Minden Mögött

10. Álarc

/ J A N I /

Nem tudom, mennyit aludhattam. Valószínűleg nem sokat. Pisti fél 2-kor körül válaszolt a jóéjt-üzenetemre, ezek szerint őt sem hagyták pihenni a gondolatai. Olyan szívesen beszélgettem volna még vele, de nem akartam lebuktatni. Habár valószínűleg Anita már aludt akkor. Hallom, hogy Orsi már reggelit készít a konyhában, de még nincs kedvem kimenni hozzá. Egy rettenetes alaknak érzem magam, de bízom benne, hogy majd később ez az érzés alábbhagy bennem. Tulajdonképpen két hónapja úgy fekszem mellé éjszaka, hogy a szívem már Pistié, de eddig csak egy reménytelen álmodozó voltam és jogtalanul hiányzott. De most szabályosan megcsaltam vele, ami egészen más. Már nem tudok úgy nézni rá, ahogy régen, van egy szempár, amit sokkal szebbnek találok az övénél, de ettől függetlenül nem kívánom ezt neki. De az én érzéseim most nem fontosak, egyedül az számít, hogy Pistivel békében szerethessük egymást, amihez folytatnom kell a színészkedést, mint ahogy neki is, és ha ő képes ezt megtenni értem, akkor nekem is muszáj. Színész János újra akcióban! Immár nem csak magamért játszom, hanem kettőnkért, így talán kicsit könnyebb lesz...

Így telnek aztán a napok-hetek egymás után. Estétől reggelig kényszeres színészkedés, reggeltől estig pedig hol a kényszeres színészkedés könnyebb formája streamben, mikor leköt minket a játék, hol pedig az a pár órányi szünet fél 10-től 2-ig, mikor kettesben lehetünk mindenféle szerep nélkül, és ami miatt megéri ez az egész cirkusz. Tisztességes ez? Nem, de annyira boldogok vagyunk együtt, és annyira meg akarjuk őrizni ezt a kis közös világunkat, hogy jelenleg képtelenek vagyunk más erkölcsi normákat figyelembe venni. A srácoknak való szereplés nem olyan nehéz, hiszen ugyanolyanok lehetünk, mint eddig, és a tudat, hogy forog a kamera, rá is kényszerít erre, de otthon, az állítólagos párjainknál sokkal nehezebb. Ilyenkor nagyon hálás vagyok a kialakult életstílusunknak, hiszen tényleg csak az életünk töredékében találkozunk velük, és nem kínoz olyan sokáig a lelkiismeret. Ha Cica mesélni tudna, nagy bajban lennénk, de szerencsére jól tartja a száját, szóval lassan hozzászokunk új életünkhöz, amit rajtunk kívül senki más nem érzékel. Azóta még jobban örülünk az utazásoknak, még ha csak egy-egy naposak is, hiszen a repülőn ülve is együtt lehetünk, az a pár Instakép pedig, amit megosztunk, ugyanolyan, mint mindig. Senki sem mondja meg róluk, hogy előtte vagy utána egymás vállán aludtunk-e el, vagy nem. Más országban sétálva Pisti néha még a kezemet is megfogja az utcán, ha épp van időnk arra, hogy bárhová is menjünk gyalog. Ott nem TheVR Jani és Pisti vagyunk, hanem két egyszerű ember, akik összetartoznak.

Szeptember közepén megrendezésre kerül a második New Era, méghozzá az Aquaworldben. Remek rendezvény remek helyszínen, a dolog egyetlen szépséghibája, hogy Pisti nem tud jönni, de bizonyos szempontból jobb is. A kamera előtti álarc már tökéletes, de élőben nem tudom, hogyan menne, ha Pisti nem jön, biztos nem lesz semmi baj. Aztán sok időm nem is maradt volna rá, mert egész nap ide-oda szaladgálok, mindig van valami dolgom, ha pedig épp nem lenne, akkor találkozom egy lelkes nézővel, akivel elbeszélgetek. Mikor bemenekülök egy kis időre a mosdóba, találkozom Nessaly barátommal.

- Oh, hello, Johnny! - köszön szokásos stílusban, mintha nem futottunk volna össze ma már számtalan helyen.

- Szia, Nessaly! - reagálok nevetve.

- ...hogy vagytok? - kérdezi sokat sejtető hangsúllyal. Kimondatlanul is tudom, hogy mire kíváncsi.

- Megvagyunk. Vagyis...együtt megvagyunk, külön-külön otthon már annyira nem, de ennyi áldozatot muszáj hoznunk.

- Figyelj, haver, én legyek az utolsó, aki beleszól az életetekbe, de mikor azt mondtam Pistinek, hogy bizonyos normákat fel lehet rúgni, nem arra gondoltam, hogy ennyire. Persze értem, hogy miért van ez, hatalmas kockázat lenne ezt felvállalni, de...nem gondolod, hogy a csajok megérdemelnének ennyit?