Minden Mögött

1. Viccelek

/ P I S T I /

- Igen, ez egy jel, Jani csinálja a gameplay-csatornát, én lassan eltűnök, és akkor végre nemsokára jönnek majd a co-op műsorok Nessaj-jal...VR Nessaj-jal. Nem, nyílván nem, ez egy faszság egyébként... nyílván egy faszság, érted...tehát ahhoz nem csak megölniük kéne, hanem...nem tudom...nem tudom, mi van... Viccelek, viccelek! - helyesbítek nevetve. Hiszen tényleg viccelek. Igaz?

2017. március 22-e van, Jani éppen a kamerát szedi össze, miután felvettük a legújabb vlogot kivételesen nálunk. Infóáradat, update, vlog, minden, ami kell, beszarsz. És ugye még engem is lecserélünk. Ez az állat legalább 5-ször bemondta a videóba, hogy szavazzanak rám a Playboy-szavazáson, hiszen tudja, hogy én ilyet sosem kérnék. Tényleg nem kérnék ilyet, nem vagyok egy lájkvadász fasz. Persze Jani sem az, csak húzza az agyam, mint mindig. A szavazással is, meg Nessaj-jal is. Nessaj-Nessaj...miért is zavar engem az, hogy én nem megyek velük Londonba? Mármint persze, nem esik jól, hogy olyan meghívást kaptunk, ahova csak az egyikünk mehet, mert hát faszom, ketten vagyunk. De és akkor mi van? Jani elmegy, megnézi az új Samsungtelót, aztán jön vissza. Nessaj is megy, és akkor most leszakadt az ég? Amúgy meg semmi bajom Nessaj-jal, tök jó arc, nem véletlenül lettünk haverok, sőt, már lassan amolyan „testvércsatorna-félék". De akkor mégis mi a szentszar bajom van nekem? Öreg vagy, Pisti, az a baj, klimaxolsz!

- Pisti, minden oké? - szólal meg Jani hirtelen mögöttem. Akkor veszem észre, hogy már ki tudja, hány perce csendben vagyok a gondolataimba merülve.

- Persze, miért, mi baj lenne? - nézek rá egészen élethű meglepődéssel.

- Nem tudom, azért kérdezem. Illetve...ugye tényleg csak vicceltél az előbb?

- Mire gondolsz? - húzom fel a szemöldököm, mintha nem tudnám, mire gondol.

- Hát Nessaj-ra. Ugye nem gondolod egy percig is, hogy...

- Jani, ne basszál már ki velem, persze, hogy viccelek! - röhögök fel.

- Biztos? - tényleg némi aggodalmat látok az arcán.

- Kevés egy ilyen kis Pingvincsászár ahhoz, hogy kitúrjon a csatornáról. Mint ahogy a videóban is mondtam, nem csak megölnötök kéne ahhoz, hogy lecseréljetek. Nyugi, haver, tudom, hogy te is viccelsz. - váltok komolyabb hangnemre. Tényleg vicceltem, na. Igaz? Igaz.

- Helyes. Nem venném a lelkemre, ha álmatlanul forgolódnál éjszaka, amíg mi Londonban azon agyalunk Nessaly barátommal, hogy vehetné át a helyed. Kicsit felhizlaljuk, begöndörítjük a haját, és kész! - nevet Jani.

- Hülye... - mondom kedvesen. Jani most tényleg viccel.

Az elkövetkező hétben próbálom nem nagyon felhozni az Nessaj-al és Pisti nélkül való utazás témáját, ha pedig Jani hozza fel, próbálok viszonylag higgadtan válaszolni neki. Már csak azért is, mert tényleg elképzelni nem tudom, miért bosszant ez a helyzet ennyire. Vagy legalábbis nem akarom elképzelni, mert őszintén mondom, hogy nagyon bírom Nessaj-t, meg ne már, hogy féltékeny legyek, mint egy szerelmes kislány. Az kurva buzis! Persze, mikor Janinak sikerül egy Dark Souls halál közben benyögnie, hogy Nessaj összepakolt az útra, kicsit megborul az álcám. Utána persze megszólal a lelkiismeretem, de most már mindegy. Majd a live után rendezzük a dolgot. Mindig nagyon utálom magam, mikor mérgemben lehordom valami szarság miatt, mert sosem akarom megbántani, de ezt ő is tudja. Mint ahogy azt is nagyon jól tudja, hogy Dark Souls halál közben nem tanácsos hozzám szólni...

- Jani? - szólítom meg a mellettem ülő fekete hajút, miután befejeztük a délutáni stream-et.

- Igen?

- Ugye nem haragszol? - nem akarok buziskodni, de utólag visszagondolva ma tényleg elég durván leordítottam a fejét. Persze máskor is volt már ilyen, de most talán kicsit túlzásba estem.

- Miért kéne? Nessaj miatt? Vicceltél, nem? - kérdezi látszólag vidáman.

- Persze, csak...ma lehet, hogy kicsit túl messzire mentem, nem akartalak úgy lekiabálni, csak tudod, hogy a Dark Souls amúgy is mindig felbasz. Rosszkor voltál rossz helyen.

- Nyugi, Pisti, tudom! Nopara. - tartja felém az öklét, én pedig összeütöm a sajátommal.

- Na jól van, Pisti, akkor holnaptól sok sikert, majd küldöm az energiát Londonból, meg sietek vissza. Aztán át ne vedd teljesen az uralmat, mire hazaérünk, mert a végén én társulok be Nessaj-hoz, és én leszek a Másodpingvin! - hülyül Jani, miközben a cipőmet veszem az előszobájukban. Holnap indulnak Londonba, én pedig két napig egyedül fogok ide járni dolgozni. Nem hosszú idő, de furcsa lesz.

- Nagyon vicces vagy, János. - állok fel a cipőkötésből, és nyújtom felé a kezem. - Csá!

- Szevasz! - viszonozza a brofist-et, majd bezárja mögöttem az ajtót.

Másnap átkozottul furcsa ez az egész. Tudtam, hogy az lesz, de azt nem, hogy ennyire. Jani már nincs a lakásban, mikor megérkezem, és mikor belépek a stúdióba, csak a gépek zúgnak monoton hangjukon. Hirtelen rám tör egy kisebbfajta pánik, hogy halálra fogom unni magam ebben a pár napban itt egyedül. Ez persze nem igaz, hiszen emiatt kétszer annyi dolgom lesz, és örülni fogok, ha egyáltalán hugyozni lesz időm, de akkor is. A reggeli magányos Happy Hour után neki is látok a munkának, hogy haladjak, nem akarom, hogy Jani úgy érezze, nem kellett volna elmennie. Videóvágás, indexkép-szerkesztés, délutáni stream-re készülés, minden olyan dolog, amit eddig ketten csináltunk. Vagy ha nem is ketten, de legalább dumáltunk közben. Legalább tudtam, hogy itt ül mellettem, és ha mondanék valamit, akkor válaszolna. Most pofázhatnék, nem reagálna senki, legfeljebb Orsi nézne totál hülyének, hogy a zöld háttérrel beszélgetek.

- Faszom. - súgom magam elé, miközben hátradőlök a székkel, és a szemem a plafonnak mered.

Hiányzik ez a barom Jani. Persze semmi buzulás, de tényleg szar, hogy nincs itt. Olyan csend van így, olyan...üres ez a szoba így nélküle. Mérges lettem. Mérges lettem Nessaj-ra, amiért ő nem ül most otthon egyedül, mérges lettem Janira, amiért nincs itt, és leginkább mérges lettem magamra, mert kénytelen vagyok beismerni, hogy én most bizony féltékeny vagyok. És jelenleg ennél buzisabbat el sem tudok képzelni. Pedig az ép eszem tudja, hogy semmi jogom dühöngeni, hiszen én is mehettem volna Jani helyett, és hagyhattam volna ugyanezt rá, hiszen mégiscsak ő lett volna itthon. És azt is tudom, hogy Nessaj aztán az égvilágon semmiről nem tehet, neki csak annyival volt könnyebb dolga, hogy nem osztja meg a csatornáját senkivel, aki elmehetett volna helyette. Hirtelen meglátom a Jani gépe mellé lerakott „Jani vagyok" szemüveget. Csinálok vele egy képet, majd megnyitom az Instagramot, hogy feltöltsem, mikor meglátom, hogy wearethevr ma már tett fel egy képet. Ha harc, hát legyen harc!