Minden Mögött

5. A VR két betű

/ P I S T I /

Már megint egy gála, beszarok! Méghozzá Telekom Videósgála! Hát nem is tudom, mi hiányzott még az életemből, bassza meg! Na persze félreértés ne essék, ha megint nyerünk valamit, akkor megint csak imádni fogom a Ninjonokat, de ehhez az egész kerítőműsorhoz most nagyon nincs hangulatom. Hogy megint öltönyben üljünk Janival órákon keresztül mondvacsinált műsorokat nézne ahelyett, hogy haladnánk a dolgunkkal...pfujj. De nincs mese, ha már a nézőink nyertek nekünk valamit, az a minimum, amit megtehetünk értük, hogy elmegyünk átvenni.

- Majd ha megkapjátok a díjakat, megjön a kedved! - szólal meg Anita a hátam mögött, miközben a tükörben próbálom magam rendbe szedni, hogy induljak Janiért. Valószínűleg nem gondolta halálosan komolyan, de ma valahogy bal lábbal keltem.

- Leszarom a díjakat, nem azért csináljuk! Faszomnak kell ezért gálákra mászkálni! - válaszolok egy kicsit hevesebben, mint ahogy az illem engedné.

Elég ritkán találkozunk Anitával, mert bármilyen buzisan is hangzik, Janival élem az életem annak ellenére, hogy elvileg ő a barátnőm és vele lakom együtt. Persze próbál úgy csinálni, mint akit ez nem zavar, de ez valahogy nem tudom maradéktalanul elhinni. Viszont most már ez van, ott van nekem Jani, a csatornánk, a közösségünk, az életünk, és ezt semmiért és senkiért nem tenném félre és nem csak azért, mert imádom csinálni. Egyszerűen túl sokat kaptam ettől az egésztől, hogy bármi vagy bárki miatt háttérbe szorítsam. Természetesen ezt így sosem vágtam Anita képébe, de remélem, hogy érti anélkül is. Egyébként elhiszem, hogy nincs könnyű dolga. Orsi legalább ott van a szomszéd szobában, ha akar valamit Janitól, még ha én mindig ott is vagyok náluk. Tehát az ő szerelmi élete sem lehet fenékig tejfel, de talán egy fokkal többet látja Janit. Anita már sokszor alszik, mire én hazaérek Janitól, reggel pedig sokszor egyszerre indulunk el. Ő dolgozni, én pedig Janihoz, mert kezdődik a Happy Hour. Ez van, de jó férfi módjára úgy vagyok vele, hogyha valami eget rengető gondja van, majd szól. Addig meg van bőven elég aggódnivalóm, nem túráztatom magam még ezen is.

- Jólvanna, bocs, hogy élek. - megy a konyhába feltartott kézzel kávét főzni.

- Ahjj, ne haragudj, na! Rosszul aludtam. - megyek utána és megölelem. - Meg semmi kedvem ma ehhez a cirkuszhoz.

- Jani számít rád, muszáj menned. És a nézők is. - mondja, majd ad egy puszit a számra, de valahogy az érzelem halvány szikráját sem fedezem fel egyikben sem. Haragszik. De most nincs ehhez agyam.

Lassan csak sikerül magam összekaparnom, bepakolok mindent a bőröndömbe, majd elbúcsúzom Anitától, mert hosszú út áll előttünk. Ugyanis a ma esti Videós Gála egy dolog, de holnap New York-ba utazunk Janival. A szokásos 3 óra út Budapestig ugyanúgy telik, mint máskor. Dumálunk, játszunk, miközben barátom is tudtomra adja, mennyire lelkes azzal kapcsolatban, hogy órákon keresztül öltönyben kell figyelnie az „előadást". Ennek ellenére tudom, hogy a helyszínen olyan lesz, mintha ez lenne élete legszebb napja, és nem zavarná semmi. Mindig ez van. Képtelen nyilvánosan szenvedni. Titokban mindig is irigyeltem színészi képességeit.

Mikor megérkezünk a Symbol Budapest épületének üvegtetejű tetőterébe totál kicsípve, nagyobb a felhajtás, mint vártuk. Mindenhol öltönyös férfiak, elegáns ruhás nők, ledfalas színpad, beszarsz! Már majdnem meg is könnyebbülhetnénk, hogy végre valami minőségi rendezvényre jöttünk, de ne siessük el a dolgot, még bármi megtörténhet ezalatt a pár óra alatt. Éppen kezdek a szememmel egy dupla ülőhelyet keresni magunknak, mikor megpillantok egy felénk intő kezet, ami egy irreálisan szőke, irreálisan rövid hajú, de legfőképp irreálisan szakállmentes sráchoz tartozik.

-Jesus Christ, Nessaly, mi ez a fej? - kérdezi Jani, mikor odasétálunk videósbarátunkhoz.

- Szevasztok, srácok! Mi van, Johnny, nem tetszem? - kérdezi Nessaj.

- Megborít ez a látvány, a buzis haj egy dolog, de legalább a szakállad maradt volna meg! - röhög Jani.

Janival nevetek én is. Tényleg kegyetlenül néz ki. Az eddig ismert Pingvinvezér most egy kicsit távozott közülünk, legalábbis, ami a kinézetet illeti.

Jani azonnal leül az újdonsült szőke mellé, szóval én automatikusan a másik oldalán foglalok helyet. Egy fél másodpercre meglepődöm, de aztán gyorsan elhessegetem a gonosz kisördögöt. Ne csináld már Pisti, nevetséges vagy! Valami beteges szándéktól vezérelve úgy érzem, magamra kell vonnom Jani figyelmét, úgyhogy szólok nekik, hogy csináljunk képet Instára, mert ezt a Nessajt a Ninjonoknak is látniuk kell. Jani elkéri egy picit a telefont, és begépeli címnek: „Videós Gála ON!!! TheVR Nessaj in da House!!", majd visszaadja a kezembe, hátha én is fűznék hozzá valamit. Kitörölni nyílván nem fogom, szóval az említett kisördög csak azt íratja hozzá velem, hogy „Hogy néz kiii???!! :P :P :P" Majd poszt is ON. Az este további részében egyébiránt jól elbeszélgetünk, és nem is érzem magam mellőzve. A díjakat nézve gyakorlatilag tarolunk, kézhez kapjuk a két üvegdíjat Tech és Gaming kategóriában is, amikkel szintén készül egy-egy kép a drága Ninjonoknak, akiknek ismét mindent köszönünk. Tényleg fantasztikus nézőink vannak, ezért mindig hálás leszek az életnek!

A nap végén Nessaj még egyszer gratulál, és látom rajta, hogy őszinte. Miért is ne lenne az? Miért is aggódok én akkor még mindig? Kezd lassan hatalmába keríteni egy olyan félelem, hogy ez már nem is a csatornáról való kitúrásról szól. De mi a fasz? Az nem lehet! Lehetséges, hogy már nem VR Nessajtól félek és nem is a TheVR-ban való helyemet féltem? Hanem csak úgy általában Nessaj-tól féltem a helyem...Janinál?! Bolond vagy te, Pisti, beszélsz hülyeséget! Janit nem tudja tőlem elvenni senki! De egyáltalán miért is félek attól, hogy elveszi bárki?

- Pisti!

- ...Igen?

- Min agyalsz ennyire? Azt próbáltam a tudtodra adni, hogy lassan aludni is kéne, mert reggel 5-kor kelünk! - Jani előttem áll, én a saját ágyamon ülök a hotelszobában. Eléggé elgondolkozhattam, mert nem sokra emlékszem, mi történt, mióta kiléptünk a Symbol-ból.

- Ja, persze. Te Jani...kérdezhetek valamit?

- Hm?

- Mi volt ez a képleírás? Instán. Az első képnél.

- Jajj, ne már, Pisti! Ne kezdjük ezt megint, kérlek! Nem látod, hogy ez csak poén a részemről? Ígérem, hogy amíg a Skype öt betű, sosem cseréllek le senkire! - tesz ünnepélyes esküt nevetve. - Sőt, tudod, mi a legfontosabb? A VR csak két betű! - teszi futólag a vállamra a kezét, miközben odasétál az ágyához, és lekapcsolja a saját lámpáját.

Ennek hallatára hihetetlenül széles mosolyra húzódik a szám, mert tudom, hogy Jani mit akar ezzel mondani, és kurva hálás vagyok érte. Valami olyasmi söpör át a lelkemen, ami kényszerít, hogy ismét megszólaljak, és elmondjam Janinak, amire most ebben a pillanatban gondolok.

- Figyelj csak. Még biztos nem mondtam neked elégszer, de baszott hálás vagyok, hogy még mindig velem vagy. Ez a mai két díj is...meg a baszó közösség, amit kaptunk...sosem sikerült volna nélküled. Pedig sokszor elég nehézzé teszem az életed, meg azt, hogy igazi barátom legyél, te mégsem hátráltál meg soha. Szóval csak azt akarom mondani, hogy köszönöm, hogy a barátom vagy még ennyi év után is!

Jani már az ágyon fekve elvigyorodik a félhomályban. Felém fordítja zöldesbarna szemeit, és mindenfajta buzis hangnemet mellőzve, zavarba ejtően őszintén csak ennyit mond:

- Pisti, ez több, mint barátság.

És életemben először valahogy nem akarok ezzel vitatkozni...