Spring Day • BTS Kim Taehyung magyar ff • befejezett

8

még, ha nem is mindig mutatja ki

HY

Még nem gondoltam bele, mi lesz ha felébredsz. Nézzük a jó oldalát. Legalább újra találkozunk. Ahogy megígértük egymásnak. Ugye emlékszel? Ezt ugye nem felejtetted el?

Csak a gondolataim és a sötétség. Megnyugvás. Nem érzek, nem látok semmit, ki tudja milyen hosszú ez a képzelet. Fogalmam sincs, hol vagyok pontosan. Nem látom mi történik. Csak annyit tudok, hogy Taehyung hangját hallom szinte minden pillanatban. Ha nem,  akkor zúg a túl nagy csöndesség, amitől kikészülök. Próbálok megmozdulni, megérezni bármit is. Hiába próbálkozom, egy ártatlan kis álommal nem lehet mit kezdeni.

Ma bent volt a nagymamád is. Egyből felismert engem, de nem szólt hozzám semmit. Amint megérkezett, inkább kimentem a folyosóra és vártam. 

Nagyi...? Fel sem ismertem a hangját. Nem foglalkoztam vele. Senkivel nem foglalkoztam, senkit nem ismertem fel, aki nem Taehyung. Hiszen ő itt van velem születésem óta, a mai napig. Felébredek és bocsánatot kérek tőle a sok nehézség miatt, amit én okoztam. Köszönetet mondok azért, mert felnevelt és nem dobott el, mint ahogy mások tették... Azért, hogy szeret engem, még, ha nem is mindig mutatja ki.

Nem értesült a balesetedről. Min Seo ment át hozzá a hírrel, egész addig félt tőle és a heves reakciójától, miszerint az unokája kómában fekszik, és nem tud róla. Azt mesélte nekem, hogy nem volt dühös rá. Inkább csalódott.

Taehyung, mit vársz tőle? Csak velem olyan, amilyen. Meg amilyen veled volt. Mindenki mással normális, de velünk - fogalmam sincs miért -, mindig is utálatosan viselkedett. Nem dícsért meg, nem mondott köszönetet semmiért sem.

Hallottam, amikor az orvossal beszélt. Hisztérikusan követelte, hogy valahogy ébresszenek fel téged. Olyan sokkba kerülhetett, hogy fel sem fogta, mi történik.

Szünet. Miért szűnik meg rendszeresen a hangod a fejemben? Miért beszélsz ilyen badarságokat? Ha a fejemben vagy akkor... tudom befolyásolni az egészet! Kérlek, mondd, hogy együtt leszünk és semmi baj nincs. Taehyung, ne hagyj el! Taehyung... együtt leszünk, ugye?

Fel szeretnék ébredni ebből a szörnyű rémálomból és megkeresni téged. Hová tűntél?

.    február eleje   .

KT

Kezdek megőrülni. Semmi mással nem tudok foglalkozni. Már 2 hete, hogy ott van és nem tudom kezelni a helyzetet.

-TaeTae, igaz, még hónapok vannak addig, de nem mondhatjuk le a koncerteket... - kezdte Jungkook, de szavába vágtam.

-Tudom! Nem is kell. Soha nem kérnék ilyet, nem hagyom őket cserben, de Ha Yeont sem hagyhatom! Szüksége van rám, érzem. - könnyeimmel küszködtem napok óta, de ebben a pillanatban nem érdekelt, utat törnek-e maguknak, vagy sem. Összetörten vetettem bele magam a mögöttem lévő fotelbe.

-Tudom, de...

-Nincs de! - kiáltottam. Túl messzire mentem ezzel. - Itt kell lennem vele. Érzem, hogy hamarosan felébred. Nem hagyhatom őt magára, mint ahogy ő tette velem! - csak zokogtam és zokogtam, nem érdekelt, férfihez méltó viselkedés-e ez. Jungkook leguggolt mellém és úgy, ahogy tudott átölelt.

-Semmi baj. - simogatta a hátam. - Hamarosan felébred. Nem lesz baj. - elhúzodott tőlem és bátorítóan rám mosolygott. Ő is tudta, hogy reménytelen az egész. Ritkán volt eddig, hogy így viselkedtem. Nem mutattam ki feléjük az érzelmeimet. De ez az időszak... egyszerűen borzalmas. Kibírhatatlan, ez meg is látszik rajtam. - Jövőhéten fanmeeting lesz az egyik közeli városban, emlékszel? - kérdésére csak bólintok. - Pontosabban 4 nap múlva lesz. - tette még hozzá az ajtóból visszafordulva, majd becsukta azt és magamra hagyott. Tudta, hogy most nincs kedvem a társaságukhoz.

Össze kell szednem magam.