IDC

20

Hónapok teltek el amiket csak felgyorsult napoknak hívtam.
Távozása után már aznap este volt újra nálam.
Nem akarom sem kurva sem ribanc lenni, nem akarok egy családot tönkre tenni. Ahogy ezt minden nőnek kellene tenni. De nagyon szeretem. Igen be láttam SZERETEM.
Minden estém azzal múlt el, hogy munkahelyemről haza érve főztem neki. Négy hónapja dolgozok és délelőtt 9 órától este 6 óráig. Egy kellemes kis kávézó a hely. Hál istennek nekem nem kell a vendégekkel foglalkoznom  mert sikerült megbeszélni a munka Társamal, hogy ő kiszolgál én meg főzöm a kávét és meg sok más. Így neki is van ideje pihenni. Meg nem akarom megsérteni az amúgy rettentően aranyos és kedves fiút de borzasztóan rossz kávét főz. De szerintem ő boldog, hogy nem neki kell ezzel foglalkozni.
Miután hazaérek letusolok, de előtte  gyors egy cigit elszívok  (mivel sajnos rászoktam) és kinyitom az ablakot. Miután otthoni szerelésben bevonulok a konyhába főzni kezdek vacsorát mivel minden éjjel eszik nálam. A felesége úgy tudja, hogy éjszaka 11ig dolgozik így sikerült közös vacsorázás után együtt voltam összebújva filmezni vagy valami hasonlót csinálni. Sose beszélünk, hogy mit csináltunk aznap, vagy mi volt a munkahelyen esetleg, hogy én kérdezek a fiáról vagy feleségéről. Megbeszélés nélkül is tudtunk ezen dönteni,hogy nekünk ilyen témák nélkül is lehetnek jó beszélgetéseink. Igaz mind ketten tilosban járva találtuk meg a boldogságot. Annyit mondott egyszer, hogy ha a fia nagyobb lesz akkor szeretne innen elmenni, mivel kényszerből van a feleségével és igaz Facebook képek alapján gyönyörű pár és egymáshoz illenek látom rajta, hogy sajna ez csak azokon a képeken van rajta. 7 órára mindig oda ér pontban eszünk majd valami hülye sorozatot nézünk aminek semmi értelme de addig is össze bújva vagyunk és össze kulcsot kézel nézzük a tvt. Senkinek sem beszélünk erről, de én erzem, hogy így barátok nélkül nagyon rossz. Neki igaz vannak a kollégái de nekem egyetlen egy barátnőm előtt is titkolni kell a boldogságom. Nem az, hogy nem bízok benne de jobban félni mind meg ilyedni.
Mosolyogva bújtunk egymás karjai között, sosem akartuk, hogy eljöjjön az a hülye 11 óra de mindig eljött neki mennie kellett és még feküdtem le aludni. Éreztem hogy ez nem sokáig lesz jó így, mind a ketten szenvedünk csak. Én lehetek akárki fel vehetek bármilyen személyiséget és nevet. Ő ugyanaz marad és én is. Ugyanúgy szeretni fogjuk a másikat és ugyanúgy kívánjuk egymást.
Ugyanúgy fogom imádni mind ebben a pillanatban. Legjobb lenne megszűnni, legjobb lenne felejteni. Hogy ne legyen semmilyen káosz semmilyen sertés.
De mégis csak a legjobb lenne vele élni és meghalni.
De nem lehet. Valami bizonyítékot kellene találni, hogy el váljon attól a nőtől.

          És akkor már tényleg csak én maradok neki.