csak ellenőrző írásakor megyek be az anyagot meg laptopról tanulom.
Éppen Pszichológiat tanultam mikor kopogtak az ajtón. Ki mentem az ajtó elé. Kinyitottam de avval a lendülettel be is vágtam. Majd a drága Howard kinyitotta és be jött. Kezében egy hatalmas rózsa csokor volt és egy kisebb méretű doboz.
- Naaa te mit akarsz?- néztem rá.
- Én csak boldog nőnapot kívánok.- adja oda a kezembe a dolgokat amik eddig az ő kezében pihentek.
Meglepődve és nagyokat pislogva néztem rá majd a virágot vázába téve néztem rá.
- Ülj le ha szeretnél.
- Persze, hogy.- feküdt végig a kanapén. Miközben én megnéztem mit kaptam,egy fekete szíjas karkötő rengeteg kutya tappancsal és egy Husky felirattal.
- Ezt honnan?- nézek rá.
- Az első kutyád Husky volt nem? Meg tudomásom szerint az a kedvenc kutyafajtád.- válaszolja.
- Ahha apa.- nevetek.
- Másképp mondva ja.- nevet.
Leszarva, hogy végig feküdt a kanapén rá feküdtem.
- Hmm. Rám feküdnél meztelenül is?- kuncog végig nézve rajtam.
- Howard Carter attól, hogy még"járunk" nem fog megtörténni a dolog köztünk.- nézek komolyan a szemébe
- Megfog történni. Simán lehet nem ma vagy holnap de még foglak törni. És akkor büszke trófea leszel. - mondja akkora egoval hogy csodálkozom, hogy nem repedt még szét a szája.
- Álmodsz Carter Álmodsz.
- Csak szerinted. De majd légyszi a teljes nevem nyögd.
- Te büdös paraszt azt hittem legalább egy napra normális leszel.- kelnék fel róla de ő akkora erővel vissza húz, hogy a fejem a válába verem és megérzem erekcióját. Na most piszkosul megszivatom.
- És mondd.- könyökölök mellkasára és nézek a szemébe és kezdet pólóm szélével játszani.
Pupilái négyszer nagyobbra nőttek és mereven a pólómat kezdte nézni.
- Ohh mit?- vigyorog.
- Hogy te szeretnél?- húztam fel magam és egy vonalban került az arcunk. Éreztem ahogy élesen beveszi a levegőt és megfogja az oldalam.
- Mit?- halom a türelmetlenséget hangjában ahogy válaszol nekem.
- Velem..- hajolok füléhez és ő meg pólóm alá bujtatja kezeit.
- Igen kurvara.- karmolja végig a bőröm, emberek ez rohadtul beindult.
- tényleg?
- Tényleg!- kap ajkaim után kiéhezve mire fel pattantam.
- Rendben mindjárt hozom a forró csokit.- jelentem ki nevetve.
- Ne bassszz.- morogja és fel ül.
- Nem baszlak.- nevetek fel már konyhából.
Hirtelen két kéz kap fel és egy vál nyomódik hasamnak.
- Te mit csinálsz?- ki akadva kiabálok vele de mintha süket néma lenne. A nappaliban az ölébe fektetett és felrántotta a szoknyám majd megsimitotta fenekemet. Nem értettem mi történik de azt tudtam, hogy pár másodperc után mi fog történni.
Még az első ütés előtt rohant be Leon és morogva ugrott rá Howardra. Hálás vagyok ennek a kutyának időzítése ötös.
Howard morgot valamit az orra alatt majd rá nézet.
- Szedd le ezt a dögöt.
- Nem dög, ő egy szeretnivaló kutyuska.
- Nekem mindegy csak szedd le kérlek.- nyöszörgi miközben a kutya rá fekszik.
- Leon inkább az ágyon feküdj, nem veszélyes fiú ő.
Leon amolyan ez most komoly fejjel rám nézett majd fel feküdt az ágyra ahol előtte mi voltunk.
Howard fel áll és egy egyszemélyes fotelbe ül és meg elé a dohányzó asztalra.
- Megint kezded?- mordul fel és mereven a szemembe néz.
- Én eddig sem csináltam semmit.
Csak el vigyorodot és egy puszit adva el ment. Na róla ennyit.
Unalmamba a nappaliba be szereltem a az Xboxot és a NFS(Need for speed)-et kezdtem játszani a nap hátralévő részében. Este valaki kopogot én kíváncsian nyitam ki mert arra gondoltam először, hogy apa jött haza de elhagyta a kulcsát de mikor az ajtó elé értem akkor csapott szembe a valóság, hogy nyitva van. Kinyitottam és szőke hajzuhatag fogadott engem barna keretes szemüveg mögül a zöld szemű osztály társam fogadott.
-Nessie sziaa.- nevetve öleltem át.
- Csaaaaa.- ölel ő is.
Nessie szintén olyan tanuló mind én, hogy interneten tanul és csak bejár ellenőrzőirásra. Igen idő milliomosok vagyunk.
Két tábla csoki és egy egy bögre kávé társaságában ültünk a kanapén és beszélgetünk. Olyan semmilyen témákról. Igaz nekem unalmasnak. Nálam a semmilyen téma az a fegyverek, vér, mélysebek stb.
Na de ő nem tudja ki vagyok igazából. És nem is tudhassa.
- Azt kitől kaptad?- néz rám a nagy Rózsa csokora mutatva.
- Apám.- vágom izomból rá.
- És a tulipánokat?- mutat a tulipán csokora.
- Öhmmmm...apa..- nyögöm fájdalmasan.
- Hódolód van!?! És én nem tudtam?- drámaian tette mellkasára kezét.
- Még csak hódoló.- Kamuzom és nézem.
- Ki az hogy hivják?
- Ohm.. Andrew és a társaságomból.- kamuzom.
- Milyen társaság?- néz és felhúzta a szemöldökét.
- Ahm.. tudod az autós.- mekkora szerencsém, hogy van Maseratim és így mondjuk azt, hogy van egy két ember aki csak azért barátkozik velem mert " menő autóink" vannak. Én úgy állok hozzájuk ahogy ő hozzám.Ha csak érdek barátság akkor felőlem legyen az.
- Majd bemutatsz neki?- érdeklődve figyelte engem.
- Perszeee.- húztam el egy picikét. Na most leszek szarban ha eddig nem voltam.

Kövi Március 16