Minden Mögött

Epilógus

Az üres lakásban járkálok idegességemben, már nincs, akit zavarjak vele. Orsi tegnap az utolsó csomagját is elvitte és végleg elköltözött. Azért remélem, nem sokáig maradok egyedül, bár még nem kérdeztem rá Pistinél, de szerintem egyértelmű, hogy ideköltözik hozzám, a hotel, ahova ment az utóbbi pár napra, mégsem lehet végleges megoldás. Próbált a lehető legkedvezőbb körülményekkel szakítani Anitával, ezért ő jött el a lakásukból, bár kétlem, hogy Anita hagyott volna neki más lehetőséget az után a hiszti után, amit párom nyakába zúdított. Nálunk más volt a helyzet, Orsi azonnal kijelentette, hogy nem tudna tovább itt maradni, de ezt meg is értem. Ennek ellenére furcsán fogadta a szakítást, mintha nem is lepődött volna meg eléggé. Mintha azt olvastam volna ki a tekintetéből, hogy mindvégig sejtette, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de maga sem akarta elhinni. A hosszú ideje eltávozott bűntudatom most kicsit újra előjött, mert Orsi egyetlen feltett kérdésére nem voltam képes válaszolni. Mikor csak annyit tett fel nyugodt hangnemben, hogy mióta tart ez már a háta mögött, úgy gondoltam, nem szúrok belé még egyet. Szavak nélkül is értette, hogy inkább ne feszegessük ezt a témát, így utoljára megölelt és becsukta az ajtót maga mögött.

Hosszú idő eltelt már azóta, hogy Pistivel összejöttünk, sok-sok titkolózás után a barátaink, a Hard Mode tagjai is megtudták, mi van köztünk, és meglepetésünkre jobban fogadták, mint ahogy azt gondoltuk. Egy kicsit talán még haragudtak is Nessajra, amiért őt már sokkal előbb beavattuk. A családtagjaink változóan fogadták a kapcsolatunkat, Pisti szülei még ma is egy kicsit furcsán néznek rám, de azért természetesen belenyugodtak, az én szüleim pedig kimondottan örültek, hogy most igazán boldog vagyok. Sok vallomást túléltünk az elmúlt hetekben, de ami ma vár ránk, az sokkal nagyobb falat, és csak remélni tudjuk, hogy a második családunk is ilyen megértő lesz. Legalábbis a nagy része, mert azért kislányos álmokat nem kergetünk. Akármi is lesz, nagyon durva lesz. Kulcscsörgés, és egy nyíló ajtó hangja töri meg a gondolataimat. Igen, kopogásra már semmi szükség...

- Szia! - köszön Pisti mosolyogva, kapok a számra egy üdvözlő puszit, majd magához ölel.

Percekig állunk így egymást szorítva, ehhez most minden egymásból nyerhető erőnkre szükségünk lesz. Jelenlétével próbálom lenyugtatni magam és hevesen dobogó szívemet, de mikor belegondolok, mire készülünk, újra elfog a pánik. Pisti nyakába fúrom az arcom, hátha sikerül elrejtőzni a világ elöl legalább egy kicsit, de göndör társam elenged, és megszólal.

- Jani, biztos akarod te ezt? - néz a szemembe.

- Igen. - mondom határozottan. Hiszen akarom. Az teljesen más dolog, hogy nem tudom, hogyan fogom megtenni.

- Én is félek, nehogy azt hidd, hogy nem. De ha én is elkezdek pánikolni, akkor sosem fogjuk rávenni magunkat. - vigyorog rám, mire én is elmosolyodom.

- Pisti, figyelj csak... - úgy gondolom, ha most felteszem ezt a kérdést, és igent mond, akkor nagyobb erővel vágok neki annak a pokolnak, ami rám vár.

- Igen?

- Arra gondoltam, hogy ha már Orsi úgyis elköltözött, te meg egy hotelban dekkolsz, akkor mit szólnál hozzá, ha megkérdeznélek, hogy szeretnél-e ideköltözni Orsi helyett? - kérdezem meg feleslegesen sok kerítőszóval tarkítva a mondatot.

Pisti ismét elvigyorodik, egy mély csókkal magához húz, majd nevetve válaszol.

- Ezer örömmel! Igazából reméltem is, hogy megkérdezed. Ahhoz képest, hogy milyen kurva drága az a hotel, egyáltalán nem olyan baszó!

Én is felnevetek, majd egy utolsó csók, és kézen fogva lépünk a szobába. Felállítjuk a kamerát, majd elindítom. Visszamegyek Pisti mellé, aki látva remegő kezemet, összekulcsolja a sajátjával. Még nem tudom, melyikünk fogja ezt kimondani. Vagy hagyom majd Pistit, hogy beszéljen, vagy nagy idegességemben jól fog esni, ha én leszek az, aki kiejti a száján a mindent megváltoztató mondatot. Pár másodperc, amíg beleveszünk egymás szemébe, majd szinte egyszerre fordulunk a kamera felé.

- Sziasztok, ez itt újra a TheVR...

V É G E

Hát ennyi volna! Köszönöm mindenkinek, aki eljutott idáig az olvasásban, hiszen gondolom,akkor tetszett neki. XD <3 Külön köszönet azoknak, akik szavaztak, és a folyamatos kommentelőknek, nem gondoltam, hogy ennyi pozitív visszajelzést kapok majd, lévén, hogy ez volt az első Jansti sztorim. Az volt alap koncepció,mikor elkezdtem, hogy megírjak egy lehetséges utat, ahogyan akár történhetett is volna és történhet még most is minden a hátunk mögött, és hogy mutassak egy verziót azoknak, akik egy kicsit szeretnék ezt elhinni (velem együtt), remélem,hogy sikerült :D Első sztori volt, de szerintem nem az utolsó, elég baszó érzés elveszni ebben a gyönyörű és talán létező kapcsolatban :) Szóval még egyszer köszönöm mindenkinek! <3