Spring Day • BTS Kim Taehyung magyar ff • befejezett

11

újra itt vagyok

KT

Előző éjszakánk után senkit sem érdekelt, mennyire is fáradtak voltunk. Yoongi egyszerűen kikapta a kezemből a kis tárolót, benne a sok-sok emlékkel, amikor kiszálltunk az autóból.

-Yoongi Hyung, mégis mit művelsz? - futottam utána ijedten a dormba. Persze, megbíztam benne, de azok a papírfecnik voltak a mindeneim.

-Mégis mit művelek? - kérdezte engem ismételve, s csapot-papot hátrahagyva leült a nappalinkban lévő kanapéra. Kezébe vette egy levelemet, elolvasta a dátumot, majd újból rám emelte tekintetét. - Még ma elolvasom mindet. Vagyis elolvassuk.

-Úgy bizony. - sóhajtott fáradtan Hoseok, s levetette magát Yoongi mellé. Időközben a többiek is beértek a helyiségbe, miután lepakoltak az előtérben.

-De... miért?

-Mert tudjuk, hogy ezek fontosak neked, te pedig nekünk vagy fontos. - mosolygott rám Jungkook. Akaratom ellenére is könnyek gyűltek szemembe, amit látva a legfiatalabbunk átölelt engem, s lehúzott maga mellé a földre.

-Sajnáljuk, hogy évekig tabuként tartottuk ezt... vagyis őt. - magyarázkodott Jimin.

-Mivel nagyvonalakban tudjuk az egészet. - kezdett bele Jin is. - Nem meséltél többet, csak annyit, hogy van egy bizonyos személy, akit már a távozása óta próbálsz elfelejteni. Ez volt akkor, amikor egy bandába raktak minket, s még az összeszokást is alig kezdtük meg.

-Még annak sem tulajdonítottunk nagyobb figyelmet, amikor az elmúlt néhány év alatt egyszer-kétszer szóba jött. - ingatta fejét Namjoon, ahogy folytatta az elkezdetteket.

És így teltek a hajnali óráink. Egymásnak körbe adogatva az irományaimat olvasták azokat, s néha bele-bele kérdeztek, hiába kértem meg őket, hogy csak olvassák el valamikor minden szó nélkül. A hosszas monológjuk után inkább nem hagytam magam, s válaszoltam nekik mindenre.

"Akkor is írtál, amikor már rég túl voltunk a második albumunkon is?"

"Ilyen régóta nem írtál? "

"Miért nem mutattad meg ezeket hamarabb? "

"Az baj, ha én ezt nem nagyon értem? "

"Hogy nem vettük ezeket észre? "

"Hogy tudtál ennyit írni egyhuzamban?"

Fogalmam sincs, hányszor szóltam hozzá leveleimben, de abban egészes biztos vagyok, hogy a többiek elolvasták, s meg is értették mindet. Nem tudtam, hogy hálálhatnám meg mindezt.

Végre megértettek engem. Már csak egy valakinek kell, ha lesz egyáltalán esélye rá.

-És újra itt vagyok! - léptem be a kórterembe reggel. - Tudod, az éjjel nem sokat aludtam. Pár órát csak, de mindenképpen megérte. Ezekért.

HY

És újra itt vagyok! Tudod, az éjjel nem sokat aludtam. Pár órát csak, de mindenképpen megérte. Ezekért.

Miért nem válaszoltál egy levelemre sem? Elfelejtettél, igaz? Jobbnak láttad, ha már nem beszélünk és kilépünk egymás életéből?

Mégis miről beszélsz? Milyen levelek?

Mindegy. Ha nem olvastad őket, akkor most felolvasom mindet, csak hogy tisztában legyél az elmúlt évek történéseivel. Szerintem lesz, amit kihagyok, annyira kínos. Majd ha felébredsz elolvasod, ha gondolod.

Ugye felébredsz? Nem tartanak rá sok esélyt. Minden nap beszélek az itt dolgozókkal, hogy tarthassam a lépést az állapotoddal. Egyszer azt mondják, hogy talán másnap már ébren leszel, mire bejövök. Egyszer meg azt, hogy  4000 az 1-hez az esélyed arra, hogy felébredsz. Nagyon nehezen tudnak behatárolni téged, amit még mindig nem értenek. Olyan apró, mégis súlyos dolgok történtek veled akkor... nem vagyok tisztában ezekkel az orvosi kifejezésekkel, nézd ezt el, kérlek! Pedig erről ők nem tehetnek, képzett orvosok, értenek ehhez, mégsem tehetnek semmit. Minden rajtad múlik. Szóval, ha hallasz engem, utoljára kérlek, szedd össze minden akaratodat és ébredj fel! Ennyi év után végre találkozunk, ahogy megígértük.

Taehyung, te sírsz? Jól hallom?

Tudom, nem szeretted ha sírok. Ezért megpróbálom abbahagyni és a levelekre összpontosítok, hisz ez lenne most a dolgom.

(...)

"Ma kezdődött a suli. Olyan rossz, hogy ma te is velem lehettél volna, ha nem mész el. Együtt elkezdeni a gimis éveinket, aztán együtt befejezni."

(...)

"Csak tudnám, miért jó az osztálynak az, ha szívathatnak. Így nélküled már nincs annyi erőm, nincs kinek bizonyítanom azt, hogy erősebb vagyok náluk. Mindig felemlegetnek téged. Szeretnek ezzel heccelni engem."

(...)

"Nem így terveztem bevallani ezt."

(...)

"Sajnálom."

(...)

"Csak... gyere vissza kérlek! Te egészítettél ki engem egésszé, most csak egy kis cafat vagyok. Annyi sem..."

(...)

"Anya szerint pszichológushoz kell mennem a hajlamaim miatt. Szerinted kinövöm őket?"

(...)

"Eldöntöttem, megkeresem a boldogságot, a sikert. 2 év nélküled ráébresztett arra, hogy másban is meg kell látnom a szépet, nem csak benned."

(...)

"Felvettek! Felvettek! Ha Yeon, te noszogattál mindig, hogy mekkora tehetség vagyok szerinted."

(...)

"Miattad kerültem be a kiadóhoz. 1 hete, hogy itt vagyok gyakornokként, de már alig bírom a tempót. Ugye ki fogom bírni? Ugye?"

(...)

"2 hét. Időközben ide került még egy srác. Jeongguk a neve. Biztos kedvelnéd."

(...)

"Már hetek óta nem írtam. Sajnálom. Újra. Te hogy vagy?"

(...)