Spring Day • BTS Kim Taehyung magyar ff • befejezett

5

Lee Ha Yeon!

HY

2009

"Emlékszel arra a napra, amikor először beszéltünk egymással? Már egy hete volt, hogy oda kerültem. A többiek megint piszkálni akartak, fogalmam se volt miért. Aztán jöttél te, a hős megmentőm. Nem engedted, hogy bántsanak. Az unszolásomra azt se engedted utána már, hogy téged ócsáróljanak mások. Kiálltál magadért. Inkább ezért tartozom köszönettel, nem azért, mert engem óvtál."

Napjainkban

-Meddig kell még itt lennünk? - nyűszített Min Seo. - Már rég otthon lehetnék és aludhatnék.

-1 órája, hogy itt szobrozunk és csak dél van. Még este nyolcig kaparj össze valamicske erőt. Játssz a telefonodon vagy nem tudom. - legyintettem és leültem a székemre. - Azt hittem, nem lesz ennyire unalmas.

-Nem is lenne az, ha jönnének ide vendégek. - fintorgott hozzá. - Szerinted hülyeség lenne, ha indokolatlanul felmennék a...

-Igen. - vágtam a szavába. - Nem tudom, kik ők, soha nem hallottam róluk. - ráztam a fejem. - De az biztos, hogy elfoglaltak.

-De... olyan gonosz vagy! Most üljek itt karba tett kézzel és várjak a csodára, hogy lejöjjenek a lifttel? - nyüszített újra, majd a helyén ülve elterült az asztalon. - Ez annyira nem fair! - imitált sírást. Még ebben a helyzet volt vagy 2 percig, aztán abbahagyta és gyorsan felkapta a fejét.

-Mi az? - nevettem az eszelős ábrázatán. - Milyen remek ötleted támadt? Tán szobalánynak akarsz beöltözni? - kérdeztem rá. Sajnos kinéztem belőle.

-Nem. - rázta a fejét. - Holnap lesz itt koncertjük...

-Igen, és? - pillantottam fel a telefonomból. Kintről biztos úgy néztünk ki, mint akik nem végzik a dolgukat a munkahelyükön. - Nincs pénzünk jegyekre. - ingattam most én a fejem. Nem tudtam, mennyibe fájhatnak, de tudtam, hogy sokba.

-Tudom. - sóhajtott. - Mindegy, majd ha lejönnek akkor megpróbálok minimum köszönni nekik. - újra lefeküdt a pult mögötti lapra.

-Nem érzem jól magam. Olyan... fura érzésem van. - mondtam a hasamat fogva, ami már percek óta nyugtalankodott. Ezt meglátva egyből elkomorodott, ugyanis éppen valami rossz viccet magyarázott, de közbevágtam.

-Meg fog jönni? Adjak gyógyszert? Van nálam. - kezdett el gyorsan kutakodni a táskájában. - Görcsoldó a múltkori eset óta mindig van nálam.

-Nem. - ráztam a fejemet. - Csak fáj. Eléggé. - szorítottam össze szemeimet és valahova gyomrom tájékára mutattam.

-Lehet csak éhes vagy. Ettél eleget ma, hm? - nézett rám felvont szemöldökkel, de gyorsan elkezdtem bólogatni, mert nem ez volt a baj. -  Kaját is szerezhetek, van itt valahol egy automata az egyik folyosón. Venni akartam csokit belőle, de féltem hogy a főnökasszony lecsap miatta... - magyarázta figyelmen kívül hagyva tettemet, mire újból közbevágtam.

-Fájdalomcsillapítod van?

-Az nincs. - biggyesztette le ajkait.

-Kiadják recept nélkül a gyógyszertárban? Biztos kiadják. Tuti. - gondolkoztam hangosan és nehezen felálltam a székről. - Pár perc és jövök. Ha jön a főnök, akkor a mosdóba mentem. - indultam el az öltözőnkbe, hogy felvehessem kabátomat. Az apró helyiségbe belépve felkaptam magamra a ruhadarabot, majd visszasétáltam az előcsarnokba.