Minden Mögött

3. Az Év Embere

/ P I S T I /

Jani hazaért, ismét helyreáll a világ rendje, ma reggel végre Happy Hour a megszokott „stábbal". Inkább nem veszek tudomást arról, mennyire megkönnyebbültem, hogy végre itt van, és tolja a szokásos hülyeségeit a kamerába. Hiába na, TheVR sem TheVR a Szemüveges nélkül. Ez igazából sosem volt kérdés még számomra sem, de inkább megtartom magamnak, kimondani túl buzis lenne, elég, ha én tudom.

- Na mesélj, milyen volt ez a szar? - lelkesedem fel, biztos a Ninjonok is kíváncsiak a Londonban tett látogatás részleteire. Nem csak én.

- Magáról a rendezvényről beszéljek?

- Arról beszélj, amiről akarsz, beszélhetsz nyugodtan a többiről is. Nem tudom, mit csináltatok... - teszem hozzá sejtelmesen, persze nyilvánvalóan viccelek, de valami belső kisördög úgy gondolja, csak így tudhatom meg, hogy miről kéne tudnom. De miről is kéne tudnom? Túl sokat agyalsz, Pisti!

- Hát nem tudom, hogy arról beszélhetek-e, nem tudom, itt van-e a kolléga már, vagy alszik... - nevet Jani.

Mint ahogy mindig, elpoénkodjuk a dolgot, majd Jani tényleg belefog a mondandójába arról, hogy mik történtek, milyen volt maga a rendezvény, így el is felejtem a saját bajom, érdeklődve hallgatom, amit mesél. Vagyis inkább csak élvezem a magam módján, hogy végre visszajött.

Az ezutáni pár nap békében telik, minden visszaáll a nyugalmas hétköznapokba, mígnem el nem jön az április első hete, és el nem kap mindenkit a Playboy-láz. Egy fotózás, egy gála, mindez öltönyben, mintha valami kurva fontos emberek lennénk. Jani persze megint mindent lazán vesz, mintha semmi szokatlan nem lenne a dologban, csak én érzem túlságosan kirekesztve magam a komfortzónámból. Hogy tud minden helyzetben ilyen természetes lenni?!

- Már megint egymás felé dőltök! - szól ránk a fotós legalább ötödszörre, miközben egy fehér kanapén próbálunk használható fotómodellek lenni. Nohomo!

- Nem is igaz! - ellenkezem.

- Pisti, láthatatlan kapocs van köztünk, azért dőlsz felém, érted? Nem bírod, ha távol vagyok tőled! - mondja Jani szokásos buzispoénos hangján.

- Hagyjad már, bazdmeg! - röhögök fel, és már tudom, hogy ezt a mondatot ki fogjuk vágni a vlogból. Na persze nem azért, mert Jani megint buzul, az nincs semmi rendkívüli. Azért fogjuk kivágni, mert én valamiért elfelejtettem ezen kellően felháborodni. Valamiért elgondolkodom azon, amit mondott, és megijesztett, hogy mennyire igaza lehet. Természetesen semmi „olyan". De ez egy különleges barátság, végül is lehet köztünk valami olyan, amit csak mi érzünk, nem? Fúj, Pisti, ez egyre buzisabb!

Este még nagyobb izgalmaknak vetem alá magam a díjátadó gála személyében. Jani vlogol, mintha legalábbis csak fagyizni ugrottunk volna le, én pedig igyekszem nem elájulni az idegességtől. Nem szeretem magam ünnepeltetni, most mégis arra vár több száz ember a Facebook live előtt, aki rám szavazott, hogy Év Embereként ünnepeljen mindenki. Év Embere?! Hagyjuk már, mivel lennék én erre érdemes? És mivel fogom megköszönni a Ninjonoknak, ha tényleg én nyerek? És Janinak, hogy jelenleg is itt áll mellettem, amikor várjuk az eredményt, és úgy csinál, mintha tök nyugodt lenne, csak hogy engem is nyugtasson? Miközben tudom, hogy ugyanúgy izgul, mint én, hiszen ha én Év Embere leszek, akkor ő is. Mert „együtt vagyunk". Nem úgy...

- A Playboy Man Of The Year 2017 Youtuber kategória nyertese Fábián István, TheVR Pisti! - hangzik el a színpadról. - Fúbazdmeg!

- Úúúú, Mr. Pistiii! - veregeti meg Jani a hátam, miközben elindulok a díjért a színpadra. Nem hiszem el! Megcsinálták megint!

- Nem tudom, mit mondjak, srácok, most még nem tudom, mit mondjak. Remélem, majd később tudok beszélni, most még nem tudom, mit mondjak! - mondom a vlogkamerába meghatva, miután szerencsére gyorsan visszaengednek Janihoz, és nem kell hosszú köszönőbeszédeket tartanom a színpadon. Tényleg nem tudom, mit mondjak. Túl sok elismerés ez nekem, és úgy érzem, jogtalanul. Persze hálás vagyok mindenkinek, aki rám szavazott, de akkor is.

Egészen elvarázsolva érzem magam az este további részében, habár nem sokat maradunk bulizni, inkább visszamegyünk Janival a szállásra. Elég volt már a szereplésből, kicsit több is volt, mint sok. Én leszek a világ legszerényebb Playboy-a. Már a hotelszobában pakolászom az egyik táskámban, mikor Jani hirtelen gondolattól vezérelve megszólal.

- Egyébként büszke vagyok rád, Pisti!

- Aztán miért? - kérdezem őszinte meglepetéssel.

- Hogyhogy miért? Év Embere lettél, basszus, mennyire menő ez már?!

- Jó, és mit tettem én ezért? Nem én nyomkodtam a szavazós gombot, hanem a nézők, nekik kéne gratulálnod. Rájuk én is büszke vagyok.

- Na de miért szavaztak rád? Mert megérdemled!

- De miért? - kérdezem már szinte nevetve.

- Mert egy fantasztikus ember vagy, azért! - feleli Jani nem kis döbbenetemre. - Ne nézz így! - teszi hozzá, miután látja az arcomra kiült sokkot.

- Hát. Köszönöm! De ugye azt vágod, hogy nem csak én lettem az Év Embere, hanem te is? - próbálom hárítani az elismerést, habár tőle őszintén jól esett.

- Tudom. De attól még ez a tény nem változik. Ne legyél szerény, megérdemled a díjat. - folytatja komoly hanggal, mit sem törődve a poénommal. Kezd megijeszteni.

- Na, nyugi Jani, nem kell udvarolni! - erőltetem tovább az elviccelést. Nem erősségem komoly témákról beszélni, pláne, ha én vagyok a téma. - De tényleg köszönöm! - teszem hozzá, és nyújtom brofist-re az öklöm, amit természetesen viszonoz.

Alvás előtt még megírom Anitának is, hogy nyertünk, aki szintén odáig van a büszkeségtől, meg attól, hogy mennyire megérdemlem. Nessaj szintúgy rám ír, hogy mekkora GG nekem. Mit szívtak ezek Janival? Egyáltalán nem vagyok akkora baszógép, mint amilyennek hinni szeretném magam. Egy heves vérmérséklettől még nem lesz valaki felsőbbrendű másoknál. Fantasztikus ember meg főleg nem. Mit lát bennem Jani, amiért még én sem látok magamban?

- Hát most elmondhatom, na, hogy az Év Emberével videózok együtt! - dörgöli az orrom alá Jani a következő vlogban pár nap múlva, mintha csak egy jó poénnak tartaná a dolgot.

- Igen? Az Év Embere mindjárt kivág az autóból, bazdmeg! - csattanok fel látványosan, mire Jani felnevet. Janinak van egy oldala, amit a nézők sosem fognak látni. Ami nem a buzispoénos Jani, hanem a meglepően őszinte Jani. Amit talán egyedül csak én ismerek. És ami miatt furcsán megtisztelve érzem magam.