Minden Mögött

15. Majd egyszer

/ P I S T I /

Jani elenged, nyomok a szájára egy puszit, majd felvisszük a cuccokat. Bár kiderül, hogy bőven túlizgultam a dolgot, mivel Orsi még a fürdőben van, mikor felérünk, és amikor Jani annyit mond, hogy nekiálltunk dumálni, és elment az idő, kicsit sem kételkedik, valószínűleg túl fáradt hozzá. Nem baj, biztos, ami biztos. Holnap reggel úgyis jövök, de tényleg jólesett ez a pár magányos perc mindkettőnknek. Orsi azonnal le is fekszik aludni, szóval miután becsukódik a hálószoba ajtaja, egy utolsó búcsúcsók még belefér, mielőtt hazaindulok. Hazafelé a Corsi most nem az úton gurul, hanem egy picivel felette lebeg, és valahogy minden színesebb, mint az elmúlt napokban. Mindenesetre most nem felejtek el fékezni sehol, és olyan boldogságspórákat szórva lépek be otthon az ajtón, hogy még Anita is megkérdezi, mitől van ilyen jó kedvem.

- Ja, semmi, csak nagyon faszán sikerült ma egy game. - mondom szórakozottan, mire Anita nyugtázza a dolgot egy mosollyal és visszafordul a magazinjába. Ilyenkor szeretem, hogy nem kíváncsi típus.

Debrecen egy kihalt kísértetváros volt, mielőtt Jani visszatért, ma pedig olyan, mintha a világ közepén élnék. Jani, baszki! Mit csináltál te velem?! Túlságosan a részem vagy, belőlem egy darab! Ez már szerintem nem is egészséges. Annyi minden változott az utóbbi hónapokban! Mióta máshogy nézek rá, máshogy nézek a világra, még akkor is, ha ezt kifelé, a kamerába nem igazán mutathatom. Változott ő is, én is, vagy talán csak eddig nem láttam őt sem tisztán és magamat sem. De most már látom, és örökre látni is akarom. Változott az is, hogy már szokatlan kizavarni Janit a szobából egy-egy buzis poén után. Bár néha olyan vállalhatatlanul csinálja, hogy a reakcióm még mindig nagyon őszinte. De ettől marad ő önmaga. A meleg beszólásaival, a trollkodásaival, a félretúrt fekete hajával, a híres geek szemüveggel és azzal a sok érzelemmel, amit csak én látok rajta. Ezektől lesz Jani. Az én Janim. És ezentúl is mindent meg fogok tenni, hogy hozzá méltó Pisti legyek, mert megérdemli, hogy boldog legyen velem!

Eltelt egy év. Ismét április első hetét tapossuk, és újra itt van egy Playboy-gála, ami most más miatt érdekes. Idén nem Janit nevezték, úgy tűnik, mindenki egyetértett abban, hogy a tavalyi győzelmem Janinak is „Év Embere" címet ajándékozott, hiszen...együtt vagyunk. Azonban most is figyelemmel kísérjük a gálát, méghozzá élőben, ugyanis a Youtuber-kategória győztese - bármennyire is utálom ezt a szót - idén Nessaj barátunk lett. Igazán büszkék vagyunk rá Janival, nagyon megérdemelte a győzelmet, még ha ő sem szívesen hívja magát „youtuber"-nek, akkor is. Egy remek ember, és nagyszerű barát, nekem Jani után mindenképpen ő az év embere.

- Éljen a Playboy trió! - kiáltja Jani, miután Nessaj visszatér hozzánk a színpadról az üvegdíjjal a kezében. - Gyere, csináljunk képet Instára, ezt mindenkinek látni kell!

- Éljen VR Nessaj! - nevetek, miközben magunk felé fordítom a telefonom kameráját, majd próbálok olyan arcot vágni, mint akitől elvették az „Egyedüli playboy" címet.

- Nessaly barátom, azért azt ugye tudod, hogy te csak a tavalyi Playboy árnyéka vagy? - csipkelődik Jani.

- Tudom, hát! De akkor is örülök! - válaszol Nessaj. - Meg annak is, hogy most itt vagytok. Köszönök mindent, srácok, ti vagytok a legjobbak! - tör ki belőle egy érzelmi hullám, gondolom részben a díjtól való meghatottságtól.

- Hagyjuk már! Te vagy a legjobb, haver! - csapok a tenyerébe, majd hátba veregetem. Azóta sem sikerült elhozni neki azt a rekesz sört. Talán majd egyszer...

- Ez így van! - csatlakozik Jani. - Elég durva titkot bíztunk rád, és mégis bízhattunk benned, ezt sosem fogjuk elfelejteni.

- Ez alap, srácok. Még mindig örülök nektek, és még mindig itt vagyok, ha bármi segítség kell. És ha egyszer majd úgy döntötök, hogy készen álltok felvállalni, én leszek az első, aki kikaparja a támadók szemét! Pingvinbecsszó! - emeli fel a kezét ünnepélyesen.