IDC

6.

Nagy levegőket véve meredtem az előttem lévő vertócsára és próbáltam nem vissza aludni. Hiszen ki tudja mikor jelenik meg újra és akkor nekem vagy kaput vagy talán még pár napig szenvedek.
Kábán ültem és dudoltam majd abból halk éneklés lett a vége. Ne higgyétek, hogy olyan szipi szuper hangom van de én szeretek énekelni. Mégha mega apát megsuketitem. Tényleg apa.. vajon mi van vele. Őt is bántották e?
Sóhajt emeltem fel a fejem és szökési tervemen kezdtem gondolkodni de túl jól ismernek. A szék a padlóhoz csavarozva,mind a kezem mind a lábam szinte húsba vágóan van hozzá kötözve a székhez. Sóhajtottan újra majd nevetni kezdtem. Olyan pszichopata szerűen. Miért ne? De el hallgattam amint léptek ütötték meg a fülem majd pisztoly és férfi kiabálások. Hallottam ahogy termeteseb darabok térülnek el a parketán és nem sokkal később árnyékokat láttam ahogy jönnek az ajtóm felé. Na fasza. Kapkodni kezdtem a fejem a kiutat keresve. De akár hogy néztem szarab a helyzetem mind előbb volt mivel a kötél sikeresen felsértette a karomat.
Egy rendőr jött le , szőke haja még akkor is csillogott az ajtón be szűrődő fénytől. Lassan elém lépett és mutató ujjával fel emelte óvatosan a fejem , hogy szemébe nézek. Üveges zöld szemébe pici boldogság szikrája csillogott, valami olyant sutogot, hogy"végre megvagy".Majd el mosolyodva kezdett el oldozni és mikor megtette óvatosan le vette kabátját ami alatt egy egyszerű Fekete golyó álló mellény volt. Rám terítette és menyasszonyi pózban fel emelt. Ahhoz képest, hogy rendőr és szerintem pontosan tudja ki vagyok elég gyengéden "viselkedik" velem.
Mosolyogva vitt engem és elkövettem a legnagyobb hibát. Elaludtam egy rendőr karjaiba.

*Egyidegenszemszöge*

Boldogan vittem az alvó lányt a karjaimba, közben ahogy mentünk kifelé végig néztem a lelőtt embereken és a maffiafőnök fián akit két kollégám fogott le de amint meglátta Niikat karjaimba jobban elkezdett vergődni, kiabálni nem tudok csak nyöszörögni mert szája be volt kötve. Vigyorogva néztem rá majd kiléptem az ajtón és az autóm hátsó ülésére fektettem  Niikat majd el hajtottam. Egy kórházba vittem, hogy lássák el sebeit és folyamatos megfigyelés alatt tartsák.
Három napon keresztül folyt az, hogy bementem és ameddig lehet ott voltam mellette és figyeltem minden lélegzet vételét.

*Niika szemszöge*

Egy réten ültem tele fekete és fehér színekben pompázó rózsákal. Mosolyogva figyeltem ahogy a szellő mozgatja és néha néha lelop egy szirmot. Koncogva néztem majd egy hatalmas fehér repedés és minden apró darabokra tört. Lehunytam a szemem majd újra ki nyitottam. Hirtelen fehérség fogadott körül így gyorsan behunytam a szemem. Vettem egy mély levegőt majd újra lassan nyitottam ki. Óvatosan szét néztem,egy kórházi szobában vagyok. Lassan fél ültem és láttam, hogy sebeim be vannak kötve. Felnéztem és az ágyamal szembe lévő fotelba ült az a rendőr aki engem ki hozott. Jeges tekintette szivemig hatolt mégha nem is kék volt a szeme.

Érzem, hogy nagy bajom lesz ebből.