Minden Mögött

12. Ajándék

/ J A N I /

Az elmúlt fél év vitathatatlanul életem legboldogabb fél éve volt, és ha rajtam múlik, mostantól mindig így lesz. A boldogságom lassan lecsendesíti lelkiismeretem, és csak élvezem azokat az órákat és perceket, ami miatt minden szenvedés megéri. A kamerák, a nézőink és a barátnőink szemei elöl rejtve őszintén és gátlások nélkül szeretek valakit, aki ugyanígy érez. Elmondani nem tudom, mi mindent tennék meg ezért a göndör idiótáért. Valószínűleg mindent IS.

December 21-e van, és Orsi ma nincs itthon, ezért kitaláltam, hogy kicsit meglepem Pistit a Happy Hour után, úgyhogy miután az állítólagos barátnőm elhagyja reggel a lakást, azonnal nekiállok készülődni. Párom ismét pontosan érkezik, éppen végzek mindennel, mire kopog. Igazából, ha Orsi nem ellenezné, már rég adhattam volna neki egy saját kulcsot is.

- Szia, Pistim! - támadom le egy csókkal, mikor becsukja az ajtót maga mögött.

- Hé, hülye vagy? És ha Orsi meglát? - kérdezi Pisti egy kis éllel a hangjában, mert azt hiszi, csak simán nem bírok magammal. - Egyébként mi ez a megbaszó illat?

- Nyugi, nem vagyok hülye. Nincs itthon, és valószínűleg késő délutánig nem is jön, miénk a nap. - nyugtatom. - És egyébként azt meg majd meglátod.

- Igen? Miénk a lakás egész nap? - csillan fel a szeme, mire felnevetek.

- Igen. De egyelőre ne ezen járjon az eszed, mert mindjárt Happy Hour!

- Jani, mindig ez a kifogás, lehetnél egy kicsit eredetibb! Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy fáj a fejed! - mondja Pisti viccből, amire mindketten elröhögjük magunkat.

A HH után, mikor kinyomtuk a stream-et, vigyorogva fordul felém a székkel. Én is felkelek a sajátomról, odasétálok elé, a két kezénél fogva felhúzom, majd meglepetésszerűen csókolni kezd, mint aki nem csak azt hiszi, tudja, mi következik ezután, de egyenesen biztos benne. De nekem egyelőre más terveim vannak. El sem válva egymástól kilépkedünk a stúdióból a nappaliba, majd egy utolsó késszúrás gyanánt nagy lendülettel lelököm a kanapéra. Már éppen rám néz elképedve, hogy komolyan itt akarom-e kezdeni, mikor nevetve ott hagyom.

- Jani, most mi a fasz van? - kiabál utánam, én pedig visszafojtatlan röhögéssel sétálok a konyháig.

- Csak maradj ott! - válaszolom, majd előkeresem a terveim kellékeit. - Azt kérdezted reggel, hogy mitől volt olyan jó illat, igaz? - szólok be a szobába.

- Igen! És?

- Úgy gondoltam, tarthatnánk egy mini karácsonyt kettesben, ha már a rendes úgyis kilőve a helyzet miatt. Szóval szerváltam forralt bort meg mézeskalácsot, amit bezabálhatnánk, miközben játszunk valamit anélkül, hogy bármi más szórakoztatása lenne a cél. Csak úgy magunknak. Jövőre úgyis akartunk couch-gaming videókat csinálni, felavathatnánk ezt most is, természetesen te választasz játékot. - mondom, miközben beviszem a cuccokat a konyhából, és lerakom a kanapé előtt lévő kis asztalra, amiről előzőleg direkt eltávolítottam a drága 21X-ünket.

- Aaaaa, Jani! Ez aranyos! - nevet fel Pisti őszintén, annak ellenére, hogy tudom, hogy másra számított. - De ez így nem jóóó! Ez most így olyan, mintha te vettél volna nekem ajándékot, de én most nem készültem semmivel!

- Tudom, de nem is vártam cserébe semmit. Boldog karácsonyt! - ülök le mellé.

- Neked is! - hajol oda egy csókért.

A nap jobban sikerül, mint vártam, önfeledten nyomjuk a játékokat órákig, miközben minden létező kalóriát felszámolunk az asztalról. Tényleg olyan, mintha karácsony lenne. A mi kis közös karácsonyunk, amiről csak mi fogunk tudni. Lehet, hogy nem tartozik hozzá karácsonyfa és halászlé, de így is szép. Így olyan VR-os. És most kiengesztelhetem csókkal a társamat, ha éppen nekem sikerül nyerni. Már kora délután van, mikor mindketten úgy érezzük, hogy a jóból is megárt a sok, és egy kis szünet gyanánt kivisszük a konyhába az egész napos zabálás maradékát. A pulton pakolászom, mikor hátulról átölel két kar és Pisti ismerős csókja találkozik a nyakammal, mire elmosolyodom.