Spring Day • BTS Kim Taehyung magyar ff • befejezett

2

egyetlen egy

KT

2009

"Kedves Ha Yeon!

Eddig milyen ott? Sikerült beilleszkedned? Vannak már új barátaid? A nagymamád is rendben van? Te hogy vagy? Hiányzol. Minél hamarabb válaszolj!

Taehyung"

Borítékba tettem a levelemet, majd elindultam vele az ajtóm felé, hogy elinduljak feladni. Azonban az ajtóban megtorpantam, visszaültem a székre és letettem a levelet az asztalomra. Majd ugyanezt eljátszottam még vagy 3-szor. Végül a posta helyett a fiókomban kötött ki a boríték. Még nem álltam készen erre. Pedig csak 1 napja, hogy elment.

Napjainkban

-Add vissza! - nyújtózkodtam fel a telefonomért, amit Jungkook a magasba emelt. - Ugyanakkorák vagyunk, ne is próbálkozz - nevettem ki őt, majd kezéből kikapva a készüléket kezdtem el kirohanni a helyiségből.

-Azt mondtam, hogy mondd el mi a baj! - kiabált utánam üldözés közben. - Most annak kellett volna történnie, hogy te elmondod mi nyomja a lelked, én meg utána visszaadom.

-Hyung, védj meg! - álltam be összekuporogva Namjoon mögé. - Kookie nem hagy békén! - mutattam át válla fölött kikukucskálva a tettesre. Ő csak csípőre tett kezekkel dühösen méregetett engem.

-Jungkookie, hagyd már szerencsétlen V-t, inkább menjetek összepakolni. - lépett el előlem és elindult a konyhába, így szabad utat adva Jungkooknak. - Ne öljétek meg magatokat az idei első koncertünk előtt. Utána felőlem nyírhatjátok egymást kedvetekre... 

-Namjoon, megint nem hajlandó beszélni róla! - mutogatott rám úgy Jungkook, mintha egy emberölést követtem volna el. - Folyton lerázol a témával kapcsolatban. - komorodott el. - Pedig én csak segíteni szeretnék. És a többiek is.

-Minek? - nevettem fel kínosan. - Hisz látod, teljesen rendben vagyok. - mutattam a vigyorgó arcomra. - Ez már a múlt, teljesen lényegtelen. - legyintettem hanyagul és a lépcsőn keresztül felmentem az emeletünkre, lent hagyva őt. Közben belülről darabokra törtem, de el kellett fogadnom ezt a felállásunkat. Hozzászoktam. A szobánkba érve kirángattam az ágy alól a bőröndömet és a szekrényből elkezdtem belepakolni néhány fontosabb ruhát. Hátam mögött valaki kinyílt az ajtó, ezért gyorsan megszólaltam.

-Jungkook, nem haragszom rád. Csak felejtsd el a tegnapit, jó? A többiekkel hagyjátok ezt. - sóhajtottam fel. Kezd zavaró lenni. - Már megoldottam, elrendeztem magamban a dolgokat.

-Ez szép és jó, de látom, hogy hazudsz. Mind látjuk. - szólalt meg Jungkook helyett J-Hope. A meglepődöttségtől gyorsan hátrafordultam a szobatársamhoz. Meggyötört, aggódó tekintettel figyelte minden mozdulatomat, hátha éppen kitör belőlem minden az elmúlt évekből. De helyette csak elmosolyodtam és a fejemet ingattam.

-Nem értem, miért nem hiszitek el az igazságot. Minden rendben van. Eszembe jutott tegnap. Na és? - tártam szét a karjaimat. - Nem nagy ügy. Ő teljesen elfelejtett engem, nekem meg 1 évben 4-szer, ha megfordul a fejemben. - végére már kissé felemeltem a hangomat, amit egyből meg is bántam. - Ne haragudj, csak zavaró, hogy az elmúlt 24 órában folyamatosan körülöttem legyeskedtetek. - leszegett fejjel visszafordultam.